Bármilyen hihetetlen, ez egy teljesen értelmes mondat!
Ha szegedi tájszólás, akkor mindenki az ö-zésre gondol. Pedig a Csongrád megyei tájnyelv ennél sokkal gazdagabb. A várost és környékét érintő történelmi események nyomai tetten érhetők a helyi nyelvhasználatban is jövevényszavak, nyelvtani fordulatok formájában. Akadnak török, szlovák eredetű kifejezések, de az országon belüli lakosságcseréknek köszönhetően a dunántúli régióból a XVIII. században odatelepültek is hozták magukkal a saját szókincsüket, ami aztán keveredett a helyi nyelvjárással. Így, ha valaki esetleg hasonlóságot vél felfedezni az ország két ellentétes végén használt tájnyelvi kifejezések között, akkor nem a hallásával van gond, sőt, kifejezetten jó a füle.
Az elhíresült ö-zés sem annyira egyszerű, mint ahogy azzal tréfálkozni szokás. Valójában hangzócserét jelent, és más hangokat is érint az e-ö hangzópáron kívül. Gyakori jelenség például, hogy i-re változik egy magánhangzó a szóban. Így, ha egy Szeged környéki lakos elejt valamit, az igyetlenség. És fogadjunk, mindenki ismeri azt a rémes érzést, mikor viszköt a lapickája, és nem tudja mögvakirgálni!
Ha valaki egy sütet piskótát készít, az annyit jelent, hogy pont annyit, amennyi egyszerre befér a sütőbe. Ha kész van, és nem égött mög, nem lesz rá büszke, az ugyanis nem egy érzés, hanem egy gyümölcs: az egrest hívják így. De ha jól sikerül, akkor a gyerekei még a palincsálást is abbahagyják a játszótéren, és rohannak haza sütit enni. A palincs a mérleghinta helyi neve ugyanis. Amíg hazaérnek, a háziasszony esetleg gondosan kitakarít, mert semmi nem bosszantóbb, mint amikor gyöszös a firhang, azaz szöszmöszök vannak a függönyön. És a kölykök is folyton szétköpködik a rica héját, mint egy miniszterelnök a meccsen. A rica természetesen a tányerica termése, azaz napraforgómag.
A szegediek fiatalabb generációja már alig használ tájszavakat, a hagyományos helyi nyelvhasználatot felváltotta az interneten pillanatok alatt elterjedő szleng. De a legtöbbjük még megérti ezeket a szófordulatokat akkor is, ha nem része az aktív szókincsnek, hiszen a szülők, nagyszülők száján ki-kicsúszik egy régiesebb kifejezés. A 30 és 50 közötti korosztály pedig jellemzően tud így is, úgy is beszélni, ahogyan a helyzet épp megkívánja: pestiesen vagy szögediesen.
És így, a végére eláruljuk, mit jelent a cikk címe.
Egy ifjú béka pislog a kosárban. 