Miként nyelte le a Fidesz az RMDSZ-t is
Nótáros Lajos
Eckstein-Kovács Pétert nem kell bemutatni a közügyek iránt érdeklődő olvasónak. Sem Erdélyben, sem Magyarországon. A kolozsvári jogász mindjárt az elején bekapcsolódott a 89-es fordulatot követő politizálásba, az RMDSZ-en belül ő volt az, aki a liberalizmust eleitől fogva tudatosan képviselte. Akkor még sokáig ez nem jelentett gondot, sőt. Aztán, jó húsz év múltán a dolgok észrevétlenül változni kezdtek, az erdélyi magyar politizálás mindinkább a magyarországi hatalmi érdekek bűvkörébe került. Igy aztán, Eckstein-Kovács, a volt képviselő, kisebbségügyi miniszter, elnöki tanácsos az RMDSZ képviseletében, észrevétlenül kiszorult a „nagypolitikából”, majd, idestova két éve, magából az RMDSZ-ből is kilépett. Ez azonban nem jelentette, hogy hátat fordított volna a politikának, azóta is a tőle megszokott egyenességgel fogalmazza meg nézeteit, foglal állást, legutóbb éppen a közelgő magyarországi választások kapcsán.
Kezdjük akkor ezzel, a február elején megjelent petícióval a pluralizmusról, amelynek egyik kezdeményezője voltál. Értelmiségi kezdeményezésnek tűnik, de jelenléted a „kemény magban” politikai állásfoglalássá teszi. A szándék számomra világos, megkérdezem mégis, mi tette ennyire aktuálissá ezt az állásfoglalást, hiszen a jelenség amelyre utal egyáltalán nem új keletű? (Itt olvasható el.)
A kezdeményezés a pluralizmusért abból a felismerésből fakadt, hogy sokunk úgy érzik, nem helyes a Magyarországról átterjedő, megosztó, gyűlöletet terjesztő politika támogatása Erdélyben. Aggódva tapasztaljuk, hogy a köztér, a sajtó, tisztelet a kivételeknek, elsatnyult, egyirányú lett, virágzik a klientelizmus és az öncenzúra. Hogy miért? Az RMDSZ parttalan Fidesz támogatása, a minden függetlenségfeladása miatt. Az igény annak felmutatására, hogy nem csak az euroszkeptikus, sovén politikának van támogatottsága Erdélyben a magyarok részérél. Hogy mért pont most? Mert hamarosan választások lesznek Magyarországon, és ez minket is érint.
Röviden, nézzük, hogy és honnan jutottunk el idáig. Azt tudjuk, hogy mindjárt az elején, kilencvenben, az RMDSZ kolozsvári alapítója voltál. És addig? Egyetem, kihelyezés Csíkszeredába? Hogy sikerült visszatérned Kolozsvárra?
Nem vagyok szó szerinti alapító. Nem voltam ott 1989 december 22-én a Szabadság szerkesztőségében, amikor megalakult. Az egyetemet jó eredményekkel végeztem, de különböző bónuszok hiányában, mint amilyen a KISZ tevékenység volt, vagy a meghirdetett állások városaiba szóló személyi igazolvány, paraszthajszállal lemaradtam a meghirdetett ügyvédi helyekről. Csíkszeredát választottam, a Kenyérgyárat. Nem bántam meg, bár az ismeretlenbe való ugrás volt. Rövid idő után, vizsgával, átmentem az ügyvédi kollégiumba. Azóta, 40 év óta ügyvédkedem. Volt, tán 1987-ben, egy lehetőség, hogy hazamenjek, úgyhogy megléptem. Csíkszeredában egyébként jól éreztem magam. Szerettem az embereket, a vidéket, a fészek meleget.
Emlékszel még arra, mit éreztél és gondoltál, akkoriban, a nyolcvanas évek végén. Voltak terveid a jövőre való tekintettel? Reménykedtél a változásban? Gondolkodtál azon, hogy mi lesz, hogy lesz, ha megtörténik?
Hihetetlenül gonosz idők voltak. Ezt Magyarországon kevesen érezték. Nem látszott a jövő.
Honnan a liberalizmus? Ez még 89 előtt világos volt számodra, hogy ez a te beállítottságod? Hogyan nyilvánult meg, ha igen. Esetleg származtak ebből gondok már akkor?
Mindig is szerettem szabadon gondolkodni és élni. Az ügyvédi pálya is egy szabad (elvű) pálya, románul, „profesie liberală”, a latin „artes liberales” hozományaként. Fel sem merült bennem más ideológiához való vonzódás.
Mivel magyarázod a liberalizmus kiszorulását az RMDSZ-ből és úgy általában a közéletből? Mert nyilván erről is beszélhetünk mellőzésed eredményeként. Látsz még visszatérési lehetőséget számodra a politikában vagy ennyi volt?
Az RMDSZ-ből sajnos kiveszett a vitakultúra, a pluralizmus. Nem csak mi, liberálisok hagytuk ott az RMDSZ-t, de a szocik, a zöldek, az új balosok, meg jobb érzésű konzervatívok is. Engem félre nem állítottak, voltam miniszter, szenátor, elnöki tanácsadó. És lemondással távoztam az elnöki tanácsadói stallumról is (Verespatak) és a jogi bizottsági elnökségről is (jogállamiság). Tévedés ne essék, az, hogy az RMDSZ-en belül nincs tér számunkra, azért még létezünk.
Mit tartasz a legnagyobb gondnak az erdélyi magyarok életében?
A bezárkózást. Azt, hogy sokan képzeletben Magyarországom élnek. Az erdélyiség feladását. Na és a mindennapok méltatlan nyűgét.
És általában, a jelenlegi helyzetet, szűkebb, erdélyi vagy tágabb magyar és európai értelemben, hogyan látod?
Mindig helyzet van. Jelenleg sokfelé a demokráciát támadják, a jogállamot, a sajtószabadságot, az emberi jogokat, olyan dolgokat, amikhez én ragaszkodom. El fog múlni ez a hisztéria és ebben az EU-nak fontos szerepe kell, hogy legyen.
Többször, több helyzetben is az öntudatod döntött, nem a politikai kompromisszum-készség. Szerinted a kettő nem egyeztethető össze a politikával? Vagy nem most és nem itt?Legközelebbi terveidről, elképzeléseidről, esetleg…
Profi politikus voltam vagy 20 évet. Kompromisszumkészség hiányában ez nem ment volna. De néha eljön a pillanat, amikor fel kell állni. Vannak időszakok, amikor van egy felszabadulás érzés a mindennapok nyűge alól. Ezt élem mostanság meg. De ez nem zárja ki a közéletbe való beleszólás lehetőségét.
Végül a konkrét helyzet, a pandémia? Ezt hogyan látod? Hogyan kezeli a társadalom, a politika? Lehetne jobban?
Egy részben elmaradott, babonás országban nehéz feladat volt a járvány legyőzése. Sikerülhetett volna jobban is. Elismerés az orvosoknak, ápolóknak az emberfeletti munkáért. Sikerült kordában tartani a járványt.
Mint olyan ember, aki benne volt és akit érdekel és tett is érte, mit gondolsz, mi most a legfontosabb, amit akár egyénileg, akár közösségileg meg kellene tennünk errefelé?
Nyissuk ki a szemünket, utazzunk, tapasztaljunk, vessük el az előítéleteinket. Ragaszkodjunk nyelvünkhöz és kultúránkhoz, anélkül, hogy nackók lennénk. Jaj, ez olyan szájbarágósra sikeredett, elnézést.