Divatba jött a konzultáció. Konzultál a népével a kormány, s a példa ragadós, mert egyes fideszes önkormányzatok is konzultálnak a helyi lakosokkal. A lényeg azonban ugyanaz: a valós problémák helyett foglalkozzunk inkább a NER együgyű kérdéseivel. Ráadásul minek volt a kertvárosi konzultáció, ha annak eredményeit a polgármester sem veszi komolyan?
A tavaly indított XVI. kerületi konzultáció tíz kérdése között a lakosságot szinte alig érintő felvetések szerepeltek. Ilyen volt ez is: „Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e óriásplakátokra, vagy azok csak elcsúfítják a közterületeket. Ön mit gondol? Az Önkormányzat tiltsa be az óriásplakátokat a XVI. kerületben?”. Erre a kérdésre 64 százalék válaszolt igennel, 33 százalék nemmel, nem egészen három százalék pedig nem nyilvánított véleményt.
„Mi következik az Önök döntéséből? Már tavasszal a képviselők asztalára kerül a javaslat, melyben megtiltjuk az új óriásplakát-helyek létrehozását, és rövid határidővel kötelezzük a tulajdonosokat a XVI. kerületi közterületeken elhelyezett óriásplakát-tartók leszerelésére” – olvasható a konzultáció eredményeit összegző, idén áprilisban közzétett kiadványban. Ennek ellenére Kertváros is teli van a sorosozós-gyurcsányozós-brüsszelezős kormányzati plakátokkal.
Nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, Kovács Péter fideszes polgármester miért nem kapkod ebben az ügyben. Ha sietve betiltanánk Kertvárosban az óriásplakátokat, az elvbarátait fosztaná meg a lehetőségtől, hogy a saját újabb nemzeti konzultációs kérdéseiket propagálják. Mellesleg nem éppen elég, hogy az utasok a kerület szinte összes buszmegállójában a kormány hirdetéseivel szembesülnek? Így talán nem véletlen, hogy az önkormányzat tavaly átjátszotta a buszvárók létesítésének és fenntartásának jogát egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó céghez.
Mindez persze nem a legfontosabb bajunk, ám felvet bizonyos kérdéseket. Például azt, hogy a lakosság véleményét mintegy 15 millió forintból kérték, és a hatvanezer, postán több mint hatmillióért kiküldött kérdőívből mindössze 7400 érkezett vissza. Ez azt jelenti, hogy egy-egy válasz összességében nagyjából kétezer forintba került. Az internetes válaszadás lehetőségét 1100-an választották, s ha ezt is figyelembe vesszük, még mindig 1700 forint fajlagos költséggel számolhatunk.
Amúgy arról se feledkezzünk meg, hogy a kérdések között olyan is volt, amiről már döntés született. Az építési szabályok szigorítása ugyanis január 1-jétől hatályos, tehát egy telken csak egy lakás építhető, így erről felesleges volt kérdezni a polgárokat.
De szükségtelennek bizonyult hergelni az embereket a járványveszély miatt tavaly elmaradt lomtalanítás ügyében is, mert idén a lomtalanítás márciusban – az álságos helyi konzultáció eredményének ismerete nélkül – a szokásos rendben már megtörtént. S akkor még nem is beszéltünk a macskák „ingyenes” ivartalanításról, amit természetesen a válaszolók döntő többsége támogat, csakhogy ezért az állatorvosnál nagyjából a piaci ár harmadát-negyedét kitevő „szolgáltatási díjat” kell fizetni. Ez a napokban közzétett felhívás szerint az állat nemétől függően 3000 és 5500 forint közötti összeg, ami a jelképesnél sokak számára nagyobb összeg. Ezért az akció „ingyenesnek” nehezen minősíthető.
Nem lett volna a konzultációra fordított 15 milliónak jobb helye? Emlékezzünk csak arra, hogy tavaly tavasszal élelmiszercsomaggal „kedveskedett” a járványveszély miatt a hetven év feletti lakosoknak a XVI. kerületi polgármester. Az „ajándékot” azonban igényelni kellett, és az 1200 forintos értéket képviselő csomag átvételekor ezer forintot ki kellett fizetni.
De száz szónak is egy a vége: a kertvárosi konzultáció sem több, mint a kormányzati érdeket szolgáló propagandaeszköz. Az egész akció legkevésbé sem az itt élők tényleges akaratának – és valós érdekeinek – érvényesítéséről szól.
