A pártpolitizálás és az önkormányzatiság elveinek összehangolása nem egyszerű feladat, és ezzel a problémával láthatóan Kovács Péter XVI. kerületi fideszes polgármester is képtelen megbirkózni. Miközben az ellenzéket szapulja, helyben és a fővárosi közgyűlésben is jó pártkatonaként teszi a dolgát.
Meddig fér bele a pártpolitika egy önkormányzat életébe és mi az a határ, amin túl már sérülnek a helyi érdekek? A XVI. kerületben Kovács Péter polgármester folyamatosan azt hirdeti, hogy a lakosság 90 százaléka elítéli a pártpolitizálást az önkormányzati munkában. Ám nagyot változott a világ, mert úgy tűnik, hogy a fideszes vezetés alkotta szlogent éppen saját maguk nem tudják értelmezni, és összekeverik a pártpolitizálást az önkormányzatisággal. A parlamenti „133 bátor embere” mintájára a kerületben is összeállt a „10 bátor fideszes”, és ők a párt iránymutatásait követve szavaznak arról, hogy milyen módon alakuljon a kertvárosiak élete.
Mivel is igazolom mindezt? Nézzük csak a járványügyi helyzetet! A XVI. kerületben nem történt más, csak követték a FIDESZ politikai irányvonalát. Kovács Péter, a Kertváros polgármestere is egyre inkább kiskirályként viselkedve teszi a „dolgát”. Az oltások megkezdésének időszakában az Erzsébetligeti Oltóközpontnál folyamatosan a kapu előtt állva fogadta az érkezőket, mutatva ezzel az oltakozás fontosságát. Nem is lett volna ezzel baj, de közben oltásellenesnek kiáltotta ki az ellenzéket, és amikor a fővárosi vezetés ingyenes teszteket kínált a XVI. kerületnek is, azt visszautasította.
Ez a lépés nem csupán politikai hiba, hanem súlyos ostobaság volt. Annak a problémának az elfedését szolgálja, hogy nagyon sokan a számukra beadott vakcináktól nem váltak védetté. Nem vagyunk mi oltásellenesek, viszont egy friss magyar tanulmányból is kiderült: a Sinopharmmal oltott 80 év felettiek 50 százaléka gyakorlatilag védtelen a koronavírussal szemben, a 60 évesnél idősebbek esetében ez az arány 25 százalékos. Szomorú dolog és óriási bűn, hogy a kerület fideszes vezetése a hibás politikai döntések mentegetésében maga is partner volt.
A pandémia okán tovább sorolhatnánk a tényeket. Amikor az önkormányzatok sokasága attól szenved, hogy a kormányzati elvonások miatt a rájuk rótt feladatokat alig tudják elvégezni, a fideszes Kovács a fővárosi közgyűlésben is arra volt büszke, hogy a XVI. kerület milyen remek gazdálkodást folytat. Csakhogy szembesültünk azzal is, hogy a kormánypárti településeknek mekkora külön támogatást biztosítottak. Miközben a polgármester képes volt az idős embereknek szánt „adományokért” – az egy kiló lisztet, cukrot, némi százaztésztát, egy liter olajat tartalmazó csomagért – pénzt kérni. Valóban az döntötte volna romba a költségvetést, ha ezt egyszerű gesztusként ingyen adja a hetven év felettieknek?
Kovács nagy bakot lőtt a FIDESZ kongresszusán tett felszólalásával is. Ennek következményei sokáig cipelni fogja, mert ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy pártkatonaként végzi a munkáját, és csak a FIDESZ-től várja a „helyes választ”, ahelyett hogy településvezetőként önállóan gondolkodnék, és a lakosság érdekei szerint tevékenykednék. Mondhatnánk azt is, hogy saját magát buktatta le.
A nem létező Városháza-ügy botránnyá generálásában a polgármester vezetőszerepet játszott, és a fővárosi közgyűlésben is nagyobb aktivitást mutat, míg Tarlós István idejében csendes pártkatonaként bólogatva szavazgatott. Most viszont nem járt sikerrel, mert kiderült, hogy nincs ügy. A Városházát senki nem akarta eladni, és az ellenzék nem tudott ezzel kapcsolatban érdemi információkkal szolgálni. Az már csak hab a tortán, hogy amíg az a pártfeladat, hogy a fővárosi vezetést hazug módon támadja, addig a főváros 24 ezer dolgozóját érintő bérfejlesztés elfogadásáról született döntés előtt látványosan kivonult, nehogy már szavaznia kelljen a fizetések emeléséről.
A kerületben sem engedi Kovács, hogy a FIDESZ politikai érdekeivel szemben bármilyen értelmes érvek is felülkerekedjenek. Például hónapok óta ellenáll annak, hogy az önkormányzati dolgozók illetményalapjának megemeléséről szóló javaslatot tárgyaljuk, mert hiúsági kérdést csinál abból, hogy ezt kizárólag ő terjesztheti be. Mindenféle álságos hivatkozással veszik le napirendről ezt az ügyet, és sok más ellenzéki javaslattal is ez történik.
Beszélhetnénk a jégcsarnokról, a metró-HÉV összekötésről, a kerületi egészségügyi szolgálat kapcsán tapasztalt ellentmondásokról, az óvodák és a bölcsődék működésének anomáliáiról, s ezek mind-mind olyan kérdések, amelynek vizsgálata során nem a lakossági érdekek a fontosak, hanem a politikai hatalom megőrzése a cél. Kovács úr, ne reménykedjék abban, hogy a helyi ellenzék mindent szó nélkül hagy. Képviselői jogosítványainkkal élve továbbra is számom kérjük, mit és miért tesz vagy nem tesz, adott esetben a helyi lakosság érdekeinek figyelmen kívül hagyásával.
(Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt – Kovács Péter a fővárosi közgyűlés ülésén)
