A Tér, Amit Senki Nem Nevez a Nevén

A Tér, Amit Senki Nem Nevez a Nevén

Tali ötkor a Lófarán?lofara_uj.jpg

Ha valaki Szegeden járva a Magyar Ede teret keresné, hiába szólít meg helyi lakosokat. Minél idősebb valaki, vagy minél régebb óta él a városban, annál valószínűbb, hogy nem fog tudni útbaigazítást adni. Pedig a tér létezik, csak senki nem a hivatalos nevén hívja. Ha a látogató szeretne oda eljutni, keresse a Lófarát!

Vannak lovasszobrok, amelyek egyáltalán nem úgy emlékezetesek, ahogy a készítőjük eredetileg gondolta. Hadik András szobra a Budai Várban például csodatévő képességéről vált közismertté. Csak meg kell simogatni egy bizonyos ponton (könnyű felismerni, hol, mert már messziről fénylik) az érettségi előtt álló diáknak, és máris garantált a sikeres vizsga. Vagy ott van a győri Szent István lovasszobor, amelyik a nagyszerű királyt első ránézésre egy pónin ábrázolja. Szeged híres szobra a 3. huszárezred emlékműve, és a tájolásáról vált ismertté.

A ló és lovasa háttal áll a Szegedi Tudományegyetem jogi kara épületének, így, ha bárki kitekint az ablakon, a ló fenekét csodálhatja. Az épület előtt ráadásul van egy pad is, a szobor mögött közvetlenül, így az ismerőseikre várakozók kényelmesen üldögélve nézegethetik a szobor boldogabbik végét. A tér közkeletű elnevezése ennek köszönhetően lett Lófara. 

Az eredeti szobrot 1943-ban állították fel, de nem bronzból, hanem alumíniumból készült, egy vékony bronz bevonattal. Emiatt nem bizonyult időtállónak. Mivel a város lakossága talán épp aránytalanul nagy talapzata és vicces tájolása miatt nagyon megkedvelte a szobrot, ráadásul egy határozattal kegyeleti emlékhellyé is nyilvánították, nem is volt kérdés, hogy valahogyan helyre kell állítani.

Végül a város vezetése a teljes újraöntés mellett döntött. Így lehet, hogy a szobornak tulajdonképpen két alkotója is van. Az eredeti művet, amelynek maradékait a Móra Ferenc Múzeum őrzi, Gách István jegyzi. Az újraöntött változat Bánvölgyi László munkája. 

img_1.jpg

A háromszóg alakú terecske néhány éve kapta csak a Magyar Ede nevet. A tábla ugyan ott van a falon, de a szegediek annyira elválaszthatatlannak érzik a “Lófara” nevet és a szobrot a tértől, hogy amikor egy átfogó tereprendezés alkalmával felmerült, hogy a szobrot át kellene helyezni, hatalmas felháborodás tört ki.

A közélet szereplői is ráéreztek a szobor szimbolikus jelentőségére, így politikai pártok csaptak össze a restaurálás és az esetleges áthelyezés miatt – vagy inkább ürügyként felhasználva azt. Mindennek már lassan tíz éve, az akkor egymásnak ugró politikusok közül néhányan már szinte teljesen el is tűntek a köztudatból (ó, a dicső és harcos Jobbik!). A Lófara viszont azóta is fogalom Szegeden. Hiába, nem mindig lehet tudni, mi a maradandó érték.

Facebook Comments