A New York Times elemzése azt állítja, Orbán legnagyobb politikai szövetségese Angela Merkel volt, aki a Magyarországhoz fűződő német gazdasági érdekek miatt többször is segített kimosni a magyar kormányfőt a rázúduló panaszáradatból és azzal ütötte el a kritikákat, hogy Orbán ugyan nehéz eset, de fontos, hogy tagja maradjon a családnak.
Viszont nem vonja le a kézenfekvő következtetést: nincs már Merkel, nem lesz Orbán sem.
Legalábbis az Unióban.
- A jelenlegi magyarországi kormány és a vezető kormánypárt prominens politikusai az utóbbi években többször is fenntartásaikat hangoztatták az Unióval szemben. Egyes másodvonalbeli propagandistáikkal még a kilépés lehetőségét is az asztalra tetették.
- Az utóbbi hónapokban ez gyökeresen megváltozott. Ma éppen mindegyikük tagadja, hogy lenne esély a Huxitra, vagy szándék a kilépésre.
Azonban pont ugyanezt mondták egy évvel ezelőtt az Európai Néppártra is. Ti. hogy ők nem akarnak kilépni, és őket nem lehet kizárni. Aztán tessék, mégis lehetett.
Merkel nem akként a német kancellárként akart bevonulni a történelembe, aki alatt erodálódik az EU. Ezért blokkolta a magyar kormánnyal – és így Magyarországgal – szembeni szankciókat a 2014-es krízis óta, amikor Orbán markánsan Putyin felé orientálódott. Még igazán a 2015-ös menekültválság sem változtatott ezen a tendencián.
Azóta viszont no Merkel, no party: Orbán és rezsimje teljesen marginalizálódott. Érdemben szétesett a V4-nek nevezett kelet-európai blokk, nemhogy bővült volna Ausztriával, Romániával, Olasz- és Horvátországgal. Már a szlovák és cseh kormány is csak névleges szövetséges, Orbán mellett csak a lengyel ultrakonzervatívok tartanak ki.
Éppen ez a 2 ország, amely ellen jogállamisági eljárás van folyamatban, és amelyeknek Unió nem küld vissza nem térítendő támogatást se a költségvetésből, se a helyreállítási alapból. Még nem mondták ki hivatalosan, hogy többé – vagy a rezsim fennállásáig – nincs pénz, csak gyakorlatilag nincs.
Hivatalosan majd akkortól nem lesz, amikor az Unió Bírósága, ahol a magyar- és lengyelországi kormányok megtámadták a Tanács és a Bizottság döntését, elutasítja a kifogásokat. Ez akár már ebben a hónapban megtörténhet.
Az EUB főtanácsosának állásfoglalását irányadónak tekintve váratlan volna, ha a bíróság nem a kereset elutasítása mellett döntene.
Ennek 2 következménye lesz. Az első azonnali és pénzügyi.
Az Orbán-kormány ugyanis előfinanszírozta azokat a projekteket – szokásos módon -, amelyeket az Unióval tervezett finanszíroztatni. Ha a bíróság helybenhagyja a kondicionalitási feltételek alkalmazását, akkor az előfinanszírozásra költött összegeket utólag bele kell számolni a költségvetési hiányba és az államdósságba. A borítékolható ítéletre tekintettel próbált előremenekülni, és 1100 milliárd forintot spórolt meg a 2021-es költségvetésből, mert egyszerre nincs pénz 13. havi nyugdíjra és választási győzelemre, valamint a klientúra finanszírozását szolgáló építőipari-projektekre.
De ez a kisebbik probléma, bár a hiány és az államdósság elszáll, amit követ az infláció és a forintárfolyam is.
A nagyobbik ügy stratégiai, hosszútávú kérdés. Ti. hogy mi legyen Magyarország uniós tagságának sorsa. Eddig ugyanis Orbán, a Fidesz és a fideszesek számára az EU elsősorban pénzkiadó-automatát jelentett, amelynek egyes heppjeit (a jogállamiságról, a demokráciáról, a pluralizmusról, vagy egyáltalán a civilizált viselkedésről) összeszorított foggal el kellett viselni az évi 1500 milliárd forintnyi ingyenpénzért cserébe.
