Egy hete tartanak már a tüntetések Budapesten, és most, a második hét elején folyamatosan érkeznek a hírek, hogy egyre több vidéki nagyváros is összehangolt akciókat szervez az eddigi véletlenszerű megmozdulások helyett. Új dolgokat tanultunk ez alatt az egy hét alatt: az is adótanácsadóvá képződik lassan, akinek eddig köze sem volt a témához, hirtelen mindenki képbe került a saját gáz- és áramfogyasztásával, fejben szorzunk bármekkora számot négyszáztízzel. És közben új ismerősöket is szereztünk, már köszönünk egymásnak minden tüntetésen.
A Margit-hídon nem volt ma milliós tömeg. De voltak ott emberek, és nem volt forgalom. Nem állt le az egész város és nem ürültek ki az üzletek. De mindenki tudta, hogy valami történik. Nem mehet végig úgy biciklis futár a városon, még ha csak dolgozik is, hogy ne integessen neki barátságosan valaki. Ha pedig több futár halad együtt, mindenki figyelni kezd, amerre járnak: lehet, hogy épp szerveződik valami? A várakozás feszültsége ott van a levegőben, mindenki kicsit éberebb, kicsit nyitottabb szemmel jár.
Lehet morogni, hogy sok a fotelforradalmár, hogy nincsenek kint elegen, hogy az összes hidat le kellene zárni egyszerre. Ez is igaz. De észre kell venni azt is, aki ott van, csak másképp – a maga eszközeivel. Azt, aki csak átsétál a hídon, de otthagy egy doboz aszfaltkrétát. Azt az üzletet, ahová be lehet menni telefont és laptopot feltölteni. Azt az idős hölgyet, aki nehezen jár, de miközben gyalog kell átmennie Budára, mert nem jár a villamos a tüntetés miatt, mindenkihez van egy-két kedves szava. A gyorséttermet, ahol a demonstrációk ideje alatt nem szednek mosdóhasználati díjat, és kikapcsolják emiatt a pénzérmével működő beléptetőrendszert. Az autóst, aki mindenkivel lepacsizik, miközben kénytelen visszafordulni, mert elállták az útját. Ők nem állnak ott a tömegben, nem néznek farkasszemet a hatósági sorfallal. És mégis ott vannak, számít a jelenlétük és a támogatásuk, talán nem is tudják, hogy mennyire. A szolidaritás apró gesztusai megmutatják: a legembertelenebb hatalom árnyékában is van emberség.
