Veled is megtörténhet. A történet nem most kezdődött, hanem még 20 éve, amikor a dotcomboomra rácsatlakozó magyar internet a minél gyorsabb növekedésben hitt. Amihez tőke kellett.

• Az Origo veszteségeit lenyelte a Matáv.
• A Stop összeomlott, bár még vagy másfél évtizedig vegetált.
• Az Index csaknem csődbe ment, és a megmenekülésének az volt az ára, hogy a szerkesztőség elveszítette a tulajdonjogait.

Amelyek aztán szép lassan, a Wallison, Nobilisen, Spéderen keresztül a Fidesz és NER közelébe, előbb Simicskához, aztán Nyergeshez, végül Orbán jelenlegi vagyonkezelőjéhez, Mészároshoz vándoroltak.

Innentől kezdve csak idő kérdése volt, mikor nyírják ki, állítják át, szüntetik meg vagy fideszesítik.

A szerkesztőség szinte komplett felállása csak felgyorsította, illetve bevégezte a folyamatot, de a vége így is, úgyis ugyanaz lett volna.

És az a csoda, hogy nem történt meg korábban. Folyamatos főszerkesztőcserék (Uj, Mészáros, Dudás, Tóth-Szenesi, Dull)  jelezték a folyamatos politikai nyomást: a Fidesz érvényesíteni akarta a tulajdonjogán magának vindikált politikai, tartalmi-szerkesztői jogait, és hogy eddig nem jutottak el a direkt és drasztikus beavatkozásig, mint most, annak belpolitikai (lásd: O1G-háború), és külpolitikai (jogállamisági ügyek) okai voltak.

2020 viszont egyszerre hozott amerikai elnökválasztási évet és koronavírus-járványt, amikor a Rogán vezérelte Orbán-rezsim úgy ítélte meg, lépnie kell, és valamit kezdenie kell a megkerülhetetlennek tartott Indexszel.

A legnagyobb tévedés azt gondolni, hogy ez azért történt, mert az Index ellenzéki lap volt.

Ellenkezőleg: azért történt, mert nem volt az.

Ha ellenzéki lap lett volna, nem hozhatott volna össze napi sokszázezres, milliós vagy közel milliós elérést. De nem volt ellenzéki. Sokkal inkább középen álló (vagy attól kicsit balra), mérsékelten kormánykritikus (sokkal mérsékeltebben és kevésbé direkten, mint – mondjuk – a 444 vagy a hvg.hu), viszont nem hazudtak.

Tévedni tévedtek, persze, ki nem, de tudatosan nem módosítottak a tényeken. Ennek köszönhetően volt

sokszázezer, talán félmillió olyan olvasójuk, akik a Fideszre szavaztak.

És ez pecsételte meg az Index sorsát.

A lap (még Internettóként) tech- és kultcentrikus undergroundként indult, a 2000-es évek elejére, már Indexként gonzó-liberálisra váltott, az évtized közepétől, az ADSL-boomtól pedig a növekedési-bővülési kényszertől hajtva professzionális hír- és kontentgyárrá lett.

Az Index a magyar sajtó gyorsétterrmévé vált – és ebben semmi pejoratív nincs. Egyszerűen azt csinálták, azt írták, amit az olvasók elvártak tőlük. Bár a szerkesztőség a 2000-es évekhez képest teljesen kicserélődött, és már alig volt közük az eredteti szellemiséghez, voltak ott olyan újságírók, akik tudtak volna szeriőz- vagy prémiumlapot is csinálni.

Ha lett volna rá igény. De nem volt. És nemcsak a hatalom részéről nem volt, hanem főleg az olvasók részéről nem.

Olvasói terror alatt élünk – mondta másfél évtizede Uj főszerkesztő, és ezt semmi nem igazolta jobban, mint a koronavírus-járvány kezelése. A Fidesz, a kormány és propagandája azért cseszegette a lapot, mert teret adnak a járványhíreknek, hogy pánikot keltsenek.

Kárpáti főszerkesztő-helyettes meg az írta, dehogy azért. Hanem azért, hogy kiszolgálják az olvasói igényeket. És ha az olvasók ezeket a híreket/cikkeket kattintják, hát akkor erről írnak nekik. (Az igazat és a valót, persze, lehetőség szerint.)

Az Index nem volt politikai aktivista, ezzel vádolni őket a legnagyobb félreértés.

Tömeglapot csináltak, profi újságírók voltak, akik kiszolgálták a közönség igényeit. Ezt nevezte a magas értelmiség elbulvárosodásnak, az Index maga pedig közszolgálatiságnak.

Ezt már csak az is igazolja, hogy az olvasóik kb. felerészben a Fidesz támogatói voltak. Szaknyelven: héjszavazói.

