Egy Olaszországban élő magyar nő beszámolója a karanténról. 

Egy Milánóban élő magyar nő, Pécsvári  Tünde a Facebookon számolt be arról, milyen az élet most Olaszországban, hogyan érinti az embereket a koronavírus-járvány és az amiatt elrendelt karatén. 

Itt az eredeti poszt: 

És itt a betűhív (ékezetek nélküli) utánközlése:

LOCKDOWN

Tegnap ota a vesztegzart, vagy karatent, vagy angolul lockdown-t, kiterjesztettek egesz Olaszorszagra. Februar 21-e ota elunk abban a tudatban hogy a koronavirus velunk van, azota az eletunk nap mint nap valtozik, az intezkedesek egyre szigorubbak, a szabadsagunk egyre kevesebb. De ez a bejelentes, amit az olasz Minszterelnok szemelyesen a televizioban tett meg, 21.40 korul, es amit gyakorlatilag az egesz orszag latott elo kozvetitesben, ez meg ugy is

nagyon megrenditett mindenkit

, hogy mar 18 napja fokozatosan probalunk hozzaszokni a valsaghelyzethez. Ebben az idoszakban eloszor letrehoztak ugy nevezett “voros zonakat”, melyek kisebb telepulesek voltak es azonnal korulzartak oket. Majd letrehoztak “sarga zonakat”, melyek veszelyeztetett teruletek voltak, ahol korlatoztak szamos tevekenyseget, es mi itt Milanoban, Lombardiaban mar ebben elunk februar 24 ota. Amikor szombat este kiszivargott a rendelet, hogy fel Eszak-Olaszorszag, tobb mint 16 millio ember voros zona lesz, tehat karanten ala kerul, akkor mar mindenkinek brutalisan vilagos volt, hogy itt tenyleg nagy a baj. Ez tovabbi alig 48 oran belul odaig jutott hogy az egesz orszagot korlatoztak, bezartak, karanten ala vontak. Ez egy olyan intezkedes, amire nincs tortenelmi precedens, es nincs senki semmilyen modon felkeszulve ra.
A Miniszterelnok rovid beszedet mondott, es annyi volt a lenyege: maradjatok otthon. Mindenki maradjon otthon. Ennel most semmi nem fontosabb.

Olaszorszag bezar, leall, elvonul.

Arra koncentral hogy megallitsa a fertozest, most csak ez az egy celunk, egy prioritasunk van: minden masra majd akkor gondolunk, amikor ennek vege lesz. Mert ha a fertozest nem allitjuk meg, akkor mar nem lesz a “minden mas”.

Mit jelent ez konkretan, a mi eletunkre vonatkozoan? Persze minden emberre, minden helyzetre maskepp hat, de az ami mindenkire kiterjed, azonnali hatallyal, az az hogy megallunk. Konkretan fizikai ertelemben: bezarkozunk a lakasba, es onnan probaljuk tovabb vegezni a tevekenysegeinket, mar amit lehet. Milanoban ezen a szinten joval elorebb vagyunk mint Olaszorszag tobbi resze, mert korabban indultunk, minket elobb erintett ez. De barmilyen drasztikusak, vilagosak es erthetoek ezek az intezkedesek, ugy vettem eszre, az embereknek szukseguk van nehany orara, nehany napra hogy megertsek, felfogjak, feldolgozzak mi tortenik, es atalljanak egy uj, atmeneti eletstilusra. Kell ahhoz kis ido, hogy egyaltalan komolyan vegyek, hogy elhiggyek hogy ez a valosag, ez most tenyleg tortenik, ezt most tenyleg csinalni kell. Minden kisebb nagyobb valtozas, szigoritas alkalmaval volt, aki elbagatellizalta, minimalizalta, alabecsulte sot akar kinevette az intezkedeseket, es meg hencegett is vele, hogy ugyan mar, en aztan nem. En nem fogok otthon maradni, engem nem fogtok megallitani, en nem fogok lemondani semmirol, engem nem fogtok korlatozni. En marpedig folytatok mindent, pont ugy, ahogy eddig volt. Utolag vilagosan latjuk, ez volt az irdatlan hiba. Ha nem allsz meg ma kicsit, holnap leallitanak teljesen (jobb esetben, ha kozben nem kerultel korhazba). Az europai, a nyugati vilagban elsokent Olaszorszag kerult ilyen helyzetbe. Persze volt mar Kina, volt (van meg!) Wuhan, az ottani karanten, de az messze van. Az nekunk

nem tunt ugy, mintha velunk is megtortenhetne.

