Az meg mindennél fontosabb számára, hogy a szavazótábora ne vegye észre. 
Az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládja, a jobboldali-jobbközép Néppárt nehéz dilemma előtt áll.
- Egyfelől nem teheti a semmissé a Fidesz elleni szankcióit, nem szüntetheti meg a jelenlegi magyarországi kormánypárt felfüggesztését, nem fogadhatja vissza. Nem tehet úgy, mintha semmi nem történt volna, mert a Fidesz rég elment szélsőjobbra, rég szembefordult a korlátlan hatalmat elutasító európai politikai normákkal, már semmilyen közösséget nem vállal az ezeket magáénak valló Néppárttal.
- Másfelől viszont ki sem zárhatják, mert ezzel újra kinyitnák az egyszer már lezárt és Orbán által elveszített vitát a Néppárt jövőjéről és kívánatos politikai stratégiájáról, hogy társuljanak-e a szélsőjobboldallal vagy maradjanak a jelenlegi centrista-liberális-jobbközép irányvonal mellett. Ha nekilátnának kizárni a Fideszt, az a Néppárt szakadásához is vezethet.
Erről a dilemmáról Donald Tusk, a Néppárt új elnöke is beszélt az év végén. A lengyel politikus elmondta, hogy ő maga szinte semmiben nem ért egyet a Fidesszel, viszont a Néppárt egyetlen tagszervezete sem támogatja a kizárásukat.
Szinte nincs olyan tagpárt, amely ki akarná zárni a Fideszt, mert a legtöbben elfogadják Orbán Viktornak a migráció kapcsán vallott nézetét, hogy meg kell erősíteni a külső határokat
Ilyenformán a dilemma, úgy tűnik, örök időkig feloldatlan marad. Patthelyzet. Még szerencse, hogy
Orbán Viktor határtalan egójára mindig lehet számítani.
Ugyanúgy, ahogy nem tűrte el, hogy tavaly márciusban csak úgy – a Juncker-plakátok miatti büntetésből – felfüggesszék a Fidesz tagsági viszonyát. Inkább bejelentette, hogy a Fidesz maga függesztette fel saját jogainak gyakorlását.
Mert a politika a látszatokról szól, és így hátha az a látszat keletkezik, miszerint nem is szenvedtek vereséget, nem a többiek utálták ki őket, hanem ők a többieket.
A Néppárt dilemmáját ugyanígy oldja meg Orbán: nem várja meg, hogy kizárják – bár nem is tudják kizárni. Viszont neki nem használ annak lebegtetése sem, hogy esetleg kizárhatják, így
inkább kizárja saját magát.
Ezt Deutsch Tamással mondatták ki a kormánylapban:
Nem a Fideszről fognak dönteni, hanem magának a kormánypártnak a döntése lesz, hogy melyik európai pártcsaládban képzeli el a jövőjét. (…) A lényeg, hogy minden esetben mi döntünk, és nem rólunk döntenek.
A Fidesz érdemben már nem veszít a Néppártból való kizáráson/kilépésen, mert már mindent elveszítettek, amit lehet: partvonalra szorultak és pária helyzetbe kerültek.
Ugyanakkor a politika háború, a háború első számú szabálya pedig, hogy ne teljesítsd ellenfeleid akaratát. Márpedig ők, a néppárti vezetés azt akarja, hogy Orbánnak fogyjon el a türelme, ne bírja idegekkel a küzdelmet, adja fel. És Orbán, úgy néz ki, tényleg megadja, amit akarnak.
Ilyen frappánsan még senki sem segítette ki saját politikai ellenfeleit – elvileg még mindig szövetségeseit – a kutyaszorítóból.
A vereség látszatának és beismerésének mindenáron való elkerülése így vezet valódi vereséghez.