A normális viszonyokat hiányolja.
Az Országgyűlés elnöke az évi kb 100 százmilliárd forintból működtetett kormánymédia rádiójában a Vasárnapi újság nevű, Csurka és Lovas rendszeres jegyzetei miatt évtizedek óta hírhedtségnek örvendő műsorában nyilatkozta, hogy szerinte
Napról napra porlik, amortizálódik a demokrácia intézményrendszerébe vetett közbizalom a világban.
Megemlítette: ennek az a nem célzott következménye, hogy ha „a két oldal egyenlő erővel kiabálja a másikra, hogy gazemberek és tolvajok, anyagyilkosok vagytok, akkor előbb-utóbb a köz maga is így tekint a saját választott képviselőire, és nem is nagyon vár el tőlük sokkal többet” ennél.
Ez viszont teljesen tönkreteszi a demokratikus intézményrendszert; ennek a határán vagyunk – tette hozzá Kövér László, aki ezért
óvatosságot javasol mindenkinek,
megjegyezve, hogy ez nem csupán a választott képviselők, hanem az általuk működtetett intézmények renoméjára is kihat.
Szerinte ez valóban elég könnyen elvezet az anarchiához, hiszen hogyha nincs tisztelet, akkor nincs tekintély, ha nincs tekintély, akkor nincs engedelmesség, az alkotmányban rögzített intézményeknek pedig kellene, hogy legyen objektív tekintélyük, függetlenül attól, ki irányítja azokat.
Úgy fogalmazott: egyre kevesebb az esély arra, hogy normális viszonyok uralkodjanak a magyar parlamentben vagy „általában véve az úgynevezett demokratikus politikában”.
Érdemes itt megemlíteni, hogy a napokban éppen Kövér László volt az,
- aki tűrte, hogy a Fidesz-frakció belefojtsa a szót egy ellenzéki politikusba;
- aki az ellenzéket “ápoltaknak” nevezte;
- különös tekintettel azokra, akiknek “a személyi száma kettessel kezdődik”;
- aki szerint az ellenzék amúgy sem része a nemzetnek.
És ez csak az elmúlt napok termése, nem az elmúlt évtizedé vagy évtizedeké, amiben nemcsak a hatalommal való visszaélés és a demokratikus jogok semmibevétele fordult elő sűrűn, de még a politikai pluralizmus olyan értelmezése is, amelyben öngyilkosságra lehetett biztatni az ellenkező álláspont képviselőit. Puszta véletlen lehet, hogy Kövérhez kötődik az is.
Ha valaki, akkor ő tehát első kézből tudja, mit jelent a politikai beszéd eldurvulása, a tisztelet hiánya és a demokratikus intézmények leromlása.
Némileg olyan ez, mint amikor az ámokfutó megpihen, körbenéz, és megállapítja, milyen sok itt a halott, milyen borzasztóak az emberek.