Ha nem tetszik nekik valami, kizárhatnak minket; kisebb büntetést nem fogad el. 
Van ez a vita, hogy ki nyerte a múlt hét végi, e hét eleji uniós csúcsot. Törölte-e az Európai Tanács rendkívüli ülése a jogállamisági feltételeket az uniós pénzek folyósításához, vagy nem törölte; Orbán nyert vagy az Unió (és vele mi, többiek is).
Az Európai Parlament csütörtökön elfogadott állásfoglalása, amit szerdán nyújtottak be az 5 legnagyobb frakció (a Néppárt, a szocdemek, a liberálisok, a zöldek és a baloldal) vezető közösen, talán segít tisztázni képet.
A benyújtók és a megszavazók közismerten nem illiberálisok, a szó azon értelmében, hogy az Orbán- és a jelenlegi lengyel rezsim barátai volnának, és ők úgy értik az ET-dokumentumot, hogy
1. a EU-források folyósítását nem kötötték jogállamisági-demokratikus feltételekhez;
2. az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy új, szigorúbb jogállamisági feltételrendszert dolgoznak ki.
Az EP ennek megfelelően erős sajnálkozását fejezte ki, hogy a Tanács “jelentősen legyengítette” a bizottsági javaslatot (eszerint a Bizottság leállíthatta volna a pénzek folyósítását, hacsak a Tanács minősítette többséggel, kb. kétharmaddal nem dönt másként. Azaz úgy látják, hogy
a tanácsi kompromisszum nem állítja meg a populista autokratákat.
Az állásfoglalás ezért új mechanizmus kidolgozását szorgalmazza “az EU költségvetésének, pénzügyi érdekeinek és alapértékeinek védelmében”.
- Amit az eredeti javaslatnak megfelelően fordított minősített többséggel kell elfogadni (azaz kétharmados vétójog van).
- Valamint nem lehet pénzügyi büntetés: “ez a mechanizmus nem érinti a kormányzati szervek vagy a tagállamok azon kötelezettségét, hogy kifizetéseket folytassanak a végső kedvezményezetteknek”.
Azaz Morawiecki és Orbán elérte, hogy nem vonhassák meg tőlük a pénzeket, cserébe belementek, hogy az új jogállamisági mechanizmusnál ne legyen egyedi vétójog,
Akkor viszont mi lesz a szankció, ha nem pénzügyi? Szavazatmegvonás, mint most a 7-es cikkelynél?
A Parlament állásfoglalása ebben nem nyújt fogódzót. Viszont azt leszögezi, hogy az új mechanizmust is az eddig rend szerint kell bevezetni. Tehát a Bizottság indítványoz, a Tanács határoz, a Parlament egyetért – azaz egyetlen tagállami miniszterelnök megvétózhatja a javaslatot, és elnyújthatja a végtelenségig az egész folyamatot.
Nyilván úgy illik, hogy ebben az esetben közölje, milyen feltétellel vonná vissza a vétót, minek kell belekerülnie az indítványba, hogy megszavazza azt.
És itt eszünkben is juthat Orbán Viktor múlt hétvégi nyilatkozata, amiben azt mondta,
Ha valaki nem hajlandó elfogadni a jogállamiságot, rögtön el kell hagynia az Európai Uniót.
Nem anyagilag kell megbüntetni, hanem mennie kell, mert ez a közösség a jogállamiságra épül.
Elég világosan közölte előre, hogy csak egyetlen büntetést fogad el. Minden mást megvétóz.
Ha valakinek nem tetszik a totaliterbe hajló autokráciája, amit az utóbbi évtizedben – az Unió asszisztenciája mellett – kiépített, ki lehet őt zárni az EU-ból.
Meg vele együtt Magyarországot is.
Vele együtt tovább büntetni az áldozatait is.
- Nyilván legalább hónapokig elvitatkozgatnak majd a Bizottságban, s Tanácsban és a Parlamentben azon, hogy belemenjenek-e az orbáni feltételbe.
- Aztán évekig gyűjtik a bátorságot hozzá, hogy napirendre vegyék Magyarország kizárását.
Orbán nem ellenezné ezt olyan nagyon. Már eleve a belépést is félszívvel támogatta, újbóli hatalomra kerülése után minden uniós szabály hatalma korlátozásaként élt meg.
Neki csak a pénz kell Nyugat-Európából, se szabályok, se korlátok nem.
A pénzügyi szankciók azért érintették volna rosszul, mert abban az esetben minden jót (ti. a pénzt) elveszít, minden (neki) rossz (a kötöttségek és a hatalmi korlátok) megmaradnak.
Akkor már inkább zárják ki az egész országot, és legalább lesz számára valami ellenérték is a pénz elvesztéséért cserébe.
- Kiléptetni Magyarországot az Unióból nem tudta volna egyszerűen, mert akkor neki kellett volna viselni a felelősséget a döntésért.
- Egy népszavazással se tudta volna elérni ezt a célt, mert minden propagandája dacára bőven 50% fölött van az EU-tagság támogatottsága a magyar választók között.
De ha nem ő viszi ki az országot közvetlenül az Unióból, hanem a többi tagállam dönt a kizárásról, akkor
felteheti a kezét.
Alighanem több ez mint chicken game, gyávanyúl-játék és mindent vagy semmit.
Orbánnak – és vele a lengyel PiS -nek – mindkét megoldás megfelel. Az is, ha adnak pénzt Nyugatról, meg az is, ha kizárják őket. Sőt, alkalmasint az a cél.
Igazi win-win helyzet. Még évekig eltart, amíg ez az opció realizálódik. Addig ő és kliensei leszívják az összes pénzt Brüsszeltől, amit tudnak, és a végén örvendezve kommentálják majd, hogy Magyarország visszatért Ázsiába, Moszkva, Peking, Ankara és a Türk Tanács kebelére, ahová szerintük mindig is tartozott.