Az az o eletuk, o bajuk, o vilaguk. Mi itt biztonsagban vagyunk, ez egy mas vilag, itt fel vagyunk keszulve, itt tudjuk kezelni, sot ide a baj el se er! Ez a nyugati civilizacio, a nyugati gazdasag, ugyan ki fenyegethet minket, mi mindent legyozunk. Hittuk ezt. Na ha valamire lehet hasznos az olasz tapasztalat, az a megelozes: mar tudjuk, a villamgyors reakcio szukseges. Tanuljon belole az osszes tobbi orszag, hogy kell viselkedni, ha esetleg (remeljuk nem!) oda is eler a koronavirus fertozes. Jobb ma megallni onkentesen, mint holnap teljes vesztegzart vonni.

Ertem, de most konkretan mit csinaltok, hogy telik az elet? Mindenkinek maskepp, erre nagyon hosszu valaszt tudnek irni, rengeteg elettortenetet lehetne meselni. A konkret helyzet a kovetkezo:

a lakossag donto tobbsege, legalabbis Milanoban, bezarkozott a sajat lakasaba.

Iskolak, nagyobb munkahelyek, az osszes intezmeny ahol barmi modon csoportosulas johet letre (stadionok, muzeumok, uszodak, minden) zarva van. Nem onkentesen, rendelet zarja be oket. Kavehazak es ettermek elvileg 06 es 18 ora korul nyitva lehetnenek, de a mai felmeres szerint Milanoban 95%-uk zarva maradt. Uzletek szinten zarva, erre nincs rendelet, de onkentesen bezartak, miert is nyitnanak ki, ha nincsenek vevok. Most a megnyugtato hir: elelmiszeruzletek es gyogyszertarak nyitva vannak es semmi problema nincs az aruellatassal. Mindenhonnan lehet online rendelni (gyogyszertarbol is, nem recept koteles termekeket), es Milano kozpontjaban percek alatt hazhoz hoznak barmit. Tehat a futarok, bar vedoszekozokkel, de dolgoznak. Tomegkozlekedes van, nem nagyon ertem miert, olyan kevesen hasznaljak hogy drasztikusan ritkithattak volna a jaratokat, gondolom mihamarabb ezt megteszik. Mindenkinek uj a helyzet, az egesz rendszert at kell alakitani, ujragondolni, legalabbis atmenetileg. Az utcara ki lehet menni, egy meteres tavolsagot tartva minden mas embertol. Gyakorlatilag senki nincs a kozteruleteken, par ember lezeng, futnak (Milano lakossaga nagyon sportos es ezt most nehez megoldani) vagy kutyat setaltatnak. Epp most jott be hozzam egy ismerosom akivel egyutt dolgozom 15 eve, hetente haromszor jon a lakasomra, sot kulcsa van a lakasomhoz, tehat nagyon szoros kapcsolatom van vele. Itt felejtett valamit nalam a mult heten es eljott erte, arcmaszkot viselt. Nem olyan sima sebeszi maszkot, hanem kilegzoszelepes vedomaszk volt rajta es egyszer hasznalatos kesztyut is viselt. Bekeidoben megoleltuk, megpusziltuk volna egymast; most nem egy, hanem ket meter tavolsagot tartottunk.A te munkadra milyen hatassal van a lockdown?

Az en munkamra drasztikus es azonnali hatassal van mindez.

