Sőt, Webert is támogatná. 
A kormány szerdai ülésén úgy döntött, hogy határidő nélkül elhalasztja a közigazgatási bírósági rendszer bevezetését – jelentette be Gulyás Gergely csütörtökön. A kancelláriaminiszter a határidő nélküli elhalasztást azzal indokolta, hogy az elképzelés európai és nemzetközi vita középpontjában áll.
Hogy vitatott, az finom kifejezés: a Fidesz pártbíróságának felállítását minden Fideszen túli érintett és kívülálló annak látta, ami:
a jogállamiság maradéka eltiprásának, újabb lépésnek az önkényuralom felé.
Hogy mégis visszavonják (illetve elhalasztják), az annak a jele, hogy Orbán Viktor kénytelen egy gesztust tenni az európai politika meghatározó erőinek. Azaz belátta, hogy megbukott a terve, és megváltoztatta az elhatározását, mégis maradna az Európai Néppártban.
Az utóbb hónapokban már egyedül csak Orbán látta úgy, hogy az EP-választáson komoly áttörést érhetnek el a szélsőjobboldali, rasszista-populista formációk. A közvéleménykutatásokból és a tagállami parlamenti választásokból azonban egyértelműen kitűnt, hogy az antiliberális áttörésre nincs esély.
Köszönhetően elsősorban annak, hogy az Uniót évek óta nem éri komoly migrációs nyomás. A “keresztény kultúrát” és az európai életformát érintő apokaliptikus veszély már főként csak a a Fidesz alternatív univerzumában létezik és a magyarországi kormánypárti szavazótábor megtévesztését/egybentartását célozza.
A döglött lóról végül Orbánnak is le kellett szállnia, bár ezt beismerni soha nem fogja.
A választások eredményeképpen azonban nem jött ki a matek: nem hozható létre egy jobboldali koalíció az Európai parlamentben a jobbközép Néppártból és a három szélsőjobboldali frakcióból.
Orbán stratégiája kudarcot vallott. Most már az a legjobb számára, ha marad az eddig – egy évvel ezelőttig – biztos hátországot jelentő Néppártban, a német kereszténydemokraták védőszárnya alatt.
Eddig azzal fenyegette őket, hogy ha ki merik zárni, akkor
- szétszakítja a Néppártot,
- még szélsőségesebb/autoriterebb irányba fordul.
Ezeket továbbra is lebegteti: nem vonták vissza a pártbíróságok tervét, csak határozatlan időre elhalasztották.
Ugyanakkor ez egyben egy ajánlat is. A Fidesz néppárti tagságának sorsa ugyanis már nincs Orbán kezében: arról a nagypolitikai játszmák döntenek.
Az EP irányításának és az Európai Bizottság felállításának eddigi módja, a Néppárt és a szocdemek kvázi nagykoalíciója már nem működőképes, mert nincs többségük az EP-ben, amelynek rá kell bólintania a Bizottságra.
Új koalíció létrehozására több terv is volt.
- Például Orbáné a szélsőjobb bevonására, amelyik megbukott.
- Vagy a szocdemeké, akik a Macront és a liberálisokat, továbbá a zöldeket és a baloldalt vonták volna be a Néppárt helyett, de az sem kapott többséget.
- Valamint a legnagyobb sikerrel kecsegtető centrista terv: Néppárt + szocdemek + liberálisok + Macron pártja(i).
Az alkudozás pillanatnyilag ez utóbbin folyik, de elakadni látszik, mert Macron ragaszkodik ahhoz, hogy az EB elnöke francia legyen (a néppárti alelnök Michel Barnier), Merkel és a németek viszont nem nem engednek Manfred Weberből.
Macron egy további feltétele a Fidesz kizárása a Néppártból, és Orbán süllyesztőbe küldése, tehát a terv megvalósulása éppen nem érdeke a magyar autokratának. De mivel megmerevedtek az álláspontok a németek és a franciák között,
Orbán lát egy kis lehetőséget a túlélésre.
Most gyakorlatilag azt ajánlja, hogy a Néppárt és a szocdemek a liberálisok és Macron helyett az egyik erősen jobbosnak tartott frakciót, a Konzervatívok és Reformereket vonják be, ahol például a brit toryk is vannak, vagy a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazság, Orbán szövetségese.
Ez 179+150+58 = 387 képviselőt jelentene, meglenne a parlamenti többség. Elvileg, mert a terv több ponton is megbukhat.
- Például akkor, ha a Konzervatívok és Reformereke nem támogatják az ötletet.
- Vagy akkor, ha a szocdemek utasítják el a szélsőjobbal való szövetséget.
De ha meg is valósul, az voltaképpen Manfred Weber bizottsági elnöki posztjáról szól. Azaz
a Fidesz most éppen annak Webernek gyűjt szavazatot, akit alig két hete nevezett alkalmatlannak.
De azóta sok minden történt, megbukott Strache és az európai szélsőjobb áttörés. A túlélésért pedig semmi se drága.
Ki fog még derülni, hogy Kelet-Ázsia mindig is Óceániával állt háborúban, Manfred Weber pedig soha nem sértette meg a magyarokat.