Az EMMI minisztere úgy csal, mint egy rossz gyerek a házi feladattal.
A téli szünet előtti utolsó tanítási napon minden iskolába eljutott Kásler Miklós ünnepi köszöntője, amit a pedagógusoknak szánt. A nagy felháborodást keltett szöveg egyetlen követendő ösvényként jelöli ki a keresztény és nemzeti identitás erősítését, mint oktatási célt. Az indulatok hevében talán senkinek nem tűnt fel a szöveg másik érdekessége: azok számára, akik figyelemmel követik Kásler munkásságát, enyhe deja vu érzést okozhat az elolvasása. Mintha már láttuk volna valahol… de hol és mikor?
A válasz: legutóbb fél évvel ezelőtt, pedagógusnapon.
De akár két éve is, ugyanígy karácsony előtt.
Nem alaptalanul támadhat az az érzésünk, hogy a derék miniszternek mindig az utolsó pillanatban jut eszébe: elfelejtett szózatot intézni a pedagógustársadalomhoz a közelgő ünnep alkalmából. Kásler idén is azt a módszert választotta, mint a diák, aki nem írta meg határidőre a beadandó dolgozatot. Előkereste a számítógépében az utolsó, pedagógus köszöntő néven elmentett dokumentumot, kitörölte a szövegből, ami utal arra, mikor készült, és kiegészítette néhány, az évszaknak és a kormánypropaganda legfrissebb vesszőparipájának megfelelő kifejezéssel. A mostani változat kicsit talán erősebbre sikerült, mint az indokolt lenne, de a szerző valószínűleg mindent megtett, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy semmi újat nem tud mondani. Ez sikerült is. Mindenki a nemzeti-keresztény vonalra harapott rá, és a szöveg újrahasznosított voltára senki sem figyelt fel.
Pedig a levél szövegének fele szó szerint megegyezik a miniszter korábbi üzeneteinek szövegével.
Az alábbi részlet már két éves. 2018. decemberében ezekkel a mondatokkal kezdődött Kásler Miklós pedagógusoknak küldött karácsonyi üdvözlete:
Ez a köszöntő idén júniusban látott napvilágot, eredetileg videoüzenet formájában, de írásban is hozzáférhető az Oktatási Hivatal honlapján:
És íme, egy részlet a legutóbbi, nagy port kavart levélből:
Ezt már az első alkalommal, két éve is éppen elég volt elolvasni: minden közhelyet tartalmaz, amit az elmúlt százötven évben a pedagógus szakmával kapcsolatban unalomig ismételgettek. Miniszterünknek viszont annyira megtetszettek ezek a gondolatok, hogy azóta is minden adandó alkalmommal használja őket. Idén kétszer is sikerült szó szerint ugyanezeket a sorokat elküldeni ugyanazoknak az embereknek, bízva abban, hogy nem tűnik fel nekik. Pedagógusnapon a koronavírus-járvány közepette tanúsított hősies helytállással egészítette ki, most legutóbb a krisztusi út dicsőítésével. A 2020-as üzeneteknek ráadásul nemcsak a szövegtörzse, hanem a befejezése is megegyezik. A dolog természetesen adhatta magát: a pedagógusnapi köszöntő záró mondatból csak ki kellett venni, hogy “a koronavírus-járvány idején”, és helyettesíteni azzal, hogy “a krisztusi parancsoktól vezérelve”, és máris kész volt a remekmű. Éppen határidőre, az utolsó pillanatban.
Akár vicces is lehetne, de inkább szomorú, hogy az oktatásért felelős miniszter úgy ír hivatalos levelet, mint egy közepes képességű, de magát trükkösnek tartó középiskolás diák beadandó dolgozatot. A diák ezt jó eséllyel kinövi, és rájön, hogy jobban jár, ha tanul. Vagy, ha nem, és megtartja ezt a stratégiát, nem fogja sokra vinni. Sosem lesz rendes szakmája, legfeljebb csak dróton rángatott, túlfizetett miniszter lehet belőle.