Csendben, karácsony előtt, késő este, két részletben. Előbb múlt szerdán 350 milliárd forintnyi kiadás befagyasztássáról döntöttek az idei költségvetésből, majd egy héttel később a pénzügyminisztérium közölte, legalább(!) újabb 755 milliárdos megtakarítást kell elérni.
Ez összesen már több mint 1100 milliárd forint; az éves GDP kb. 2%-a.
A közlönyből az kiderül, hogy ez leginkább a gazdaságfejlesztést (különös tekintettel a turizmusra) és a beruházás-ösztönzést érinti, bár azért az önkormányzatoktól, a repterektől, Pakstól vagy a múzeumoktól is elvesz pénzt a kormány. Emellett teljesen megvonja az idegennyelvi stratégiára szánt 30 milliárdot. Ráadásul Vargának további legalább(!) 150 milliárd forintos elvonásra kell javaslatot tennie az év elején.
Mindez együtt arra utal, hogy a kormánynak sürgő és halaszthatatlan volt a megszorítás, ami már csak azét is paradox, mert a PM közleményében azt írja, hogy arra a “gazdaság sikeres újraindítása” miatt volt szükség:
“az egyensúlyi mutatók javításával Magyarország felkészültebb lehet a világgazdasági kockázatokkal szemben, erősödik hazánk pénzügyi stabilitása, tovább javul befektetői megítélése”.
Minden a legnagyobb rendben van, tehát azonnal el kell vonni 1100 milliárdot.
A dolog onnan válik érthetővé, ha felidézzük, mi történt eddig a jogállamisági (kondicionalitási) rendelettel. Orbán egy évvel ezelőtt vétófenyegetéssel sikerült kiküzdenie, hogy
- szükséges legyen hozzá az Európai Tanács minősített többségének hozzájárulása;
- ne érintse, csak az uniós támogatásokkal közvetlenül összefüggő területeket;
- ne léptessék életbe, csak az Európai Bíróság ítélete után.
Így az történt, hogy bár az Európai Parlament azzal nyomasztja a Bizottságot, hogy ne várja meg a bírósági döntést, és a bizottsági elnök Von der Leyen erre nem hajlnadó, a gyakorlatban mégiscsak életbe lépett:
Brüsszel nem küld pénzt egy éve.
Ez Orbán szerint így nem igaz. Keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, csak az utolsó negyedévben 1,4 milliárd euró érkezett más pénzügyi alapoktól, tehát az EB “kiéheztetési stratégiája” nem lesz sikeres. Ez a pénz azonban az agrár- vagy a pandémia miatti egészségügyi támogatásokat takarja, sem a költségvetésből, sem a helyreállítási alapokból nem kapott pénzt Magyarország az EU-tól 2021-ben.
A Fidesz-kormány sokáig nem volt hajlandó elhinni, hogy “Brüsszel” (azaz a többi uniós tagállam) valóban beszünteti Magyarország finanszírozását. Azt hangoztatták, hogy csak átmeneti késlekedésről van szó, “ez a pénz nekünk jár”. (Pedig dehogy.)
Az Orbán-kormány tehát úgy tett, mintha nem történt volna semmi, és nem is volna várható: elindította a projekteket, és – rendes eljárásban – a magyar állami büdzséből finanszírozta őket. Ugyanakkor – és ez a lényeg – mivel csak gyakorlatilag, de nem hivatalosan nem jöttek a pénzek, ezeket
nem kellett beleszámolni sem az államadósságba, sem a hiányba
Fordulatot nem hozott még az EUB főtanácsosának októberi szakvéleménye sem, noha az arra tett javaslatot, hogy a bíróság utasítsa el a magyar-lengyel keresetet a jogállamisági eljárás ellen. Macron elnök látogatása viszont megváltoztatta a dolgok állását, bár kommunikációban, kifelé nem.
A francia államfő, aki a jövő év első felében az ET soros elnöke lesz, azt az üzenetet hozta, hogy a tagországokat végiglátogatva úgy látja, megvan a Tanácsban a minősített többség a pénzek hivatalos befagyasztásához. A bíróság ítélete pedig borítékolható ma már.
Amikor viszont a pénzek megvonása hivatalossá válik (várhatóan-január-februárban), akkor már az előfinanszírozást visszamenőleg kell majd elszámolni az államadósság és a hiány terhére, amivel mind a kettő csúnyán elszáll. Akkor kiderül, hogy az Orbán-kormány légvárat épített, messze a gazdaság és az állam lehetőségein túl költekezett, Magyarország rá van szorulva az Európai Unió támogatására.
A befektetői bizalom, a államkötvények kamata, az infláció megfékezése és a forint vásárlóereje mind megy majd a levesbe.
A kormány most előremenekül, beárazza a Bíróság és a Tanács döntését, megszorításokat vállal, hogy kisebb legyen majd a sokk, “Pénzügyi tartalékot képez”, leállítja a már folyamatban lévő, uniós pénzből finanszírozni remélt projekteket (hivatalosan csak elhalasztja és átütemezi azokat), és még sok minden mást is.
Végül úgy néz ki, mégiscsak bejött Brüsszelnek az Orbán-rezsim kiéheztetése. Másképpen: végül sikerült megállítani Brüsszelt, csak ez máris 1100 milliárd forintjába került Magyarországnak.