- A magyar kormányfő az európai jobboldali populisták, valamint a szélsőjobbosok példaképe;
- Orbán csak a magyarok egy részét tudta behülyíteni a migrációval, az európaiak nagy részét komolyabb gondok kötik le, semmint az állítólagos újabb népvándorlás rémképe;
- A magyarok már a divatlapokban sem akarnak négereket látni? (A fekete bőrű modellek is potenciális migráncsok?)
A német belügyminiszter, Orbán Viktor nagy barátja ismét védelmébe vette a magyar kormányfőt. A lapnak adott terjedelmes interjúban Seehofer, a bajor keresztény szociálisok korábbi vezetője, aki újabban elhatárolódott a magyar vezetőtől, főleg a migránskérdésben, ezúttal azt mondta: nem hajlandó megkérdőjelezni Orbán demokratikus mivoltát. Azt világosnak nevezte, hogy a magyar politikus bizonyos dolgokban, mint pl. az EU-ellenes kampány kapcsán túltolta a biciklit, de szerinte az ilyesmi a német közéletben is megesik. Viszont rámutatott, hogy a miniszterelnök- keresztényi meggyőződésből – már akkor harcolt a kommunisták ellen, amikor a Nyugat még kényelmesen üldögélt a karosszékében. Seehofer nem tartja hibának, hogy Orbánon kívül feltűnően jó viszonyt alakított ki Putyinnal és a kínai elnökkel is, akik szintén megnehezítik Németország dolgát a világban. Azzal érvelt, hogy ezekkel az országokkal fenn kell tartani a párbeszédet, mert anélkül nem lehet náluk semmit sem elérni.
Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy Magyarország és Lengyelország elsősorban a menekültpolitikai területén éppen búcsút int a közös értékeknek, az interjúalany úgy válaszolt, hogy nincs alternatíva az európai béke- és értékközösséggel szemben. Az emberek látják, hová vezet, hogy a britek puszta szeszélyből a kilépés mellett döntöttek. Viszont a miniszter egyáltalán nem ért egyet az Európai Egyesült Államok gondolatával, de a szorosabb együttműködést nem utasítja el,ám vannak olyan feladatok, amelyeknek nemzeti szinten jobban eleget lehet tenni. Előbbire példaként hozta fel a biztonságot, utóbbira a kulturális sokszínűséget és a képzést.
Seehofer az egész európai menedékpolitika Achilles-sarkának tekinti a külső határok gyenge védelmét. Szerinte ezzel együtt ha most indulna meg egy olyan menekülthullám, mint 4 éve, akkor már más lenne a helyzet. Nem vesztenék el az ellenőrzést a folyamat fölött. Részben a Törökországgal kötött egyezmény, részben pedig annak következtében, hogy főként Ausztriának és Macedóniának köszönhetően lezárult a balkáni útvonal. De egy-egy állam aligha volna képes ellenállni, ha megint ezrek indulnának meg. Itt európai megoldás szükséges, csak éppen az egyelőre nemigen körvonalazódik.
A német belügyek gazdája egyaránt veszedelmesnek tartja az iszlám, valamint a bal- és jobboldali szélsőséget, ám jelenleg mégis utóbbi okozza neki a legnagyobb fejfájást. Épp ezért helyesli, hogy az ultrajobbos NPD nem kap több állami támogatást.
A német konzervatív lap az egész Seehofer-interjúból azt tartja a legfigyelemreméltóbbnak, hogy a miniszter azt a jobboldali-nacionalista Orbán Viktort mentegeti, aki ellen az EU az alapértékek veszélyeztetése miatt büntető eljárást indított. Hogy kiről is van szó, ahhoz magyarázatként hozzáteszi, hogy a magyar kormányfő az illiberális demokrácia képviselőjének minősíti magát, noha a német elnök szerint fogalom teljes képtelenség, mert valami vagy illiberális, vagy demokratikus, a kettő együtt nem lehetséges.
A beszélgetésben szereplő magyar plakátkampány rágalmakat és hamis híreket tartalmaz az unió migrációs politikájáról. Orbán szerint sorsdöntő választás közeleg, a tét az európai civilizáció jövője, mert azt létében fenyegeti a muzulmánok tömeges inváziója, valamint a brüsszeli elit politikája, mivel az a magyar vezető szerint elősegíti a tömegek beözönlését. Magyarországon a miniszterelnök – a demokratikus fordulat egyik egykori közreműködőjeként – a bezárkózást hirdeti a menekültekkel és a gazdasági bevándorlókkal szemben. Brüsszel árgus szemekkel figyeli a sajtószabadság korlátozását, az igazságszolgáltatás függetlensége körüli gondokat, valamint a civilek elleni fellépést is.
Európai jobboldali populistái az idegenellenes irányvonal, a nacionalista retorika, valamint a Putyinnal kialakított szoros kapcsolat miatt nagyra becsülik Orbánt. A szélsőjobbos AfD többé-kevésbé leplezetlenül példaképnek tekinti Orbánt. Az Európai Néppárt azonban nemrégiben felfüggesztette a Fidesz tagságát.