Ez helyzet a bírósági ítélettel gyökeresen megváltozik. És ha nincs pénz, minek viselkedni?
Akár ki is lehet lépni. Ehhez éppen elegen vannak a Fidesz-KDNP parlamenti képviselői, és esetleges választási győzelmük után megintcsak elegen lesznek.
A Fidesz ugyan azt hangoztatja, hogy a jogállamisági eljárással “Brüsszel” célja beleavatkozni az idei magyarországi parlamenti választásba, de vagy nem látnak áprilisnál tovább, vagy egyszerűen csak nem mondanak igazat.
A helyzet ugyanis ennél sokkal, sokkal rosszabb. A EU – tagállamainak túlnyomó többsége, valamint közvéleménye – már levette a kezét Magyarországról. Az Orbán-rezsim kiéheztetésének remélt, de legfeljebb legfeljebb célja rászorítani a választókat egy demokratikusabb kormány megválasztására.
A valódi – és nem is annyira titkos – cél azonban Magyarország kilépésének kikényszerítése.
Egy tagállamot ugyan nem lehet sem kizárni az Unióból, sem a tagságát felfüggeszteni, de rá lehet bírni arra, hogy maga lépjen ki. A briteknél még nem is kellett erre irányuló szándék, pillanatnyi elmezavarukban kiléptek maguktól.
- Ez a terv olyannyira nem titkos, hogy a holland kormányfő már tavalyelőtt is beszélt róla-
- A portugál miniszterelnök meg tavaly nyáron ajánlotta megfontolása Orbánnak, hogy léptesse ki az országot, és kössön olyan együttműködési megállapodást az EU-val, mint amilyet a britek kötöttek.
Ez azonban a két politikai aktor teljesen eltérő gazdasági súlya miatt totálisan előnytelen volna Magyarország számára. Már nemcsak a finanszírozás szűnne meg, de az Orbán-rezsim továbbra is ki lenne szolgáltatva a többi – bent maradó – tagállam akaratának, és még a befolyásolási lehetőségének maradéka is elveszne.
Elérni ugyanis már semmit nem képes a politikailag teljesen perifériára szorult magyar (és lengyel) kormány az Unóban, de arra még igen, hogy a többiek közös döntéseit blokkolják a vétójogukkal.
Ez a helyzet még Orbán számára sem kívánatos, ezért a hangzatos nyilatkozatok a Huxit kizárásáról. Azonban elment a falig, és nem látszik, hogy arcvesztés nélkül miként tudna visszafordulni onnan.
A Morawieczki-kormánnyal együtt kapott ugyan egy ajánlatot Macrontól a decemberi találkozójukon. Ti. hogy a magyar és a lengyel kormány mondjon le a külpolitikai vétójogról, azaz járuljon hozzá az alapszerződés ilyen irányú módosításához, és akkor lehet szó arról, hogy ismét jöjjenek a pénzek.
A Fidesz erre érdemben – legalábbis nyilvánosan – nem reagált, a PiS viszont igen. A teljes elutasítással. Sőt, a varsói kormány azzal fenyegetett, hogy az összes közös uniós döntést megvétózza (tekintet nélkül arra, hogy amúgy jó-e az számukra).
Most itt tartunk. Nincs Merkel, várjuk a bíróság – bár borítékolható – ítéletét, miközben tudjuk, hogy hacsak valami komoly politikai fordulat nem történik, például az áprilisi választáson, akkor
nem pusztán az Orbán-rezsim sorsa, de a magyar uniós tagság tét.
Lehet, hogy eltart egy ideig, de biztosan kikerül az asztalra. A Fidesz kizárását az Európai Néppártból 2019-2021 között két évig tartott lezavarni, de végül minden időhúzás és ellenkező nyilatkozat dacára csak sor került rá.