A játszma most Trócsányi kigolyózásáról szól. Deutsch Tamást és Gál Kingát megválasztotta alelnököknek az Európai Parlament bizottságai, a Hidvéghi Balázsról, a Bocskor Andreáról é s Trócsányi Lászlóról szóló hasonló szavazást azonban elhalasztották a jogi és a kulturális bizottságban is, mert az a veszély fenyegetett, hogy a fideszes EP-képviselők nem kapják meg az alelnökké választáshoz szükséges többséget.

• A Néppártból felfüggesztett Fidesz politikusai már eleve nem kaphattak frakciótisztséget.
• Ezután parlamenti bizottsági elnöki posztra pályáztak, de a néppárti frakció (azaz valójában Manfred Weber) oda sem jelölte őket.
• Maradtak a bizottsági alelnöki posztok, kompenzációképpen 5 az eddig 3 helyett.

Valójában természetesen az érintett politikusokon kívül senki más számára nincs érdemi jelentősége, hogy ki milyen alelnöki posztot kap az EP-ben. A jelölés folyamata viszont működhet lakmuszpapírként: kiderülhet , hogy

a  parlamenti többség hajlandó-e megszavazni az EP a von der Leyen-féle Bizottságot.

Hiába köttetett meg a megállapodás a nagyhatalmak között az Európai Tanácsban a múlt héten, és hiába kapott minden politikai irányvonal és (majdnem) minden országcsoport egy-egy uniós csúcsposztot, az a veszély fenyeget, hogy a magát kisemmizve érző Európai Parlament esetleg nem szavazza majd meg az EB-t – hacsak nem kap látványos gesztusokat cserébe.

A csúcsjelöltek (Weber és Timmernans) lesöprését zokon vevő képviselők bosszúra éhesek, és nem elsősorban a dealt összehozó Macronnal és Merkellel szemben, hanem azzal szemben, aki a megállapodást a nevére vette.

• Orbán Viktornak ugyan nem sok köze volt Weber megvétózásához, az Macron érdeme.
• Valamint Timmernans elvetéséhez sem, mert az Néppárt elnökségének köszönhető.

Azonban elkövette azt a hibát, hogy pusztán propagandaszempontokat követve a saját érdemének tudta be Ursula von de Leyen jelölését. Ezzel azonban ki is jelölte a bosszú célpontját: a liberálisok, a zöldek után a szocdemek is csatlakoztak ahhoz, hogy nem választják meg Orbán embereit az EP bizottságainak alelnöki posztjaira.

Mivel ötből három fideszes alelnökjelölt elbukott, még inkább borítékolható, hogy az Orbán-rezsim működtetésében náluk sokkal komolyabb szerepet játszó Trócsányi Lászlót is leszavazzák majd a képviselők a biztosjelölti bizottsági meghallgatásokon. Ami veszélyeztetné az egész Bizottság megválasztását is, mert jövő kedden egyetlen gombnyomással dönt majd a Parlament a testületről.

Minden bizonnyal már meg is kérték Orbánt, jelöljön valaki mást az uniós biztosi posztra, aki erre válaszul megüzente Brüsszelbe, hogy

Deutsch Tamás a második számú jelöltje.

A még kormánytagságra is csak korlátozottan alkalmas Deutsch jelölése kimondott fenyegetés, ami csak azt jelentheti, hogy Orbán a maga részéről teljesítettnek véli az alkut, és nem hajlandó visszalépni Trócsányi delegálásától, aki a Fidesz EP-választási listását vezette.

A brüsszeli vezetők vélhetően Navracsics Tibort – aki szintén rajta volt a Fidesz-listán, bár megfelelően hátul – látnák szívesen ismét a Bizottságban, de ő már kiesett Orbán kegyeiből.

A bukással fenyegető patthelyzetet maga von der Leyen azzal igyekszik feloldani, hogy azt akarja, a Bizottság álljon felerészt nőkből, amiért is minden kormány két biztosjelöltet nevezzen meg, 

egy nőt és egy férfit.

Mivel Trócsányit már megnevezték mint jelöltet, most már egy nőt kellene, mert Deutsch Tamást azért nehéz volna eladni akként.

A szinte egyedüli szobajöhető lehetőség Győri Enikő, aki most visszakerült az EP-be. Két képviselősége között pedig a magyar kormány madridi nagykövete volt.

A játszma most erről szól: hogyan lehetne Trócsányit kigolyózni a Bizottságból, nehogy az EP baloldala leszavazza az Unió kvázikormányát. Magyarország büszke lehet arra, hogy a kormányának jelöltje kényszeríti ki közvetve, hogy a Bizottság felerészben nőkből álljon.

És talán Orbán Viktor is rákényszerül arra, hogy nőügyekkel foglalkozzon.