És mi a helyzet Svédországban – ahol egészen másként próbálják megfékezni a járványt, mint Magyarországon. A mind nyíltabb diktatúrával szemben demokráciával és szabadsággal.
Erről jelent meg egy interjú, amiről aztán megkérdeztem Svédországban élő orvos barátomat, dr. Makra Juditot.
“A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása. – mondja az Alapblognak adott interjúban a Göteborgi Egyetem néplélektannal, médiával és politikával foglalkozó professzora, Bengt Johansson.
Rámutat arra, hogy ami hazájában történik az nem más, mint hogy a politika visszavonult, nem szólhat és nem is kíván beleszólni a szakértők és a közvélemény párbeszédébe. “
Svédországi beszámolónk következik.
Igen, jól leírja az a cikk az itteni gondolkodásmódot. Akikkel én beszélek, amiről olvasok, nem pánikolnak, de nem is mindenben ilyen rózsaszín a helyzet. A kórházakban dolgozók fertőződnek, félnek, nincs elég védelem mindenhol, túl nagy a terhelés. Csak most kezdenek többet tesztelni, szerintem ez nagy hiba. Ahogy az is, hogy semmi védelem nem volt az idősotthonokban, miközben ez volt az első és egyetlen biztos dolog, hogy ők mennek el először. És most nagyra nyílt szemekkel csodálkoznak hogy jé. Ott sem volt semmi védőruha a személyzetnek. A svédek nagy része kezet mos de nem hord maszkot, az üzletekben tartják a távolságot .valóban követik a javaslatokat de sokan úgy értelmezik, hogy nincs szigor tehát kimegyek, shoppingolok, találkozom, beülök. A tömegközlekedésen érződik, hogy rengetegen otthonról dolgoznak. És ez szerintem különbség, hogy eleve sokan nem 100 százalék munkaidőben dolgoztak korábban sem, és talán nem viseli meg őket annyira anyagilag ami most történik, mert vannak tartalékaik.
Most, hogy kicsit naposabb az idő, kicsődülés van, és én azt gondolom ez pont rosszkor jött, emelkednek a számok. Pedig a miniszterelnök mondja, hogy nem szabad lazítani.
A pártok abszolút együttműködnek, kompromisszumon alapult a felhatalmazás, semmifele teljhatalom. A kormány megköszönte És elismerte az ellenzek segítséget És viszont. Nem tesznek zsebre pénzeket, más az egész támogatás, átképeznek. sok az önkéntes, persze itt mindig működött a civil társadalom.
De azért ez sem egyszerű. Most tudtam meg hogy az egyik magyar orvos a csoportunkból aki az egészség mintakepe, kényszeresen edző egészség mániás , majdnem belehalt, nem tesztelték már csak amikor lélegeztetőgépen volt. Pedig „csak” dolgozni járt, edzőterembe és vásárolni.
Az itteni kollegáim kezdettől azt hangoztatják, hogy az embernek jogai vannak, amit nem lehet korlátozni, a szakértők tudják mit kell csinálni, a munkahelyi főnökök is azt követik, igaz abban már vannak különbségek ki hogyan áll ki a dolgozókert. Igazából akkor rendülnek csak meg, mikor konkrétan meghal egy kollega… ezt saját tapasztalatból mondom.
Az egész mögött az nagyon fontos, hogy tényleg szabálykövetők és fegyelmezettek a munkába járásban, munkaidőben. Sokan azt mondták, nagyon jó, hogy a miniszterelnök olyan nyugodtan beszél, nem pánikot kelt. Ugyanakkor sokan úgy érezték többek között újságírók is, hogy konkrétabban, határozottabban, adott esetben tiltásokkal is élve kellene nyilatkoznia.
Innen iszonyú tisztán látszik és dühítő, hányingerkeltő az otthoni vezér öröme, hogy végre lubickolhat, minden vonatkozásban. Nagy a kontraszt. Itt tényleg informál a sajtó. Az ember megéli a demokráciát.
Zsófi lányom most vizsgázott társadalomismeretből. Végigvettük a könyvet, kikérdeztük. Fantasztikus hogy hogyan ismerteti a fiatalokkal a kultúrát, a politikát, a gazdaságot, a közigazgatást, a média szerepét.
És a végén, idézek egy vezércikket egy országos napilapból. Az elején arról beszél, hogy az emberek úgy vélik, túlvannak a veszélyen és ismét kimennek, a kocsmák és éttermek tele, az utcákon sokan. „Jó idő plusz fizetés nap és vágynak a normális életre. Könnyelműség. Az emberek nem normálisak” irja egy orvos. Ez részben annak köszönhető, hogy ” alulértékelt” információkat közöl a hatóság és a szakértő a halálesetekről és megbetegedésekről, amiből úgy tűnik, mintha csökkennének a számok. És ezt hallják más országokról is. Az éttermek, a bárok tulajdonosainak biztosítania kell, hogy „ne legyen zsúfoltság tartsanak kartávolságnál kicsit nagyobb távolságot” ” Elég nehéz ennél pongyolábban megfogalmazni. Javaslat? Lehet? Kicsit nagyobb?
Fantasztikus lenne, ha Stockholm es Svédország távol tudná tartani a vírust szabadsággal és felelősséggel…de a nagyobb felelősségvállalás nem elég, a hatóságnak alkalmazkodnia kell és szigorítani a megfogalmazásokon. A javaslatok jók, de néha jobbak a szabályok”