Felfordulás, ribillió, polgárháború és végül a bukás. 
Az Országgyűlés fideszes elnöke elment az egyik propagandatévébe, és lovagkeresztes pincsikutyájának elvbarátjának azt bírta mondani, hogy az ellenzék polgár- gerillaháborúra készül:
Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy most akkor főpolgármester-választásra fog Budapesten sor kerülni vagy teljhatalmú diktátor megválasztására, aki azt csinál Budapesten amit akar vagy burkoltan azt jelenti-e, hogy
a liberálisok ki akarják szakítani Magyarország közjogi testéből Budapestet és egy önálló városállamot létrehozni,
ahol persze a főpolgármester a törvényhozó és végrehajtó hatalom egy személyben. Nem különbözik ettől Karácsony Gergely logikája sem, de ne is menjünk bele ennek taglalásába, csak azt rögzítsük itt amit Kósa Lajos barátom is elmondott, hogy teljesen világos a kínálat a két oldal részéről. Mi annak a békés, együttműködésen alapuló építkező munkának a folytatását ígérjük az önkormányzati választások után a települések közösségei számára is, ami az elmúlt 10 évben elkezdődött, ezzel szemben baloldal immáron megint nem tudván kibújni a saját bőréből
felfordulást, polgárháborút, ribilliót akar,
ezt kínálja, ezt ígéri. Azt ígéri, hogy
kis gerillabázisokat, erdő mélyi bunkereket kéne létrehozni mint annak idején a Vietkong
az amerikaiak által folytatott háború idején és akkor onnan törnek majd elő, ott gyűjtik össze az erőiket és 2022-re előbukkannak a lyukakból és megrohamozzák a főhatalmat és elfoglalják. Erre jó nekik az önkormányzati választás, aki ezt gondolja és nincs kétségem afelől, hogy ’’Kari Geri’’ meg a többiek szellemi képességei és morális állapota alapján indokolt azt gondolnunk, hogy ők ezt gondolják. De aki ezt komolyan gondolja, annak
lövése sincs a demokráciáról.
Erről egyfelől eszünkbe juthat, hogy Vietkong anno megnyerte a vietnámi háborút azzal, hogy a gerillaakcióival megtörte a nyomasztó fölényben lévő amerikai hadsereg legyőzhetetlenségének mítoszát.
Továbbá az is, hogy Magyarországon legutóbb az MSZMP főtitkára vizionált polgárháborút. Grósz Károly 1988-ban ugyanazt az ellentétet állította fel, mint most a Fidesz és benne Kövér:
- békésen építkező kormány és állampárt,
- ellenforradalmat, fehérterrort, polgárháborút, anarchiát és “káhoszt” akaró ellenzék.
Aztán másfél évvel később nemcsak az állampárt, hanem a rendszer is megbukott, Grósz pedig ment a levesbe, és mára legfeljebb lábjegyzet a törikönyvekben.
A történelem eddig ismétli önmagát. Bár visszajutottunk az állampárti autokráciába, de legalább már annak végén járunk, amikor a rendszer oda jutott, hogy a fontos embere már polgárháborúval kénytelen riogatni, mert kopik a legyőzhetetlenségének mítosza.
Mondjuk Grósz legalább a demokráciáról nem akarta kioktatni az akkori ellenzéket.