A francia-német határterület evangélikus egyházai a populizmus és a bezárkózás ellen foglaltak állást. A közös nyilatkozat felszólítja az összes európai pártot: ne engedjék, hogy populista erő kijátsszák az EU ellen a regionális és nemzeti hagyományokat és az identitást a gyengébbek, valamint a nemzeti és vallási kisebbségek kirekesztésével határozzák meg. A kiáltványt, amely a kontinens erejét a sokszínűségben jelöli meg, rajna-pfalzi, a baden-württembergi és a Rajna túlpartjáról, az elzászi evangélikus egyház vezetői írták alá. Képviselőjük aggodalommal beszélt a visegrádi államok körében tapasztalható euroszkepszisről, de arról is, hogy nyugaton szintén vannak olyan pártok, amelyek le akarják bontani az uniót. Ám az egyház szembe kíván szállni velük, mert az európaiak egymásra vannak utalva.
A kommentár szerint leginkább az ingatagság lett az állandó jellemző az európai politikában az alig egy hónap esedékes választás előtt és erre igen jó példa Magyarország. Merthogy a miniszterelnök, a jobboldali, nacionalista-populista erők zászlóvivője zsigerien euroszkeptikus, ám a lakosság jó 60 %-a azt mondja, hogy az európai identitás épp olyan fontos számára, mint a magyarsága. A legtöbb államban a többség hasonlóképpen gondolkodik, de hogy bizonyos dolgok az ingadozó politikai közhangulatban egyáltalán nem változnak, arra bizonysággal szolgálnak a franciák, akik számára többet számít a maguk nemzeti hovatartozása. Viszont szinte lehetetlen megjósolni a választás kimenetelét.
A független Európai Külkapcsolati Tanács legutóbbi átfogó felmérése azt mutatja, hogy az emberek elidegenedtek és ezúttal is roppant bizalmatlanok a nagy pártokkal szemben. Vagyis nagy az igény a változásra, de sokan nem bíznak abban, hogy új viszonyok alakulnak ki, ily módon minden elképzelhető. Abban persze nincs semmi rendkívüli, hogy várhatóan csak a jogosultak fele megy el voksolni, pedig nagyjából kétharmad mondja azt, hogy országuk profitált az uniós tagságból. Ilyen magas értékre 36 éve nem volt példa. De a kedvező számok mögött egy csomó félelem és fájdalom húzódik meg.
Pl. Franciaországban megalázó Macron számára, hogy 69 % szerint megroppant mind a hazai, mind az EU-s politikai rendszer. A németeknél és a svédeknél 35 % látja így. Ennélfogva a hagyományos pártok hatalmas nyomás alá kerülnek. Kelet-Európában a népek hajlamosak azt hinni, hogy az unió jól működik, de csak a saját kormányukhoz viszonyítva. Ugyanakkor a földrészen még csaknem 100 millióan nem döntötték el, kire is szavazzanak. Ők bárhová csapódhatnak, ráadásul a pártszövetségek folyamatosan módosulnak. De az is kiderült, hogy túlzottak a félelmek, mármint hogy a kontinensen az erőviszonyok a nacionalista-populista erők javára tolódnak el és ezáltal az EU destabilizálódik, mint hogy nem sok alapja van a kelet-nyugati szakadás rémképének sem.
Bár a bevándorlás-ellenes erők előretörnek, a migráció valószínűleg nem lesz lényeges téma, ellentétben a szélsőjobb reményeivel. A többség fontosabbnak tartja a gazdaságot, az izmosodó nacionalizmust, Oroszországot, a kivándorlást és a klímaváltozást. Ha van kiemelkedő közös téma, akkor az a félelem az iszlám radikalizmustól, nem pedig a migrációtól. A közvélemény kutatásban szereplő 14 állam közül ez csupán Magyarországon számított az első számú fenyegetésnek.
Bocsánatot kért a Glamour magazin magyar kiadása, amiért először nem volt hajlandó lehozni egy fotósorozatot, mivel az egy fekete bőrű modellről készült. A magyar szerkesztő arra hivatkozott, hogy náluk csakis kaukázusi típusok jelenhetnek meg. Ezek után a fényképész a kiadvány amerikai tulajdonosaihoz fordult. Az eredmény az lett, hogy a szerzőt megkövette a főszerkesztő, Maróy Krisztina, aki 15 éve tölti be a tisztséget. Az írta, egyáltalán nem akarták megbántani, mert ő és a munkatársai valamennyien az emberi jogok, a demokrácia és a női egyenjogúság elkötelezett hívei. Az érintett külsős szerkesztő eljárását pedig kétségesnek és furának minősítette. Szerinte valójában a szerző – gyengébb angol tudása miatt – nem tudta pontosan kifejezni magát, mert azt akarta mondani, hogy az olyan helyeken, mint Magyarország a szépséggel foglalkozó lapok az olvasók ízlését követik. A sajnálkozásra a fotós úgy válaszolt, hogy ő túlnyomórészt csakis fehér modelleket talált a legutóbbi 11 számban, hiába mond mást a főszerkesztő asszony.