Orbán irodalmi-kulturális harcosa is elítéli az “ideológiai töltetű irodalmat”. 
Kertész és Ottlik helyett Wass Albert és Herczeg Ferenc, a történelem kizárólag hazafias szempontok alapján való értékelése, a győztes csaták kötelező bemutatása (tudván, hogy a többire úgyse lesz idő) – az új, ún. nemzeti ún. alaptanterv bevezetni tervezett változatásásait a szakma egybehangzóan nevezi
nacionalista-soviniszta ideológiai agymosásnak.
Hogy mennyire nem csak az ellenzéki, liberális, jobbközép vagy baloldali szemmel tűnik így, azt jelzi Demeter Szilárd nyilatkozata is.
A PIM magát “megveszekedett orbánistának” nevező, a kormány irodalmi harcosának szerepét betöltő igazgatója a propagandaholding egyik agitkájának, ráadásul a kormány egy másik harcosának, G. Fodor Gábornak nyilatkozott. És bár bár a konkrét kérdés az (alaptanterv által elhallgatni rendelt) kortárs irodalom támogatására vonatkozott, általánosságban is jól érthető: még neki se tetszik a kizárólagosságra való törekvés, az ellenoldal elhallgattatására irányuló szándék:
GFG: A jobboldalon is rendre kritikák fogalmazódnak meg, ha egy PIM-vezető díjazza a másik oldal íróit, költőit, van igazsága a kritikának?
Demeter: Akik a jobboldalról ilyesmiket vetnek a szememre, azok tulajdonképpen ugyanazt akarják csinálni, mint az általuk joggal kárhoztatott ellenoldal. De kérdem én: ha ugyanazt csináljuk, mint ők, akkor mitől lennénk mi jobbak? Ez egy. Kettő: az egyoldalú, egylábú kultúra gyenge. Kibillenthető. Egy nemzeti kultúra attól lesz erős, ha sokszínű, sok lábon áll.
Ki lehet nyírni a másként gondolkodókat, éltünk már ilyen rendszert is, kommunizmusnak nevezték.
És ezt én legalábbis még egyszer nem szeretném átélni. Három: az olvasó nem az ideológiákra, vagy aktuálpolitikai szájkaratéra vevő. Ha kezedbe veszel egy irodalmi művet, akkor túl akarsz lépni a mai kocsmán. Egyébként
az ideológiai töltetű irodalmat is próbáltuk már, agitpropnak hívták.
Annyira azért nem jó. Az olvasó, vagy legalábbis én mint olvasó az izgalmas, érdekes és engem megérintő irodalomra vagyok kíváncsi. Nem olyan bonyolult az alapképlet, de beszűkült tudatállapotban nehéz ezt fölmérni. Mondok egy példát: álltunk a főigazgatói irodámban, az ablakból a PIM udvarán zajló Margó Fesztivál sok száz fős közönségét néztük egy magát nemzetinek tartó íróbarátommal, aki megkérdezte tőlem: Szilárd, hogy engedhetsz be ide ennyi libit? Mire én azt válaszoltam neki: De hülye vagy, barátom, ezek nem libik, hanem azok, akiket még egyáltalán érdekel az irodalom, vagyis az olvasóid. Ha jó irodalmat művelsz, ők fogják elolvasni, és leszarják, hogy egyébként kire szavazol.
Ez így akár egy az egyben érthető az ideológiai agymosás kudarcának előre beismeréseként is. Hiába lesz kötelező Wass vagy Herczeg, olvasni úgyse fogja őket senki (vagy csak az, aki amúgy is olvasta volna).
Le lehet vinni a kormánypropagandát a tanulóifjúság közé, csak értelme nincs. A kommunisták 40 éven át próbálkoztak az agymosással, a társadalom átnevelésével a gyerekek gondolkodásának meghatározásával, mégis megbuktak az első adandó alkalommal.
Bár a kormány szándéka minden bizonnyal az, az új NAT aligha fog kicsi nacionalista Fidesz-szavazókat gyártani. Legfeljebb csak azelől veszi el a helyet és az időt, hogy valami praktikusat és értelmeset lehessen tanítani.