Az Európai Bizottság elnöke szerint nem az történt, mint amit a kormánypropaganda hazudik. 
Csütörtökön Orbán Viktor elment Brüsszelbe Ursula von der Leyenhez. A tárgyalás után a kormánypropaganda arról kezdett áradozni, hogy micsoda új szemléletű vezetője van az Európai Bizottságnak; aki milyen érzékenyen áll a migráció ügyéhez, meg a kelet-európai tagországokhoz. Micsoda konstruktív viszony lesz mostantól Brüsszel és a Fidesz között.
Konkrétan le is írták, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete.
Önmagában már ez is elegendő lett volna a gyanakvásunk felkeltéséhez (általában akkor járunk el jól, hogy a kormánypropaganda narratívájának a tökéletes ellenkezőjét tekintjük ténynek).
További árulkodó jel volt, hogy Orbán maga – bár próbált roppant elégedettnek látszani – a tárgyalás után sokkal óvatosabb nyilatkozott: “Jó döntést hoztunk, eddig. Tehát egyáltalán nem venne rá mérget, hogy a döntés – ti. von der Leyen megszavazása – a továbbiakban is jónak bizonyul majd.
Továbbá konkrétumokról nem beszélt. Egyáltalán nem tett például említést arról, hogy a Fidesznek fontos dolgok, a Orbán feltételei von der Leyen megszavazásáért (a jogállamisági eljárás megszüntetése, az agrár- és kohéziós pénzek folyósítása és Trócsányi elfogadása) teljesülnek-e. Még csak bizonytalan utalást se tett ezekre, kivéve a migrációt, de annak amúgy sincs tétje, puszta propagandaszólam.
Von der Leyen Orbánhoz való hozzáállását az is jól mutatja, hogy míg Berlinbe, Párizsba, Varsóba, Zágrábba(!), Madridba és Rómába maga látogatott el, Budapestre nem – Orbánt rendelte magához.
Továbbá eddigi tárgyalásairól nem tweetelt, kivéve a zágrábit, amelyben Horvátországot az Unió sikertörténetének nevezte. A magyar kormánynak semmi ilyen gesztus nem jutott, sőt.
Miután néhány órán át tűrték, mit nyomat a Rogán-propaganda a lakájmédiában, Ursula von der Leyen hivatalos Twitter-oldalán maga is összegezte a tárgyalást, ami
tökéletesen az ellenkezője annak, amit a kormány nyomat a propagandájában.
Ha dekódoljuk a tweetet, kiderül belőle, hogy
1. von der Leyen tett engedményt Orbán xenofób-rasszista politikájának. (“Agreed on need for fresh start & pragmatic solutions on migration.”) Ezt könnyen megtehette, mert a migráció nem tartozik a fajsúlyos ügyek közé. A Nyugat-Európát érő nyomás az utóbbi években érdemben csökkent, Kelet-Európát meg soha nem is érintette a dolog.
2. Az EB elnöke ugyanakkor diplomatanyelven azt is közölte, az Európai Ügyészséghez való csatlakozást teszi az uniós források kifizetésének feltételévé. (“Also discussed competitiveness + need to bring EU institutions closer to member states.”) A versenyképességre való hivatkozás tkp. a korrupció említése virágnyelven. Az EU-intézmények közelebb vitele a tagállamokhoz pedig azt jelenti, Brüsszel több beleszólást akar a helyi ügyekbe. Ohne szuverenitás, ha az EU pénzt ad, nem akarja, hogy ellopják. Ha – bizonyos – tagállamok nem vigyáznak rá, akkor majd ő maga fog.
3. Von der Leyen Orbánnak azt is nyilvánvalóvá tette (“Rule of law is crucial, applies to all.”), nemhogy leállítaná a kormányával szembeni jogállamisági eljárást, de inkább kiterjeszti azt minden tagállamra (ahogy megválasztása előtt ígérte). Így Varsó és Felcsút Budapest már nem hivatkozhat diszkriminációra, hogy csak őket vegzálják.
4. VDL nem beszél már az Európai Egyesült Államokról, viszont lépésről lépésre közeledik hozzá. Erre mutat a közös hadsereg szükségességének kiemelése is (“Strong Defense Union needed.”) Alkalmasint az elnök maga volt a legjobban meglepve, hogy ezt Orbán is támogatja, mivel ez a föderáció kiépítésének és a tagállami szuverenitás csökkentésének egyik legfontosabb lépése. (Lásd például a császári-királyi közös hadsereg körüli vitákat a Monarchia idején.)
Az is árulkodó, hogy mi (illetve ki) nem szerepel a tweetben: Trócsányi. Akinek elfogadásáról Orbán annyit mondott, hogy a kérdést szőrmentén említették, ami valójában annyit tesz, egyáltalán nem értettek egyet.
- Az öt témából kettőben (a migráció és a hadsereg) van tehát egyetértés.
- Háromban (a pénz, korrupció, jogállam és Trócsányi) nincs.
Sőt, teljes és tökéletes nézetellenkezőség áll fenn.
Von der Leyen tweetjének legelső mondata (“Good talk with PM Orban about my political guidelines.”) arra utal, hogy a bizottsági elnök a tárgyalás során még biztos volt benne, hogy sikerült közölnie Orbánnal a feltételeit (“my political guidelines”).
Pár óra elteltével azonban, miután lefordították neki a kormánypropaganda cikkeit, címeit és a Fidesz-elnök nyilatkozatát, már egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy Orbán tényleg megértette-e, itt most ő nem nyert, hanem veszített, ezután automatikusan nem jár neki se pénz, se szavazati jog, mostantól neki kell kaparnia azért, hogy megtartsa őket.
Nehéz dilemma, mert ehhez a rendszere lényegét kellene feláldoznia.
Ez az egész persze csak akkor áll meg, ha feltesszük, hogy von der Leyen nem hazudik. De ha választani kell, hogy Orbán és Rogán kézivezérlésű propagandája vagy az Európai Bizottság frissen megválasztott német elnöke közül kinek higgyünk, akkor azért meglehetősen könnyű dolgunk van.