Az aktuális magyarországi politikai náboboknak régi vágya, hogy személyes politikai presztízsüket egy budapesti olimpiarendezéssel koronázzák meg. Már az első újkori olimpiát is idehozták volna a honfoglalás millenniumára, de ez sem sikerült, a későbbi terveket pedig a világháborúk söpörték el.
Orbán előtt legutóbb Rákosi et. melegítette fel a megalomán és voluntarista álmot, de az 1960-as olimpiát Róma nyerte el.
A jelenleg miniszterelnök először 2001-ben mert nagyot álmodni,
és jelentette be, hogy Budapest megpályázza a 2012-es olimpiát, ami annál is különösebb volt, mert arra nem a kormánynak, hanem a nemzeti olimpiai bizottságnak és a rendezés jogát elnyerni kívánó városnak kell benyújtani a kandidációt.
- Budapest nem lelkesedett az ötletért, Magyarország meg Orbánért: a következő évben elveszítette a választást, a következő kormányok pedig nem támogatták jelentkezést. A 2012-es olimpiát London kapta.
- Az újabb hatalomrakerülése után Orbán a 2024-es olimpiát nézte ki magának, bár érdemi esélye erre nem volt. A pályázat kis mondva a 4 évvel későbbi rendezési jogot célozta. A riválisok azonban túl erősek voltak: a NOB egyszerre ítélte oda a 2024-es és a 2028-as olimpiát Los Angelesnek és Párizsnak.
Budapest pontosan 0 szavazatot kapott volna az erről döntő límai kongresszuson – ha nem lép vissza a kandidációtól a Momentum népszavazási kezdeményezésére hivatkozva. Mert azt nem merte vállalni, hogy kikérje az embereke véleményét egy releváns kérdésről (ahogy pl. az alaptörvényről sem sem tartott referendumot).
Utóbb Fürjes Balázs beismerte, nemcsak hogy a 2024-es rendezés, de a 2028-as is eleve esélytelen volt. Orbán stratégiája valójában arra irányult, hogy 2017-ben ne kettő, hanem három rendezési jogot ítéljen oda a NOB egyszerre. Azaz:
a NER kapja meg a 2032-es olimpiát.
Amikor ezt elutasították, akkor voltaképpen kapóra jött neki a Momentum és a népszavazási aláírásgyűjtés: lehetett bűnbakot találni, volt kire fogni a kudarcot. (Pont úgy, ahogy a járványkezelés hiánya miatti 22 ezer halottért igyekeznek az ellenzéket felelőssé tenni.)
A magyarországi olimpiával szembeni legfőbb és legnyilvánvalóbb érv az volt, hogy a szuperköltséges presztízsesemény nemcsak megbénítja a várost, de nélkülözi a gazdasági hozadékot és eladósítja az országot, valamint csak egy újabb alkalmat jelent
a közpénzek kormányközeli oligarchák zsebeibe való csatornázásához.
Erre Orbán azt a stratégiát választotta, hogy már előre megteszi ez, hogy később ne vádolhassák vele. Azaz felépíti az olimpiához szükséges létesítményeket, de nem egyben, hanem sportáganként külön-külön. Például az olimpiai stadiont atlétikai stadionként, amihez megpályáztatta és meg is nyerte a a sportág 2023-as világbajnokságát.
Hogy amikor majd 2024-25 körül ismét szóba kerül a rendezés, akkor a Fidesz széttehesse a kezét: nem lesz itt lopás, minden fel van építve,
már nincs mit ellopni.
Mindeközben következetesen tagadták, hogy az asztalon lenne (még, már) a 2032-es rendezés terve.
De ezt nyilván senki nem hitte el nekik. A dolgot igyekeztek valamiféle alulról jövő kezdeményezésnek beállítani, amint ami a MOB-tól jön. Ezért nem is volt váratlan, hogy az alakította meg a 2032-es rendezés munkcsoportját.
Az viszont már igenis váratlan volt, hogy a NOB megint eltért a szokásaitól, és nemcsak hogy nem várta meg a 2025-ös kongresszust, de már 4 évvel korábban, idén februárban bejelentette, hogy
a 2032-es játékokra az ausztráliai Brisbane pályázatát preferálja.
Ez ugyanakkor még csak terv volt, nem tény, végleges és hivatalos döntés nem volt róla. Ugyanakkor ezek után többen, a rendezésre szintén kandidálni tervező németek, indiaiak és koreaiak is bejelntették, hogy elállnak a pályázattól.
Magyarországon viszont mindenféle reakció nélkül maradt a NOB közlése, se a kormány, se Orbán, se a MOB, se a propaganda nem szentelt az ügynek egy hangot se.
Alighanem azért, mert most nem volt megfelelő bűnbak, nem volt kit hibáztatni az “álomgyilkosságért”; legfeljebb saját voluntarizmusukat okolhatták volna.
Azonban csendben és fű alatt tudomásul vették, és lemondtak a rendezési tervről. Ennek csalhatatlan jele az a minisztériumi előterjesztés, amelyik szerint a kormány odaadja a kínai Fudan egyetemnek kampuszépítésre azt a területet, amelyiken az “olimpiai falu”, azaz a sportolók szállása lett volna a 2032-es játékokon. Ennél világosabb beismerés nem kell arról, hogy letettek az olimpiarendezés tervéről.
2012, 2024, 2028 után 2032 is elesett.
A közpénzégetéssel azonban egyszerűen nem tudnak leállni. A Direkt36 által megszerzett dokumentum szerint az Orbán-kormány nemcsak beengedi Magyarországra – és ezzel az Európai Unióba – a kínai kommunista pártállam egy janicsárképzőjét, a sanghaji Fudan egyetemet, de kínai hitelből és kínai cégekkel maga építteti fel a kampuszt. Gyakorlatilag kifizetteti a magyar adófizetőkkel a pártállami egyetemet. Hogy ebben mi a jó Kínának, az világos, de hogy se Magyarország, se a magyarok nem nyernek vele semmit, az is.