Itt az ideje megtanulni a nevét, még ha a mi fülünknek kissé szokatlanul cseng is: ő Pita Taufatofua.
Az elmúlt nyár kétségkívül egyik legfontosabb sporteseménye volt a Szegeden megrendezésre kerülő kajak-kenu világbajnokság. A felújított, kibővített Szegedi Olimpiai Evezős és Kajak-kenu Központ méltó helyszínt adott egy ilyen rangos rendezvénynek, nem véletlenül emlegetik Szegedet az evezős sportok fővárosaként. De mi az, amire mindig emlékezni fogunk, melyik versenyző írta be a nevét a sporttörténelembe? A világbajnokok? Hát persze. De a laikus közönség számára mégis mindig ez lesz az a verseny, ahol a tongai sífutó először kajakozott.
PitaTaufatofua érdeklődése kifejezetten szerteágazó, ha sportokról van szó. Ötévesen kezdett taekwondozni. A karrierje nem volt zökkenőmentes, többször kellett abbahagynia és újrakezdenie súlyos sérülés miatt, néhány hónapra még kerekesszékbe is kényszerült. De nem adta fel az álmát, hogy olimpikon lesz. A versenysport mindig jó kitörési lehetőség azok számára, akik nagy szegénységben élnek. Taufatofua hat testvérével nőtt fel egy egyszobás házban, amit aztán egy trópusi vihar el is söpört. Így talán érthetőbb a szinte megszállottsággá fokozódó kitartása, ami aztán meg is hozta a gyümölcsét: 2016-ban Rióban válogatott taekwondo versenyzőként ott volt az olimpián. Igaz, hogy rögtön az első mérkőzésén ki is esett, de ő vihette országa zászlaját a nyitóünnepségen, ahol nagy feltűnést keltett a megjelenésével: senki más nem vonult be fűszoknyában, olajtól csillogó felsőtesttel.
Nem csoda, hogy hamar a közönség kedvence lett. Különösen, mikor a pekingi téli olimpián is felbukkant, mint sífutó. A sport alapjait nagyrészt YouTube videókból sajátította el, és ő lett a második tongai, aki valaha is részt vett téli olimpián. És ez még közel sem a törénet vége! Hogy hogy kerül egy taekwondozó sífutó Szegedre? Úgy, hogy néhány hónappal ezelőtt hirtelen ráébredt: kajakozni szeretne! És amit ő a fejébe vesz, az – mint talán már kiderült – úgy is lesz. Taufatofua távlati célja természetesen a jövő évi olimpia, de Szegeden úgy állt rajthoz, hogy hatnapi gyakorlás után már azt is sikernek élte meg, hogy a futama alatt végig meg tudta őrizni az egyensúlyát. Az biztos, hogy egyetlen versenyző sem kaptt akkora tapsot a célba érésekor. mint ő. Igaz, a többiek addigra már az öltözőjük felé tartottak, mivel több, mint egy perccel előzte meg a sorban előtte végző vetélytárs.
A tongai versenyző minden interjújában kiemelte, mennyire jól érezte magát Szegeden, milyen kedves, támogató és segítőkész volt vele mindenki, és sajnálatát fejezte ki, hogy nem volt több ideje körülnézni, bár amit látott a városból, az lenyűgözte. Nem kizárt, hogy fogjuk még látni Magyarországon. Persze egyáltalán nem biztos, hogy kajakosként. Hiszen annyi mindent nem próbált még!