A vizsgázóknak szánt miniszterelnöki üdvözlet idén különös módon ér el a címzettekhez
- június 15-én a magyarországi középiskolák vezetői e-mailt kaptak a területileg illetékes kormányhivataltól. A rövid, de lényegre törő formalevél szövege az alábbi volt:
Tisztelt Intézményvezető!
Miniszterelnök Úr valamennyi idén érettségi bizonyítványt szerző diák számára egy köszöntő levelet szándékozik eljuttatni az érettségi bizonyítványok kiosztásával egyidejűleg az intézményvezetők közreműködésével.
Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy a köszöntő leveleket kerületi hivatalunk munkatársától, XXXől tudják átvenni munkaidőben (cím, telefonszám)
Amennyiben már átadták a bizonyítványokat, akkor utólagos kipostázás keretében szükséges gondoskodni a leveleknek az érettségizőkhöz történő eljuttatásáról.
Közreműködésüket megköszönöm és kérem a tájékoztatásom szíves elfogadását.
Az, hogy az érettségizők levelet, és esetleg valami maradandóbbat is kapnak az ország vezetésétől a sikeres vizsga emlékére, évek óta bevett gyakorlat. A szóbeli érettségi vizsgák megkezdése előtt néhány nappal szokott megjelenni a postás az iskolákban, hatalmas csomagnyi Alaptörvényt cipelve, amelyeket aztán a bizonyítványokkal együtt kellett átnyújtani az éppen megérett diákoknak.
Igaz, megesett olyan is, hogy a postázás és a kiosztás között hazánk gránitszilárdságú alapdokumentuma némiképp megváltozott, így a frissen érettségizettek egy már nem érvényes Alaptörvényt vehettek át abban az évben – na, de ez is csak azt bizonyítja, hogy itt bizony kemény munka folyik, és ennek eredményeképp percről-percre jobb minden!
Idén nem jött postás, csak egy e-mail. Ráadásul az üzenet meglehetősen későn érkezett: elküldésekor már több iskolában is befejeződtek az érettségi vizsgák erre a tanévre. Ahol pedig még éppen zajlottak a szóbeli feleletek, ott az igazgatónak biztosan nem volt alkalma otthagyni mindent, és elrohanni a kormányhivatalba a miniszterelnöki üdvözletekért. Így valószínűleg a legtöbb diák utólag, postán fogja megkapni a neki szóló kormányfői szavakat. Ebben az esetben kézenfekvő a kérdés: nem lett volna egyszerűbb, ha a hivatal közvetlenül a gyerekeknek küldi, hogy időben megkaphassák?
A kormányhivatalok számára minden probléma nélkül hozzáférhető az adatbázis, amiből akár név szerint is kigyűjthető, melyik iskolában kik és miből jelentkeztek érettségi vizsgára. A jelentkezéskor a diákoknak meg kellett adniuk az adataikat, többek között a levelezési címüket és az e-mailcímüket is. Azaz, ha a miniszterelnök a kormányhivatalokon keresztül személyre szabottan szeretett volna nekik üzenetet küldeni, ez nem ütközött volna semmilyen akadályba. Ha pedig az eddigi évek gyakorlatához hasonlóan az lett volna a cél, hogy az érettségizők a bizonyítványukkal együtt kapják kézhez az üzenetet, akkor – ahogy korábban is mindig történt – egy csomagban az intézmény számára lehetett volna postázni a gyerekeknek szánt leveleket, amiket aztán a bizonyítványosztáskor megkaphattak volna.
Az, hogy idén a frissen érettségizetteknek szánt miniszterelnöki üdvözletet tartalmazó egységcsomagot csak személyesen veheti át az iskola képviselője, nemcsak járványügyi szempontból elgondolkoztató (mert úgy tekintve mindenképpen az: miért kell növelni a találkozások számát egy olyan hivatali üggyel, ami levelezés útján is gond nélkül elintézhető lenne?). Semmiképpen nem nevezhető elegánsnak, hogy sem az Oktatási Hivatal, sem a területileg illetékes kormányhivatal nem szán egy fillért sem az érettségizőknek szóló üzenetek postázására, hanem egy elegáns mozdulattal áttolja annak költségét az intézményekre. Az országban idén nagyjából nyolcvanezer diák érettségizett, így országos szinten összesen tíz-tizenkét millió forintba került volna postán kiküldeni a lakcímükre a leveleket. Ez nem egy hatalmas összeg. Az e-mail pedig ingyen van, és még környezetbarát is. Valami miatt idén mégis fontos, hogy minden középiskola vezetője egy adott határidőig személyesen jelenjen meg a kormányhivatalban ebben a teljesen jelentéktelen ügyben, ő vagy a meghatalmazottja aláírjon egy átvételi elismervényt, és elvigyen egy kupac semmitmondó papírt.
Ezzel a módszerrel a területileg illetékes kormányhivataloknak egy héten belül lesz egy remek kis listája arról, kik az ország vezetésével együttműködő igazgatók, akik minden kérdés vagy ellenkezés nélkül készséggel hajtanak végre egy teljesen értelmetlen feladatot. Kiderül, kik azok, akik meghatalmazott útján vették át a csomagot, azaz, ha nem is teljes lelkesedéssel, de mégiscsak rávehetőek erre-arra. És kik azok, akik köszönték, de nem kértek ebből a teljesen értelmetlen intézkedésből. Az új NAT életbe lépése előtt néhány héttel, amikor az iskolák arra várnak, hogy érvényessé nyilvánítsák a frissen beadott, elfogadásra váró tantervüket, ez egyáltalán nem lényegtelen információ, az adatgyűjtés pedig így teljesen ingyenesen zajlik, a lehető legkisebb hibaszázalékkal.
És ami a legszebb: a listára mindenki önszántából, saját kezűleg írja rá a nevét.