Fizessék ki neki a veszteségét, különben nem lesz uniós klímacél. 
A közérdek nehezen meghatározható fogalom. Egyértelműen nem közérdek például a nemlétező bevándorlás és betelepítési tervek elleni közdelem. Közpénzeket költeni alig kihasznált stadionokra minden városban szintén nem közérdek.
A klímaváltozás elleni fellépés viszont biztosan közös érdek. Annak tényét Donald Trumpon és kevéssé agyoniskolázott szavazóin, valamint a klímaváltozást liberális agymosásnak tartó Kövér Lászlón kívül nem sokan tagadják.
Az éghajlat változására rámutat például
- a brutális nyáreleji kánikula,
- az özönvízszerű és folyamatos májusi esőzés
- vagy a tavaly télen Magyarországot is heteken át sújtó sarkvidéki hideg.
A klíma változik, és nekünk nem (sem) jó irányba: egyre szélsőségesebbé válik: a tavasz idén is elmaradt, télikabátról egyenesen fürdőruhára kellett váltani.
A változás emberi-ipari eredete sem kétséges ma már: bár elvileg állhatna más (vulkáni vagy napfolt-tevékenység) is a dolog mögött, egyszerűen senki nem tudott felmutatni olyan okot, amivel magyarázható volna a globális felmelegedés. És még ha más is volna az eredeti ok, az üvegházhatású gázok emberi kibocsátásának mérséklésével akkor is érdemes volna csökkenteni a hatást.
Az is elképzelhető, hogy a klímakatasztrófa már nem visszafordítható, és esetleg nem is megállítható. De abban azért elég nagy a konszenzus, hogy amíg ez ki nem derül biztosan, próbálkozni azért kellene.
Mert jó vége biztosan nem lesz, ha már a közepe ilyen.
Az Európai Unió – német kezdeményezésre – ezért bevállalta volna, hogy 2050-re eléri a karbonsemlegességet, azaz csökkenti a széndioxid-kibocsátását olyan mértékre, ami megegyezik a felhasználáséval.
- Nem holnapra: 30 év alatt.
- És nem nullára, hanem csak jelentősen.
De 4 tagországnak még ez is sok volt: a lengyel, cseh és észt mellett a magyar miniszterelnök is blokkolta a közös álláspontot.
A többiek döntése még magyarázható úgy-ahogy gazdasági érdekekkel. A lengyel szénipart például biztosan tönkrevágná CO2-csökkentés, ők nyilván kompenzációt akarnak cserébe.
Magyarországon viszont a szénbányászatot zömmel felszámolták a rendszerváltáskor, érdemi veszteség nem érné a magyar gazdaságot, nem kerülnének ezrével, tízezrével utcára a bányászok, nem keletkezne elviselhetetlen politikai nyomás.
Egyetlen embernek viszont alighanem fájna a szénbányászat maradékának kötelező felszámolása:
magának Orbán Viktornak,
aki néhány éve megszerezte a Mátrai Hőerőművet. Hivatalosan persze a vagyonkezelője és -elrejtője, Mészáros nevén van Visonta, de ez nem sokat számít.
Orbán most abban bízik, hogy a németek akceptálják a lengyel igényeket, forrásokat biztosítanak a szénipar felszámolására, és akkor ő is tarthatja a markát baksisért.
Mindeközben a saját anyagi érdekeit megpróbálja a többi magyar állampolgáré mögé bújtatni, és azt állítja, hogy 30-40 százalékos rezsinövekedést hozna, ha csökkentenék a széndioxid-kibocsátást. (Mégegyszer: nem holnapra, hanem csak 2050-re kellene elérni a karbonsemlegességet.)
Persze, amivel Orbán takarózik, az
szimpla hazugság.
- Ha valóban megugrana az áramár, akkor elég volna csökkenteni a rezsit most növelő, az egész világon példátlan 27 százalékos áfát.
- Vagy lehetnének magyar állami források is a háztartások energiahatékonyságának a növelésére: abból a sokszáz milliárd forintból, amit a teljesen fölösleges Belgrád-Budapest vasútra költ a Fidesz-kormány, minden magyar lakást és házat le lehetne szigetelni.
Mondjuk az igaz, hogy abban az esetben Orbán (formálisan persze Lőrinc) elesne ettől a pénztől, mert az ő cége építi a vonatpályát (is).
Semmi biznisz nincs neki tehát a CO2-csökkentésben, sőt, pénzt vesz ki a zsebéből a német javaslat, amit szerinte amúgy is csak pőre politikai célok motiválnak (ti. a Zöldek megelőzték a CDU-t a németországi közvéleménykutatásokban).
Azt üzeni: fizessék ki neki a veszteségét, különben fenntartja a vétót, és nem lesz uniós klímacél.
Oda jutottunk, hogy 2019-re Magyarország miniszterelnöke egy egyszerű lókupec lett, aki mindenben csak a saját hasznát nézi, és nem számít neki, mi lesz a többi emberrel, meg az éghajlattal.
Hol lesz ő már 2050-ben? Neki most kell a pénz, mert kormánypolitikája, hogy amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra.
Pláne ne 2050-re.