Az EMMI néven létező mammutminisztérium berkein belül az egyes területekért egy-egy államtitkár felel. Nem annyira hálás, de cserébe rendesen megfizetett munkakör ez. Szegény Maruzsa Zoltán, aki az oktatásügy felelőse, például rendesen megdolgozik a pénzéért: ha kell, akár hetente állítja szemrebbenés nélkül az ellenkezőjét annak, amit addig képviselt, vagy amit a főnöke, Kásler Miklós néhány órával azelőtt mondott. Az egészségügynek ugyanígy megvan a saját államtitkára, akiről azonban szinte semmit nem lehet hallani. Ha bármilyen döntést, álláspontot, tervezetet kell a nagyobb nyilvánosság elé tárni, azt a tisztifőorvos, a miniszter, vagy a kormányszóvivő és a miniszterelnők teszi, sohasem az, akinek ez a munkaköréhez tartozik. Most, hogy egy éve egy járvány határozza meg mindannyiunk életét, kézenfekvő a kérdés: mit csinál ilyenkor az az államtitkár, aki az egészségügyért felel?
Egyáltalán: hogy hívják?
Hogy egy klasszikus gondolatmenetét kövessük, Milne Malackáját idézve: vajon hogy fest egy ilyen államtitkár? Vad? Szenvedélyes? Jámbor?
Az egészségügyért felelős államtitkár neve Dr. Horváth Ildikó. 2018 óta tölti be jelenlegi posztját, de emellett számos elismerésre méltó tudományos fokozattal rendelkezik: a Magyar Tudományos Akadémia doktora, neves konferenciák rendszeres előadója, egyetemi tanár, szakterületén nemzetközi szinten is elismert, gyakran idézett szaktekintély. Szakterülete a pulmonológia.
Azaz: van itt egy járvány, aminek a leggyakoribb szövődménye a tüdőgyulladás, és van egy egészségügyért felelős poliikusunk vezető beosztásban, akinek a szakterülete a tüdőgyógyászat. Ennek ellenére a járvány kezdete óta szinte nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, és semmi nyoma annak, hogy mindent megtenne a járvány elleni küzdelemben, amit hivatása keretei belül csak lehetséges. Pedig bőven lenne mit tennie: fájóan hiányzik a kormányoldalról a higgadt szakmai állásfoglalás, az egyértelmű iránymutatás, a határozott járványkezelési javaslatok orvosi indokokkal való alátámasztása. Egy államtikári pozíciót betöltő pulmonológus feladata most az lenne, hogy a zavaros propaganda helyett világos, határozott tájékoztatást nyújtson.
Ehhez képest Dr. Horváth Ildikó a csendes végrehajtó szerepét kapta. Ő volt az, aki aláírta az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos hivatalos leveleket. Ő volt, aki egy éve megindokolta Cserháti Péter kórházigazgató menesztését, akinek azért kellett távoznia, mert nem volt hajlandó fekvőbetegeket kezelésüket megszakítva kllökni a kórházából, hogy azután a felszabadított ágyak üresen álljanak. Gyakran ő válaszol a Kásler Miklósnak címzett levelekre a miniszter helyett.
Semmi kétség: nem egy hálás munkakör az övé. Az elődje, Nagy Anikó négy hónapnyi közszolgálat és több munkahelyi konfliktus után mondott le a pozíciójáról, a hivatalos verzió szerint azért, hogy gyermekgyógyászként a mindennapokban dolgozzon a kormány demográfiai céljainak megvalósításán. De a szakmai előd példája is azt mutatja, hogy nem muszáj megalkudni, és megtagadni a saját hivatásunkat több pénzért és magasabb pozícióért. Ellen lehet állni a kísértésnek. Már, ha az ember ellen akar állni. Ha nem, akkor marad a hallgatás és a nyilvánosság elől rejtőzködés, és a nemrég ismét megemelt államtitkári fizetés.
És napi két-háromszáz áldozat, mert a koronavírust nem érdekli, ki hol tart a ranglétrán, csak teszi a dolgát.