Egy ügy, ami megmutatja, mi a különbség Románia és a Nemzeti Együttműködés Rendszere között. 
Az történt, hogy néhány éve kiderült, hogy amerikai Microsoft nevű világcég 2013-15 között jelentősen túlárazva adott el szoftvereket és számítógépeket kormányzati szervezeteknek két európai országban.
Az egyik Románia. A másik Magyarország.
A román helyzet három okból is különbözik a magyartól.
- Az egyik, hogy Romániában korrupció történt. Azaz az amerikai óriás helyi leánya politikusokat vesztegetett meg, hogy átmenjenek a túlárazott szerződések.
- A másik, hogy a politikusok saját zsebre dolgoztak. Külön-külön, mindenki a sajátjára.
- A harmadik, hogy le is buktak: 9 akkori miniszter került börtönbe csúszópénzek elfogadása miatt.
Mert Romániában nem csak névleg létezik olyan, hogy ügyészség. Sőt,
van külön korrupcióellenes ügyészség is.
Magyarország esete más.
Egyfelől azért, mert mint tudjuk, Magyarországon nincs korrupció. Ami van helyette, illetve amit korrupciónak neveznek, az nem más, mint a Fidesz legfőbb politikája (mint azt egy őszinte pillanatában néhány éve az orbánista politikafilozófus és egyetemi rektor kibökte).
Magyarországon tehát nem az van, hogy mindenki úgy lop, ahogy akar, vagy ahogy tud, hanem a dolog központosítva van.
Nem az történik, hogy egy közbeszerzés megnyeréséhez meg kell kenni a döntéshozó kezét egy jelentősebb összeggel. Mert nálunk – mint az Orbán kormányfő néhány napja is kifejtette – az egyéni érdek a közérdek alá rendelődik.
Itt nem csak úgy lopnak, lopikálnak egyesek, mint másutt, saját hasznukra, szakállukra és kockázatukra. Nálunk a dolog
szervezetten, olajozottan, centralizálva működik.
Magyarországon a Microsoft és a szoftvervásárló állami szervezetek közé beillesztettek ún. viszonteladó cégeket, amelyek a közvetítő szerepét játszottak az üzletben. A magyar Microsoft eladta a szoftvert a közvetítőnek, amelynek semmi dolga nem volt, mint hogy felszorozza az árat 1/3-dal, és továbbadja az állami szervezetnek.
A háromszereplős üzleten két fél bukott:
- a Microsoft, amelyik a viszonteladónak árengedménnyel értékesítette a szoftvert,
- és a magyar állam, amelynek szervezetei viszont túlárazottan jutottak hozzájuk.
Egyetlen szereplő nyert, az viszont nagyot, 34 százalékot, a viszonteladó cég. Több ilyen is létezett. Közülük egyik-másik az ügyletek idején kormányközeli oligarchák kezén volt, majd egy másik strómangyanús illető érdekeltségébe került, végül kikötött egy harmadiknál, ahol be is olvasztották egy másik cégbe.
Másfelől pedig – a romániai üggyel szemben, ahol az ügyészség nyomozott és vádat emelt, a bíróság elítélt – a magyarországi eset részleteit nem a hatósági eljárásból ismerhetjük. Tekintve, hogy a magyar királyi ügyészség semmi kivetnivalót nem talált az üzletben, és bűncselekmény gyanújának(!) hiányában lezárta az eljárást.
Kilenc román miniszter börtönben, szemben azzal, hogy még a bűncselekmény gyanúja se áll meg. A lúzer románok nem tudták, hogy fordítva is lehet ülni azon a lovon.
A magyar virtus ebben is előttük jár.
Az amerikai igazságügyi minisztérium viszont 2016-tól kezdődően felgöngyölítette az ügyet, és most, az eljárás végén 25 millió dollárra meg is büntette a Microsoftot. Az összeg harmadát a magyarországi leányvállalatnak kellett fizetni, mert hozzájárult az üzelmekhez, noha ő maga is bukott az ügyleten.
A történetből két dolog világosan látszik.
- Az egyik az, hogy ami más, európai országban bűncselekménynek számít, az Magyarországon, az ügyészség szerint nem – ha az kormányzati szereplőket (vagy azok családtagjait, rokonait és barátait) érint.
- A másik, hogy az egyéni érdekek közérdek alá rendelését nem úgy kell érteni, hogy az állam mindenáron megvédené a köz, a magyar emberek pénzét, a saját kasszáját.
A “köz” és a “közérdek” a jelenlegi magyarországi kormány számára alkalmasint mást jelent: egy világosan körülírható gazdasági-politikai csoport érdekeinek rendelik alá mindenki másét, legyen az magyar vagy külföldi. A “keresztény szabadság” nem a keresztények szabadsága, hanem egy (khm) csoporté, amelyik magát az ellenség megtévesztésére most éppen kereszténynek nevezi.
Ezek után nagyon nem lehet csodálkozni, hogy a pillanatnyilag az érdekcsoport által uralt magyarországi kormány nem kíván csatlakozni az Európai Ügyészéghez, mert azt a szuverenitása csökkenéseként élné meg.
Ami egészen magyarul annyit tesz, hogy sokan börtönbe kerülnének.