Az eleinte szemerkélő, majd kitartóan zuhogó eső ellenére is sokan gyűltek össze, hogy hangosan is kinyilvánítsák tiltakozásukat a Dúró Dóra képviselő javaslatára született, Pintér Sándor belügyminiszter által jóváhagyott szigorítás ellen, amely mostantól előírja, hogy az abortuszra készülő nő hallgassa meg a magzati szívhangot, mielőtt véglegesíti a döntését. A tüntetők a Parlament épülete előtt gyülekeztek, majd a hivatalos programot adó beszédek és dalok elhangzása után átvonultak a Belügyminisztárium épületéhez, ahol a magukkal hozott transzparenseket elhelyezték a bejárat előtt, „emlékművet” építve a belügyminiszternek. A képek és feliratok között vállfákat helyeztek el, mint az illegális abortusz jelképeit, ezzel is emlékeztetve arra, milyen következményekkel járhat, ha szigorítanak a terhességmegszakítás törvényi feltételein.
Ha bárki azt gondolná, hogy nők vonultak most utcára a jogaik védelmében, az téved. A tömegben voltak bőven férfiak is, és bár a többség a fiatalabb korosztályhoz tartozott, idősebbek is szép számmal akadtak a tüntetők között. Ők felismerték, amit nagyon sokan nem: a „szívhangrendelet” nem egyszerűen női probléma, hanem azt mutatja, mennyire elszakadt hazánk jelenlegi vezetése mindentől, ami emberi.
Egy ilyen szabály beiktatása jelzi, hogy az ország állampolgárai mire számíthatnak. Bevezetése sok olyan kérdést vet fel, ami mindenkit érint, aki itt szeretne élni. Megmutatja, mennyi részvétre és támogatásra számíthat valaki, ha bajba kerül. Nemcsak nőket aláz meg amúgy is méltatlan helyzetükben, életük egyik legnehezebb döntésének küszöbén. Olyanokat (orvosokat és segítő szakembereket kényszerít mások kínzására, akik esküt tettek arra, hogy mindent megtesznek mások testi-lelki egészségéért. Magányba taszítja azokat, akiknek kérdéseik, kétségeik vannak, mert az eddigieknél is kevésbé mernek majd segítséget kérni.
A kormány ezzel a döntésével kinyilvánította, minek tartja az állampolgárait. Számoknak, statisztikai adatoknak, reprodukálandó szavazó- és adófizető gépeknek. Véletlenül sem személyeknek, akiknek érzéseik és szabad akaratuk van. És amíg ez így van, addig nincs mit tenni: akinek van még hangja, annak szólnia kell, legyen bár nő vagy férfi, idős vagy fiatal.
