Ilyen brutális írás az 50-es évek óta nem jelenhetett meg a magyar sajtóban! 
Fricz Tamás, a nemzetközi hírű politikatudós kőkeményen nekiesett az Orbán-kormánynak. Ráadásul az irományát a tévedésből lakáj-, csicska- vagy nyaloncsajtónak és kormánypropagandának nevezett Magyar Nemzet közölte le.
Ebben egyenként sorra veszi a kormány tagjait, és lesújtó kritikát fogalmaz meg róluk. Ami már-már olyan durva, mint amilyenek Rákosi kapott a Szabad Néptől az 50-es évek elején.
Fricz egészen elképesztő hangnemet engedett meg magának. Orbán Viktor Doktor Miniszter Elnök Urat például csak a második helyen említi a felsorolásban. És bár formálisan elnézést kér, de ez akkor is hallatlan merészség.
Már maga a cím és a felütés is hihetetlenül bátor:
Bravó, Varga Judit! Így kell megvédeni az országot!
Bravó, Varga Judit, Novák Katalin, Orbán Viktor (elnézést, miniszterelnök úr, de hölgyeké az elsőbbség!), Szijjártó Péter, Gulyás Gergely, Menczer Tamás, Kovács Zoltán, Nacsa Lőrinc!
És aztán nem tágít ettől a hangvételtől, ami példátlan vakmerőségre, egyenes gerincre és szabadgondolkodásra vall. Ami persze nem is csoda, hiszen maga említi Galileit és Brunót, mint a hanyatló Nyugat áldozatait.
Fricz egészen őszintén, néhol már-már durván fogalmaz.
Varga Juditról például úgy, hogy “markáns, kemény, harcias pózt vett fel”, a stílusa pedig:
mely nem fölényes és nem indulatos, de magabiztos, ha kell, ironikus, ha kell, gúnyos és fölényes.
A stílus, ami egyszerre fölényes és fölénytelen – ezt nem lehet félreérteni!
Brutálisan beleszáll a Fidesz macsó politizálásába is, amikor Vargáról leírja, hogy
Már majdnem azt mondtam őrá, amit egykor Kéthly Annára – és Schlachta Margitra is – mondtak, hogy egy férfi van a magyar parlamentben, az is nő, de nem mondhatom, mert máris Novák Katalin nyilatkozatát említeném (persze ez csak tréfa, hiszen a kormány férfitagjai sem lazsálnak).
Soha nem látott kíméletlenség! Nem is teljesen világos, higy merte ezt a hangnemet megengedni magának.
Már-már az a szint, mint Bencsik Andrásé a 80-as években a pártlap pártállam-rovatában, amivel belülről bomlasztotta a Kádár-rendszert.
De Fricz nem áll meg itt. Novák Katalint például hallatlan vakmerőséggel egyszerűen frappánsnak nevezi, aki
nem ment a szomszédba egy nem kevés iróniáért.
De aztán jön az egészen hajmeresztő brutalitás. Orbán Viktorról (“És hát a férfiak, mindjárt az elején Orbán Viktor”) Fricz ezt az egészen kegyetlen jellemzést adja:
Kőkemény, szigorú, de igazságos a miniszterelnök úr.
Ez igen! Így beleszállni abba az emberbe, akitől a fizetését kapja. Micsoda őszinte és kritikus értelmiségi vélemény. Hírből sem ismeri a szervilizmust.
Ebből is látszik, van még gerinces ember Magyarországon. Így még talán a Völkischer Beobachter se bánt Hitlerrel. Legfeljebb a Pravda mert ilyen durván fogalmazni Sztálinról 1952-ben.
Ehhez képest már visszafogottnak tűnik, amikor
- Szijjártó Pétert úgy jellemzi, mint aki határozott és magabízó, továbbá frappáns.
- Gulyás minisztert finomnak, sőt zseniálisnak nevezi.
- Menczer államtitkárról leírja, hogy nem habozik.
- Kovács Zoltán pedig cinikus és lekezelő, de ez nagyon is rendben van.
Fricz össze is foglalja lesújtó bírálatát:
az egységes, kompromisszumoktól mentes fellépés rendkívül meggyőző. Kormányzati hölgyeinknek és urainknak mostanság, a válság ideje alatt talán még inkább helyén van az eszük és a szívük is (mindkettő fontos!).
Végre! Ilyen durva, őszinte, kíméletlen és bátor vélemény nem jelent meg mostanában Magyarországon. Talán az 1950-es évek óta egyszer sem.
Ez sajtó-, sőt, politikatörténeti jelzés: bizonyítja, hogy kitörtünk a liberális véleménydiktatúrából, és Magyarországon nincs semmiféle autokrácia, mert mindenki egészen bátran leírhatja a kormánynak a meleg szarig benyaló véleményét ugyanazon kormány által közpénzből kitartott hecclapjában.
Igen, igen, ez az! – kiálthatunk úgy, ahogyan Knézy Jenő kiáltott fel.