A kormány most a Magyar Tudományos Akadémia kivégzésére készül. Palkovics László állami ítéletvégrehajtó a Magyar Hírlap című – alig-alig létező szélsőjobber- lapnak adott interjújában az akadémiai közgyűlés előtt megüzente, hogy elveszik a kutatóintézeti hálózatot:  “a lényegi szempontot a kormány egyértelművé tette: a kutatóintézet-hálózat működését az Akadémia szervezetén kívül, a köztestülettől függetlenül kívánja megoldani.”

Lovász László az Akadémia elnöke, bár diplomatikusan és valamiféle kompromisszumot nem kizárva, de a közgyűlésen azt mondta: nem kiívánnak ebbe belemenni. 

Egy részlet a beszédéből: (A teljes itt olvasható)

Bár a legutóbbi, decemberi közgyűlés hivatalosan is rendkívüli volt, nem túlzás annak vagy még inkább sorsdöntőnek nevezni a ma kezdődőt sem. Hiszen nem csupán a Magyar Tudományos Akadémia, hanem a teljes magyar tudományosság jövőjét alapvetően meghatározó döntéseket kell meghoznunk.

Az MTA legfőbb döntéshozó testülete ma kezdődő ülésének sűrű napirendje van. Az Akadémia és a hazai tudományos élet jövőjét befolyásoló döntéseink mellett új tagokat is választunk. A beszámolókból, határozatokból, tudományos előadásokból és a csatlakozó rendezvényekből az is ki fog tűnni, hogy miért képviseli az Akadémia a magyar tudományosság egészét, és hogy erejét éppen ez a sokrétű, összefonódó, de mindig a magyar tudomány érdekeit szem előtt tartó tevékenysége adja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közgyűlésünk legjobban várt és legfontosabb témája a kutatóhálózat sorsa. Decemberben hitet tettem az akadémiai kutatóhálózat integritása mellett, és a Közgyűlés nagy többséggel támogatott. Majd fél évvel később, sok-sok nehéz, embert próbáló vita és tanácskozás során olyan erejét ismertem meg Akadémiánknak, a testületnek és a kutatóhálózatnak egyaránt, ami büszkeséget és némi megrendülést is kiváltott belőlem.

Az akadémiai kutatóhálózat nemzeti kincs. Olyan érték, amelynek egyben tartása mindannyiunk érdeke. Teljesítménye nemzetközi szinten is kiemelkedő, a ráfordított erőforrásokhoz viszonyítva pedig Európa élvonalában van. Meggyőződésem, hogy ez az eredmény az Akadémiának is köszönhető. Nem független az itt majd két évszázad alatt felhalmozódott tapasztalattól, az MTA köztestületében tetten érhető tudástól, a kutatóhálózatban dolgozók együttműködési készségétől. Nem független attól a szakmai felügyelettől és minőségbiztosítástól, amit az MTA nyújt, azon belül a hazai tudományos élet legjobbjai, az akadémikusok és az MTA doktorai.

Az Akadémia a kutatóhálózat teljesítménye számára nem akadályt, hanem garanciát jelent.

Bár kutatóhálózatunk feladata alapvetően felfedező kutatások folytatása, elismerjük és támogatjuk a kormány célját, hogy a felfedező kutatásokra alapozva minél több olyan alkalmazott kutatási eredmény és innováció jöjjön létre, amely Magyarország gazdasági erejét növeli. Egyetértek azzal is, hogy jöjjön létre egy olyan új, az akadémiai kutatóhálózatot irányító szervezet, amelynek működésével ezek a kormányzati igények hatékonyabban megvalósulhatnak. Ennek a testületnek az összetétele és jogköre azonban csak olyan lehet, amely garantálja a tudományos kutatások szabadságát, függetlenségét, és feltételeinek stabilitását. Ez most a mi legnagyobb felelősségünk.