Már a második jelöltje nem vette az első akadályt sem. 
Trócsányi László el sem jutott a szakmai meghallgatásig, Várhelyi Olivér már legalább az összeférhetetlenségi vizsgán átment, de az Európai Parlament külügyi bizottsága csütörtökön őt sem találta alkalmasnak az Európai Bizottság bővítési és szomszédságpolitikai biztosi posztjára.
Jóllehet, el sem utasították: nem szavaztak róla, újabb kérdéseket kap, és esetleg ismét vizsgán kell részt vennie.
Annak ellenére, hogy Várhelyi a délelőtti 3 órás első meghallgatásán nem szerepelt rosszul. Például nem ordított, noha az a híre, hogy a konvencionális viselkedési normák máskülönben nem sokat számítanak nála. Ezenkívül legalább
tízszer elmondta, hogy biztosként egyetlen tagállami kormánytól sem fog elfogadni utasításokat.
De ezt úgy tűnik, ezt nem hiszik el neki.
Mert Orbán Viktor nevét nem mondta ki, és azt sem, hogy tőle személyesen sem lesz hajlandó iránymutatást elfogadni. Emellett nem határolódott el az Orbán-kormány menekültpolitikájától (mert az tagállami hatáskör), Gruevszki mint körözött bűnöző befogásától (ugyanazért), vagy a Fidesz-kormány török és orosz kapcsolataitól.
Ugyan Várhelyinek biztosként nem nagyon volna lehetősége, hogy olyan politikát folytasson, amelyet a Bizottság elnöke nem támogat, hiába utasítaná arra esetleg a Fidesz elnöke (mint azzal Orbán a Türk Tanács tagjainak hencegett), a képviselők azt várják, Várhelyi hagyjon fel a diplomatikus semmitmondással, és
teljesen egyértelműen határolódjon el Orbántól.
Indirekt módon ezt megtette, amikor arról beszélt, hogy olyan tagállammal meg kell szüntetni a csatlakozási tárgyalásokat, akik nem teljesítik az ún koppenhágai kritériumokat (benne a jogállamisággal) és akik ellen 7-es cikkely szerinti eljárás folyik (mint például pillanatnyilag Magyarország ellen).
Ezzel közvetve megerősítette: az őt jelölő kormány jelenleg hiba kérné Magyarország felvételét az Unióba, még saját embere is a csatlakozás elutasítását javasolná.
Ennek ellenére nem ment át a külügyi bizottságon: a baloldali és liberális képviselők nem akarták, hogy Orbán sikerként tudja kommunikálni a jelölését.
Várhelyinek alighanem döntenie kell:
- vagy az Orbánhoz fűződő lojalitását mondja föl, és direkt módon elhatárolódik a Fidesz-rezsim a politikai pluralizmust és a polgári demokráciát tagadó, antiliberális politikájától;
- vagy nem áll ki nyíltan az Unió liberális értékei mellett, és ebben az esetben Ursula von der Leyen azt kockáztatja, hogy Várhelyi miatt a baloldal, a centristák és a liberálisok az egész Bizottságot leszavazzák két hét múlva.
UVL azzal előzheti meg, hogy új jelöltet kér Orbántól. Ha Várhelyi nem hajlandó elhatárolódni, akkor már harmadikat.
Ekkora vesszőfutást egyetlen tagállami vezető sem volt kénytelen elszenvedni. Hol vagyunk már attól, hogy Orbán tavaly nyáron, Tusnádfürdőn még arról vizionált, hogy
most mi jövünk,
ti. a szélsőjobboldal az EP-választáson átveszi a hatalmat a Parlamentben és a Bizottságban is.
Azonban dehogy jöttek ők. Még csak egy vacak biztost se képes jelölni, akit a Parlament nem buktatna el már az első akadályon.