„Biztos megoldható lenne, de…”
„Könnyebb lenne neki is, ha…”
„Jó lenne, ha létezne, amit önök kérnek, de…”
Ilyen és ehhez hasonló mondatok azok, amelyektől nap mint nap több ezer szülő gyomra rándul görcsbe. Olyankor hallják ezeket, amikor megpróbálják néhány alapvető jogukat érvényesíteni, és helyet találni a közoktatás keretein belül a sajátos nevelési igényű gyereküknek.
Néhány aktivista erre próbálta meg felhívni a figyelmet péntek kora délután a Kossuth téren. Nem szervezett tüntetés volt ez, csak afféle figyelemfelkeltő megmozdulás, rendhagyó tanévzáró, ahol vizuális eszközökkel mutatták be, mivel kell megküzdenie annak, aki nem teljesen átlagosként egyébként teljesen átlagos igényekkel fordul az oktatási rendszer felé. Nem is politikai rendezvény volt, annál valami sokkal egyszerűbb és sokkal igazabb: ha csak egy pillanatra is, de láthatóvá váltak azok, akik egyébként a közoktatás számára láthatatlanok.
A résztvevők, mint egy rendes évzárón, virágcsokrokkal érkeztek. A téren egy molinó ábrázolta kapun a felirat: Közoktatás – számodra zárva! Ez előtt állva szólalt fel szülő és szakember, mutatták meg magukat érintett gyerekek. Egyikük sem mondott mást, mint hogy nem jó ez így. Ahhoz, hogy egy sajátos nevelésű igényű gyerek megkaphassa ugyanazt, mint a kortársai, a szülőknek minden erőforrásukat mozgósítaniuk kell: kapcsolatokat, pénzt, időt, létező és nem létező jogi ismereteket, és a sikerre még így sincsen garancia.
„A felsőoktatás! Arról nem is beszéltem, pedig odáig már sokan el sem jutnak” – csapott a homlokára Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, aki szintén a felszólalók között szerepelt, és akinek régóta szívügye az atipikus fejlődésű gyerekek sorsa. Gyorsan oda is lépett a téren végighúzódó papírcsíkhoz, és néhány szót írt rá. Többen ültek-térdeltek le a lap mellé, hogy egy rövid üzenettel adjanak hangot az igényeiknek, véleményüknek – hogy hallathassák a hangjukat végre. Sokat elárul, hogy az esemény létrehozásában szerepet vállaló szervezetek – a CSEVE Csoport, A Szikra Tehetséggondozó Egyesület, a Pamacs Egyesület – mind érintett családok összefogásával jöttek létre. Nem volt, nincs más eszközük, mint együtt megteremteni saját maguk és a gyermekeik számára, amire szükségük van, mert az oktatási rendszer magukra hagyta őket.
Sokan vagyunk és sokfélék, felnőttek és gyerekek is. A szabad iskolaválasztás, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés joga alapvető emberi jog. Ma Magyarországon a közoktatás szinonimájává vált annak, hogy egyféle, rugalmatlan, erőforráshiányos. Átlagos fejlődésű gyereknek lenni sem könnyű az iskolarendszerben; de ha sajátos nevelési igényű vagy, minden ajtó az arcodba csapódik.
