Megszavazta az EP a jogállamisági rendeletet, és magasról tett az autokraták által kiharcolt tanácsi nyilatkozatra.
Az Európai Parlament Brüsszelben szerdán elfogadta azt a rendeletet, amely felhatalmazza az Európai Bizottságot, szüntesse meg az uniós támogatások folyósítását, ha visszaéléseket tapasztal.
Ez az a rendelet (csak a szélsőjobb szavazott ellene), amit a magyar- és lengyelországi kormányok annyira elutasítottak, hogy az Unió költségvetésének és gazdasági mentőcsomagjának megvétózásával fenyegettek, ha az Európai Tanács elfogadja a mechanizmust.
Orbán és Morawieczki végül nem vétózott, a jogállamisági mechanizmust nem is tudta volna, de kiegészítette azzal a kitétellel, hogy az EB csak a pénzekkel való visszaélések miatt állíthatja le a kifizetéseket. Ezt nagy győzelemként ünnepelték, és ünneplik azóta is.
Azonban ez a magyarázó félmondat csak az ún. tanácsi következtetésekben (ami voltaképp csak egy politikai nyilatkozat) szerepel, magában a rendeletben nem. Abban az van, hogy nem kizárólag egyedi ügyekben lehet befagyasztani a pénzeket, hanem akkor is,
ha az alapvető jogok rendszerszintűen sérülnek, és ennek hatása van az uniós források kezelésére.
Ez az a kulcsmondat, amelyet a kelet-európai autoriter rezsimek politikai feltételként értékelnek, és az is: Nyugat-Európa ezzel akarja megakadályozni, hogy az általuk folyósított pénzek kormányközeli oligarchákhoz kerüljenek, akik aztán a kormánypártokat finanszírozzák belőle.
Lengyelországban egyelőre kevésbé történik ez, bár szándék van rá, Magyarországon viszont egy évtizede napi gyakorlat:
az uniós pénzek hűbérként működnek, amelyekért a kegyúr politikai lojalitást vár el.
Ez az, amivel az EU eddig nem tudott mit kezdeni. Nem létezett mechanizmus a politikai demokrácia és az alapvető jogok rendszerszintű sérelmének kezelésére. Emiatt bukott el 2013-ban a Tavares-, 2018-ben a Sargentini-jelentés. Bár az utóbbi miatt kezdeményezett, 7-es cikkely szerinti eljárás máig folyamatban van az antiliberális Orbán-rezsim ellen, nem érdemes a Tanács elé terjeszteni, mert a szintén autoriter lengyel kormány egészen biztosan vétót emel ellene.
Mostantól viszont létezik egy mechanizmus, amely képes lehet fellépni az autokráciák, illetve pénzügyi érdekeik ellen – és amit már nem tud megvétózni egyetlen autokrata sem. Von der Leyen bizottsági elnök a Parlament előtt megerősítette, január elsejétől életbe lép a jogállamisági feltétetlrendszer, aminek szűkítését Orbán akkora nagy sikernek értékelte.
De ha valóban hatalmas győzelem lett volna ez számukra, akkor nem volna szükség az Európai Bírósághoz fordulniuk, mert szerintük a rendelet alapszerződés-ellenesen szab politikai (jogállamisági, demokratikus) feltételeket a támogatásokhoz.
Ha Bíróság – mint az várható – nem ért majd ezzel egyet, akkor az azt jelenti, hogy
vége a Fidesz-klientúra és Orbán-strómanok (Mészárosok, Mengyik, Boldogok, Simonkák, stb.) brüsszeli (német, osztrák, holland, svéd, dán, etc.) finanszírozásának.
Ezen még a bírósági eljárás esetleges elhúzódása sem változtat, mert ha érvényesnek találják, akkor a hatálya visszamenőleges lesz minden 2021. január 1. utáni kifizetésre. (Az is csak a Tanács politikai deklarációjában szerepel, hogy a Bizottság ne alkalmazza a mechanizmust a bírósági eljárás végéig; a rendelet jauár 1-től hatályos.)
Innen nézve pimf ügy, hogy Deutsch Tamás meghunyászkodott, és könyörögnie kellett ne zárják ki a néppárti frakcióból, és hogy végül kizárják-e vagy megelégszenek a megalázásával.
Orbán és a Fidesz sikert sikerre halmozva halad a végső győzelem felé. Pont ugyanúgy, mint Napóleon és Hitler Moszkvánál. Nem a vég kezdete még ez, de alighanem a kezdet vége.