Mondhatjuk, elso sorbol nezem a tortenteket. Egy olyan ceget vezetek, mely 8 vendeglatoegyseget uzemeltet. A kilencedik kesz van, konkretan kulcsra kesz, csak nem tudjuk kinyitni ebben a helyzetben. Valamivel tobb, mint 100 embernek adunk munkat. Vagyis adtunk, eddig.

Az elso naptol jelentos forgalomcsokkenes volt az uzleteinkben; az elso hetvegen (februar 22-23), volt egy kisebb panikreakcio, az emberek kifosztottak az elemiszeruzleteket es otthon maradtak. Ez kesobb feloldodott es a lakossag ujra kezdett kozlekedni (mar tudjuk, ez hiba volt). Az elso heten 50%-al csokkent a bevetelunk, a masodik heten 75%-al. Ez nem csak a mi tapasztalunk, mar a valsaghelyzet elso napjan alapitottunk egy egyesuletet, melynek tobb mint 200 vendeglatoipari vallalkozo a tagja, es mindenki hasonlo bevetelcsokkenesrol szamolt be. Nehany esetben, foleg a Milano turisztikai kozpontjaban levo uzleteknel, 90%-os bevetelcsokkenesrol szamoltak be. Aki gazdasagi kerdesekben kevesbe jartas, az esetleg nem tudja, hogy egy ilyen szintu bevetelcsokkenes onmagaban eleg arra hogy az egesz evi uzleti nyereseget lenullazza, es sulyos cash-flow problemat okozzon, tehat (legalabbis atmenetileg) fizetokepesseget elveszitse egy ceg. De ez meg a leheto legjobb forgatokonyv lett volna, most mar ennel sokkal sulyosabb a baj. Mi ugy probaltunk vedekezni, hogy februar 24-tol eloszor csokkentettuk az uzleteink nyitvatartasi idejet (napi 14 orarol akar 3 orara is visszaesett a nyitvatartasi ido), majd, februar 27-tol elkezdtuk bezarni az uzleteinket. A tegnapi napon meg 5 uzlet kinyitott, csak napi 3 orara; a tegnap esti miniszterlenoki bejelentes utan ugy dontottunk hogy azonnali hatallyal bezarunk mindent. Ami az irodat illeti, mar kete hete a megbeszeleseken egy meter tavolsagra ulunk le egymastol (ezt valltol vallig szamitjak), de ez ugye csak tegnapig volt. Matol az irodank is, mint minden mas, hatarozatlan idore be van zarva. Tehat mind a 100 alkalmazottunk otthon van, kenyszerszabadsagon. Mar akinek van szabadsaga – akinek nincs, meg nem tudjuk milyen alappol lesz fizetve, igertek ehhez allami segelyeket, de sajnos konkret informacio meg nincs. Azt szinten nem tudjuk hogy mikor es milyen formaban tudunk ujraindulni, ujranyitni. Egyszeruen semmi alapra nem tudunk tamaszkodni, nincs erre pelda, nem tudjuk mire tudunk szamitani. Elorejelzest, prognozist nem tudunk tenni, nem tudjuk mire alapozni. Senki nem tudja mikor lesz vege az egeszsegugyi valsaghelyzetnek, hat meg a gazdasagi krizisnek. Szemely szerint az a velemenyem, hogy az ami volt, olyan formaban ahogy volt, mar nem fog visszaterni.

Romokban allunk, es itt romokbol kell majd ujjaepiteni.

Ez egy hatalmas kihivas, es az ujjaepitesnek, az ujraertelmezesnek persze lesznek pozitiv oldalai is, de most nem tudunk nem arra gondolni, hogy 25 ev munkajabol nagyon sok minden orokre fog veszni. De az elso gondolatunk, mint mar emlitettem, most megis az, hogy a jarvanyt sikeruljon megfekezni es az egeszsegugyi helyzet helyrealljon. Amint ezen a reszen tulleszunk, minden energiankat abba fogjuk fektetni, hogy innen a leheto leghamarabb es legjobban tudjunk felallni. Mi, a szaz ember akivel egyutt dolgozunk es persze az egesz orszag.

(A felső képen a velencei Szent Márk tér a karantén elrendelése után.)