Hosszú hezitálás után megszületett a rendelet, hogy szombattól zárt térben ismét kötelező lesz maszkot viselni Magyarországon. A kormány által szigorításként bejelentett intézkedés nemzetközi szinten leginkább fejcsóválást váltott ki. Az általános vélekedés szerint későn megtett lépés ez, és nagyon kevés ahhoz képest, hogy milyen ütemben emelkedik a járvány által közvetlenül érintettek száma Magyarországon. Miközben a magyar miniszterelnök szokásos pénteki rádiónyilatkozatában azt hangoztatta, hogy
- a neheze még csak most jön
- a korlátozó intézkedéseknek azért nincs értelme, mert úgysem fogják megállítani a járványt
- aki nem oltatja be magát, annak vége,
a szomszédos Ausztria, ahol a napi halálos áldozatok száma fele a magyarországinak, gyakorlatilag bezárt, minimum tíz napra, de szükség esetén akár tovább is.
Az amerikai nagykövetség honlapján az olvasható, hogy Magyarország járványügyi veszélyeztetettség szempontjából a 4-es kategóriába ttartozik, azaz olyan helynek számít, ahova egyáltalán nem tanácsos utazni. A honlapon külön szerepel indoklásként (vagy inkább figyelmeztetésként?) hogy a magyar egészségügyi rendszert a járvány túlságosan megterheli, a nem sürgős műtéteket nem végzik el és a kórházakban látogatási tilalom van. A diplomatikusan megfogalmazott üzenet elég világos: már csak azért se utazz Magyarországra, mert ha bajod esik, nem biztos, hogy lesz, aki segít rajtad.
A Reuters a napokban külön cikkben foglalkozott a magyarországi pandémiás helyzettel. A rövid, de tartalmas írás felhívja a figyelmet arra, hogy miközben a magyar kormány húzza-halasztja a járványügyi helyzet megkövetelte korlátozó intézkedések bevezetését, az egészségügyben dolgozók már most kezdenek elérni teljesítőképességük határáig. A cikk idézi a Magyar Orvosi Kamara által kibocsájtott kiáltványt, ami gyakorlatilag egy segélykiáltás azoktól, akik messze erejükön felül állnak helyt a kórházakban, rendelőkben, sürgősségi osztályokon. Romániában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban – írja a Reuters – is egyre szigorúbb intézkedéseket vezetnek be, a magyar kormány azonban még mindig kivár.
A lap munkatársai azt is megemlítették, hogy hiába juttatták el kérdéseiket a kormány sajtófelelőseihez, válasz nem érkezett rájuk. A magyarországi újságírók erre már csak kuncognak: a kis naivak, komolyan azt gondolták, hogy az ország vezetése válaszol bármire is, amit egy újságíró kérdez!
Maradnak hát a kérdések, és a személyes mérlegelés, egyéni állásfoglalások. Annak, aki kívülről nézi, a megdöbbenés és szörnyülködés, és a felismerés, hogy jobb, ha be sem teszi a lábát Magyarországra. Annak, aki itt él, a döntés: hagyja magát sodródni, bízva a vakszerencsében, vagy magára vállalja azt a felelősséget, amit az ország vezetése nem akart vagy nem mert, és legalább egyénileg mindent megtesz, amit csak lehet egy ilyen veszélyes és bizonytalan helyzetben.