A Fidesz elnöke a türingiai modellt, a szélsőjobboldallal és a diktátorokkal való szövetkezést javasolja mindenki másnak is. 
2019 volt az az év, amikor a Fidesz elnöke megpróbálta átvenni a hatalmat Európában, és a maga képére formálni az Uniót. A terv azonban kudarcot vallott. Nem tudta elfoglalni az Európai Bizottságot, és nem sikerült létrehoznia az Európai Néppárt és szélsőjobboldal szövetségét sem.
A kísérlet eredményeképp ráadásul még fel is függesztették a Fidesz néppárti tagságát. Azóta Orbánnak
a túlélésért kell küzdenie.
- Hogy ne vele szemben kifejezetten ellenséges elnök (Weber vagy Timmermans) kerüljön a Bizottság élére.
- Hogy a rezsimjét ne fosszák meg a számára létfontosságú finanszírozási forrásoktól.
- Hogy ne kössék ezek folyósítását jogállamisági-demokratikus feltételekhez.
- Hogy a pártját ne zárják ki végleg a befolyásos EPP-ből.
Eddig sikerült mindegyiket megúsznia. A kizárást például amiatt, mert az európai elit (főleg a német jobboldal) úgy véli, a Fidesz kizárása Magyarország uniós távozásának kezdetét jelentené. Minden bizonnyal emiatt ajánlották fel a források változatlan folyósítását is.
A kizárás elmaradása/elhalasztása miatt Orbán pártpolitikailag lélegzetvételnyi szünethez jutott, ami annyit jelent, hogy gyengeséget szimatolt, és azonnal nekiáll ismét a pozíciói erősítésének. A legabszurdabb a dologban, hogy a kizárás szélén álló, körön kívülre kívülre került,
felfüggesztett tagságú párt vezetőjeként tesz javaslatot a Néppárt politikájának totális fordulatára.
Az erről szóló magyar nyelvű memorandumot – a vasárnapi évértékelője óta eltűnt miniszterelnök helyett – Novák Katalin Fidesz-alelnök publikálta a Facebookon. Ebben Orbán megállapítja a Néppárt hanyatlását, és megoldásként a nyílt fasizálódást javasolja:
- szövetség keresését az orosz, török és kínai diktatúrákkal,
- valamint a szélsőjobboldallal.
A Fidesz elnökének levele minden bizonnyal a német jobboldali CDU és a szélsőjobboldali AfD miniszterelnök-választó türingiai együttműködésének apropóján született (bár erről nem tesz konkrét említést). A kulcsmondata az, hogy
Azt javasoljuk, hogy tagpártjainkat ne csak a baloldallal, de a jobboldallal való otthoni együttműködésben, koalíciókötésben is támogassuk.
(Szó szerint véve a szavait, azokból az következik, hogy az EPP pártjainak szerinte saját magukkal kellene koalíciót kötniük, ha nem tudnánk, hogy Orbánnál a jobboldal eufemizmus a rasszista, xenofób, nacionalista szélsőjobboldalra.)
Azaz a CDU a szocdemek, liberálisok és zöldek helyett a neonáci-jellegű párttal működjön együtt, Olaszországban a Berlusconi-féle Forza Italia Salvini Legájával, a gaulle-ista francia jobbközép a Le Penek Nemzeti Frontjával.
Mivel Orbán már régóta (szélső)jobbra áll a Néppárt fősodrától is, és sokkal inkább az említett extremista-populista pártok szintjén áll, ezek karanténból való kiengedése valójában a saját pozícióit megerősítené és a pártját is legitimálná.
Egyelőre azonban itt még nem tartunk. Merkel a múlt héten lemondatta Annegret Kramp-Karrenbauert a CDU elnöki posztjáról, mert hozzájárult az AfD-vel kötött koalícióhoz.
Orbán azonban berlini útján találkozott a bukott politikussal (lásd a felső képet), hogy demonstrálja, ő vele és a szélsőjobboldallal való együttműködés, tehát
Európa fasizálódása mellett áll.
A mostani levél csak ennek ismételt hangsúlyozása, az orbáni irányvonal lényegének kifejtése. Ha valakinek ez eddig nem lett volna tökéletesen világos.