• Ők 2005-ben, az ADSL-boomkor lettek online, akkor szoktak rá a fiatalos, urbánus, gonzó, menő, ujpéteri lapra, amelyiket át is alakítottak. Ők kattintották a Gyurcsány-kormányt ekéző (szaknyelven: fikázó) cikkeket a rendőrterroról, a morális válságról, meg Vásárhelyi Mária, Bauer és Debreczeni oktalan rettegéséről.
• Ők azok, akik nem kértek a Habony-Rogán-Liszkay-Gajdics-féle vonalas propagandából, viszont teljesebb képet akartak a világról. Persze ellenzékinek gondolták az Indexet (tévesen), de azért olvasták mindennap.

A Fidesz úgy látta, ezt a sokszázezres, urbánus, ámde kormánypárti réteget tudta orientálni az Index. Nem a véleményüket megváltoztatni és a szimpátiáikat átalakítani, hanem a hírek narrálásával és keretezésével mozgósítani vagy otthontartani őket.

Pl.. a Borkai-ügyben. A mindenben hátsó szándékot és politikai akaratérvényesítést látó NER úgy gondolta, az Index azért hangosította fel a győri expolgármester adriai kurvázását, mert ellenzék. Pedig dehogy. Azért írtak róla, mert olvasták. Ha nem kattintották volna, nem vagy sokkal kevesebbet foglalkoznak a témával.

A mondottakból az következik, hogy az Index kinyírása nem az ellenzéki hangok elhallgattatását célozta.

• Nem a véleményszabadság halála. Még nem. Egyelőre.
• Hanem a sajtószabadságé. A tájékoztatási és tájékozódási szabadságé.

Annak a félmillió Fidesz-szavazónak az akolba való visszaterelése zajlik,

akiknek eddig az Index volt a napi betevője. Ők a célcsoport, és az egész kinyírási ügylet második legnagyobb vesztesei.

Az első természetesen maga a szerkesztőség, az a 90-100 újságíró, aki pénteken felmondott. Tegnap még én is úgy gondoltam, hogy hibáztak, mert önként adták meg a Fidesznek, amit akar.

De a vége úgyis ugyanaz lett volna, csak az agónia nyúlik el. A GG-féle kiszervezési terv ugyan elvben már nincs napirenden, de a megszorítások minden nyilatkozat szerint továbbra is.

Ami teljesen nonszensz egy piacvezető lapnál. Amelyik az elmúlt hónapokban tovább növelte a piaci súlyát. Sőt, a járvány dacára kb. egyedüliként az árbevételét is.

Úgyhogy a dolog nyilvánvalóan nem gazdasági-pénzügyi okokkal motivált, hanem

• a NER elszánta magát az Index átvételére.
• Vagy megszüntetésére. Nekik mindegy volt.

A Fidesz lehetőleg csendben akarta intézni, fű alatt, szép lassan. De a szerkesztőség ebbe nem ment bele, a közönség és a hatalom érdekeit egyszerre nem lehet kiszolgálni.

Az lehet, hogy szereznek majd tőkét, és csinálnak egy másik lapot. És legyen így, kívánom nekik. Még az is lehet, hogy a Fidesz és a NER ezt engedni fogja. Mert az már 

egy ellenzékivé pozicionálódott lap lesz, fideszes olvasót alig majd ér el.

Lehet, hogy egyszer eljutunk majd a valóságról szóló hírek és a kormányzatéval ellenkező vélemények teljes betiltásáig á la Kína. Az irány erre mutat.

De még nem tartunk ott, ez még csak a putyini modell, ahol működhetnek ellenzéki lapok és kormánykritikus civil szervezetek, csak fölcímkézve. Hogy ti. ők hazaáruló, nemzettagadó, sorosista, belvárosi, ellenzéki-globalista zsidók, akiket a külföld finanszíroz, ezért magyarellenesek.

Csak olyanok NEM működhetnek, akik visszafogottak, mérsékeltek, középen állók, el nem kötelezettek vagy annak tűnők, és bele tudnak marni a Fidesz táborába.

Egyáltalán nem véletlen, hogy a propaganda- és pártsajtó már ki is jelölte a következő célpontot. A 24.hu tulajdonosát, Vargát lövik, mert az ő lapja – ugyanúgy, ahogy az Index – bulváros, közszolgálati, mérsékelten kritikus és nagyelérésű.

A NER sorban végigmegy majd ezeken, és utána, ha sorra kivégezték/átállították/irányításuk alá vonták őket, akkor eldöntik, hogy

megállnak-e Moszkvában vagy mennek tovább Peking felé.

Most az Indexszel történt meg, aztán a 24.hu-val fog, korábban az MTA-val, a CEU-val, a kórházakkal, az iskolákkal, az egyetemekkel, a CEU-val, az Origóval, a megyei sajtóval, bankokkal, Bigével, etc. A sor csaknem végtelen, és folytatódik. Veled is megtörténhet.

Már 10 éve megmondták, hogy ez itt a Nemzeti Együttműködés Rendszere, itt mindenkivel megtörténhet. És – mint az Index sorsa mutatja – nemcsak azzal, aki nyíltan szemben áll, hanem azzal is, aki nem eléggé működik együtt. 

(Kép: Index/Napirajz)