Az első magyar női könyvtáros képzettebb volt, mint a főnöke, Móra Ferenc, és a fél város fülig beleszeretett.
Ma a szegedi Somogyi-könyvtár a Dóm téren áll, egy modern üvegpalota ad otthont a könyvgyűjteménynek. Az 1910-es években még máshol, a mai Móra Ferenc Múzeum épületében kapott helyet, és maga Móra volt az igazgatója. Ekkoriban bukkant fel ott egy fiatal lány, ait annyira vonzottak a könyvek, hogy felajánlotta: önkéntesként, ingyen is vállal munkát, csak a könyvtárban dolgozhasson.
Így került a Somogyi-könyvtárba Fischof Ágota gyakornokként 1914-ben, és akkor még nem sejtette, hogy nemcsak úttörője lesz a szakmának, de jó nagy felbolydulást fog okozni a szegedi művészvilágban is.
A könyvtárigazgató Móra hamar felfigyelt a lány tehetségére, és arra biztatta, hogy tanuljon tovább, utazzon el, és keressen egy külföldi egyetemen vagy főiskolán olyan képzést, ahol tovább fejlődhet. Így Ágota éveket töltött Berlinben, és diplomás könyvtárosként tért vissza és állt munkába újra Szegeden 1918-ban.
Ő lett az első Magyarországon, aki nőként könyvtár szakon szerzett főiskolai diplomát. Továbbra is Móra Ferenc volt a főnöke, és az sem okozott köztük feszültséget, hogy Ágotának magasabb végzettsége és nagyobb szakmai rutinja volt addigra, mint az akkor már jó ideje köztiszteletben álló írónak.
Fischof Ágota visszatérése és munkába állása ugrásszerűen megnövelte a könyvtár látogatottságát. Hirtelen rengeteg szegedi férfi lett könyvmoly, csak azért, hogy a szép könyvtárossal válthasson néhány szót. Ágota rajongói között igazán nagy neveket is számon tarthatott. Moholy-Nagy László portrét festett róla, Juhász Gyula szonettet írt hozzá.
A szépsége nem az egyetlen olyan adottsága volt, ami miatt kiérdemelte mások csodálatát. Könyvkritikái rendszeresen jelentek meg a Szegedi Naplóban, és olyan komoly könyvgyűjtemények gondozása fűződik a nevéhez, mint a Szegedi Munkásotthon könyvtári anyaga.
Könyvek közül, ha alkonyati fény ég
S szelíd fátylával száll a csendes est
S a Tisza tükrén mélázik a kék ég,
Ha kitekintesz a tetők felett
Tetők felett, miket a búcsúzó nap
Megcsókol fájó gyöngéden s a lomb
Megérzi, hogy már március a hónap
S rügyet havaz, fehéren fakadót:
Könyvek közül, ha némán kitekintesz
Betűktől ittas szemmel, vágyva, mondd,
Érzed te is a békés bánatot,
Mely engem csendes esti dalra ihlet?
Benned mint hallgatag hattyú a tón,
Boldog nyugodtan ring e fájdalom?
(Juhász Gyula: Ex Libris. Ágotának)
1923-ban aztán sokak bánatára Fischof Ágota férjhez ment, és mint Hézer Béláné, a családi élet felé fordult a könyvtudomány helyett. Otthagyta a munkahelyét, később Budapestre költözött, ott élt 1976-ban bekövetkezett haláláig. Ha még élne, biztosan örülne annak, hogy ma egy igazgatónő vezeti a könyvtárat.