Lehet, hogy megvalósul Orbán terve, de nem lesz benne sok köszönet. 
Márciusban már úgy tűnt, az Orbán-párt helyzete megpecsételődött a Néppártban. Hivatalosan csak felfüggesztették a tagságát, nem hivatalosan biztosra vehető volt, hogy az EP-választás után kiteszik a Fideszt az EPP-ből.
Ennek okaként a magyarországi jogállamiság helyzetét jelölték meg, de ezen nincs mit vizsgálni, a Fidesz rég kiépítette a pártállamot Magyarországon. Ha ezen múlna már rég ki kellett volna zárni.
Ezért nyilván nem ezen múlik, hanem reálpolitikai okai vannak. Ti. a Néppárt koalíciós partnereinek, a szociáldemokratáknak elfogadhatatlan Orbán politikája, ezért az európai centrista nagykoalíció, a közös kormányzás folytatásának egyik – és nem is mellékes – feltétele, hogy a Néppárt megszabadul Orbántól.
Azonban még az sem biztos, hogy folytatódik a közös kormányzás.
Márciushoz képest mostanra annyiban változott a helyzet, hogy az európai szociáldemokraták deklarálták, megunták, hogy második legnagyobb pártcsaládként a jobbközép árnyékában élnek, és megpróbálnak összehozni egy baloldali többséget ez Európai Parlamentben.
Erről korábban a csúcsjelölt Frans Timmernans is beszélt, most ezt megerősítette Udo Bullmann frakcióvezető is. Eszerint a szociáldemokraták a baloldallal, a zöldekkel és a Macron-párttal kiegészült liberálisokkal kötnének koalíciót a Néppárt helyett.
Ennek 2 feltétele van:
- a jövő hét végi választáson legyen meg az ehhez szükséges többség;
- a liberálisok – különös tekintettel a francia államfőre – inkább az EP-t polarizáló többség mellé álljanak, mintsem az eddig kormányzó nagykoalíciót akarják folytatni.
Gyakorlatilag az a terv, hogy a Néppártot lecserélnék a baloldali és a zöld frakcióra.
A szociáldemokraták és a liberálisok nyerő helyzetben vannak, mert ők mindkét lehetséges koalícióban benne lennének.
Ha a terv megvalósul, akkor alighanem okafogyottá válik a Fidesz kizárása a Néppártból, mert akkor egy oldalra – ti. ellenzékbe – kerül a jobbközép és a szélsőjobb, ami pont az, amit Orbán is szorgalmazott.
Bár ő természetesen úgy képzelte – és talán még mindig képzeli, de a felmérések nem támasztják alá a vágyait -, hogy a Néppárt és a szélsőjobb koalíciója elég lesz a hatalom megszerzéséhez a Parlamentben és a Bizottságban.
A Néppárt természeten mindent elkövet, hogy ne álljon össze az ún. progresszív koalíció.
- Például azt hangoztatják, hogy nem fognak össze a szélsőjobbal.
- Biztosítják a reménybeli partnereiket a Fidesz kizárásáról.
- Továbbá felkínálták a baloldalnak, hogy egy másik EB-elnököt jelölnek majd, ha Manfred Weber nem volna elég szimpatikus. (Ennek ment elébe Orbán.)
- Akár a francia Michel Barnier néppárti alelnököt, hogy Macron ne álljon a terv mellé.
Az Unió irányításának sorsa a választási matematikától függ: ha meglesz a baloldali többség, akkor jó esélye van, hogy kitúrják a Néppártot a hatalomból.
Ez az eshetőség a Fidesz számára nem kecsegtet sok biztatóval. Ugyan egy oldalon maradnak eddigi legnagyobb patrónusukkal, a német kereszténydemokratákkal, de velük az utóbbi egy évben komolyan elhidegült a viszonyuk.
Továbbá a tervezett progresszív koalíció számára a szélsőjobboldal elleni küzdelem jelenti majd a legitimációt, azaz
mindent megtesznek majd, hogy megnehezítsék Salvini és Orbán életét.
Különösen az utóbbiét, mert pillanatnyilag ő az egyetlen szélsőjobboldali hatalom az Unióban. (Ausztriában és Olaszországban csak kisebbségi koalíciós partner a szélsőjobb.)
Szóval lehet, hogy az következik majd, amit Orbán egy éve akar. Azaz Európa polarizációja és a centrista kormányzás felmondása, de a végén úgy érzi majd, mégse pont ilyen lovat akart.