Sorszám, életkor, alapbetegség. Az elmúlt másfél évben mindannyiunk életének részévé vált az a lista, amely a COVD-19 járvány áldozatainak adatait tartalmazza. Az ország vezetése azon túl, hogy nyilvánosságra hozta az elhunytak elméletileg anonim, a gyakorlatban viszonylag könnyen beazonosítható listáját, nem tett semmit azért, hogy méltó módon emlékezzen a pandémia magyarországi áldozataira. Pedig rengetegen vannak. Harmincezren.
A Margit-szigeten található kavics-emlékmű civil kezdeményezésre, önerőből jött létre, mégis az egyik legfontosabb dolog volt, ami az elmúlt másfél évben Budapesten történt. Az egymás mellé tett kövek sora hosszan kígyózott a futópálya mellett, mindegyik kavicson két számmal: az egyik azt jelzi, hogy az, akit az adott kő jelképez, hányadik magyarországi áldozata a járványnak, a másik szám az életkor. A kavics-emlékmű most végleges, méltó helyet kapott: a Rózsakert belső sétányát fogja ezentúl szegélyezni. Itt kevésbé van kiéve az időjárás viszontagságainak, és a virágok mostantól az áldozatok emlékére is nyílnak.
Harmincezer követ áthordani egyik helyről a másikra nem kis munka, ezért az emlékmű kitalálói és megvalósítói a lakosság segítségét kérték. Aki ezen a hétvégén arra járt, szabadon csatlakozhatott a kavicsok új helyre költöztetéséhez. A munkafolyamat az alábbi lépésekből állt:
- A kavicsok rendszerezett bezsákolása az eredeti helyükön, sorszám szerint
- A zsákok áthordása a Rózsakerthez
- Előre kinyomtatott listák alapján ellenőrizni, hogy minden kavics megvan-e
- Azokon a kavicsokon, amelyeken megkopott a felirat, a számok átírása
- Az esetleg elkeveredett vagy hiányzó kavicsok pótlása
- A kész kavicsok sorszám szerinti elhelyezése a Rózsakertben
- A munkára folyamatosan jelentkező önkéntesek koordinálása
A munka közben elcsípett beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy ez mindenkinek személyes ügye. Nincs olyan, aki ne lenne érintett: van, aki gyógyult beteg, van, aki hozzátartozót vagy ismerőst gyászol, és van, aki azért jött, hogy ismeretlenül is emlékezzen. Többen vidékről utaztak Budapestre, hogy segíthessenek. Olyan is akadt, aki azért jött, mert maga szerette volna elhunyt hozzátartozója kavicsát elhelyezni.
Most egy hétvége alatt húszezer kavics költözött át végleges helyére. Két hét múlva követi a többi is.
A kövek néma sorfalként hamarosan körbeérik a sétányt. Nincsenek rajtuk nevek, csak számok, mégis igazibbak, elevenebbek, mint bármilyen bronzba öntött emberalak. Ennél megrázóbb és méltóbb emlékművet keveset találni.
(Ha bárki segítene a többi kavics átköltöztetésében, érdemes követnie ezt a Facebook-csoportot, ahol tájékozódhat a részletekről).