Az alapítványi egyetemek ügye jogállamban felvetné a sikkasztás vagy a hűtlen kezelés gyanúját, mivel az Orbán-kormány, illetve a Fidesz-KDNP úgy adott állami vagyont magánkézbe, hogy azért nem kapott semmilyen ellenértéket.
Ráadásul a privatizált egyetemek finanszírozása alól sem mentesült, mert az továbbra is állami feladat (sőt, kiemelt költségvetési tétel) maradt.
Ehhez még hozzájön, hogy jelen állás szerint a finanszírozás másik lába, az uniós Horizont-program is kiesett, mivel az Európai Bizottság alappal feltételezi, hogy sérülnek az EU költségvetésének érdekei az alapítványok gazdálkodásának átláthatatlansága miatt.
- Szijjártó a múlt héten még sommásan “hungarofóbiának” nevezte, hogy le kellene mondani az alapítványokba delegált fideszes politikusoknak az uniós támogatás folyósítása érdekében.
- Navracsics szerdán már nyitottnak mutatkozott erre.
Ugyanakkor az egykori EB-tag csak arról beszélt, hogy a 21 elsinkófált egyetem közül 10-nek a kuratóriumában vannak aktív politikusok, az ő összeférhetetlenségük kodifikálása könnyen megoldható feladat.
Itt egy nem teljes lista Gábor György és Sükösd Miklós cikkéből, hogy kikről is van szó:
Szijjártó Péter külügyminiszter, Lázár János építési és beruházási miniszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter, Nagy István agrárminiszter, Navracsics Tibor, az uniós források felhasználásáért felelős miniszter, Stumpf István, a felsőoktatási alapítványi modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, György László kormánybiztos, volt államtitkár, Trócsányi László, volt fideszes igazságügyminiszter, jelenleg fideszes európai parlamenti képviselő, Guller Zoltán miniszteri biztos, Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, Dézsi Csaba András győri polgármester, Hegedüs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója (e bank többségi tulajdonosa Tiborcz István), Martonyi János volt külügyminiszter, Lánczi András, a Századvég Alapítvány volt elnöke, Bajkai István fideszes képviselő, Fazekas Sándor fideszes képviselő, volt agrárminiszter, Garancsi Mária (Garancsi István nővére), Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán, Szili Katalin, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Battyány Körének volt elnöke, Csizmadia Norbert volt államtitkár, Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Zambó Péter államtitkár, Orbán Balázs fideszes politikus, a miniszterelnök politikai igazgatója, Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Szilágyi Péter miniszteri biztos, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Pacsay-Tomassich Orsolya államtitkár, Bódis József felsőoktatásért felelős volt államtitkár, Mikes Éva kormánybiztos, Szócska Miklós volt államtitkár, Mészáros József, a KDNP pártalapítványának elnöke, Schmidt Ádám honvédelmi államtitkár, Wáberer György kormánybiztos, Cser-Palkovics András fideszes polgármester.
Ők havi egy-másfélmillió forintot buknának, de nem mindegyikük. A minisztereket és államtitkárokat gesztusként alighanem kiveszik a kuratóriumokból, a fideszes képviselők, EP-képviselők, polgármesterek sorsa azonban még kérdéses.
A listából jól látszik, hogy nem pusztán néhány miniszter és államtitkár zsebpénzéról van szól, hanem a NER konkrétan kiprivatizálta magának a teljes magyar felsőoktatást.
Az összeférhetetlenségen túl a másik kérdés, amit az EB az kifogásolt, és amit Navracsics technikainak, könnyen megoldható jogi kérdésnek nevezett, az a kuratóriumi tagok kinevezésének időbeli hatálya.
A törvény ugyanis létrehozta az alapítványokat, valamint azok kuratóriumait, ahova miniszteri döntéssel neveztek ki tagokat. Az egyetem, illetve annak szenátusa minden formális beleszólása nélkül.
A kuratóriumi tagság jelen állapotok szerint korlátlan, nem kötött időhatárhoz, kormányváltáshoz, választáshoz, semmihez. Csak a halál szünteti meg.
A kuratóriumok (és tagjaik) gyakorlatilag örökhűbérbe kapták meg az egyetemeket.
- A egyetemnek magának a szenátuson keresztül annyi beleszólása lehet a működésbe, amennyit az alapítvány alapító okirata megenged.
- Az alapító okiratot viszont a kuratórium fogadta el, egyetemenként eltér, de jellemzően minden érdemi döntést magának tart meg, semmilyen hatalommegosztást nem engedélyez.
Az államtól való eltávolítás jegyében tehát telerakták a kuratóriumukat pártkomisszárokkal és -katonákkal, és a kuratóriumok a NER és a fideszes pártállam embereinek kifizetőhelyeivé váltak.
Az egyetemi autonómia növelése valójában a NER-es kuratóriumok autonómiája lett, magának az egyetemnek – a dolgozóknak és a tanulóknak – az autonómiája nemhogy nőtt volna, de mégcsak nem is csökkent – hanem egyenesen megszűnt.
Ezért a kurátorok tagsága időbeli korlátozása nem jogi-technikai kérdés, hanem politikai-stratégiai. Alapvető problémáról van szó, hogy ti. ki választja, delegálja, nevezi ki őket.
Át lehet engedni ezt a jogot az egyetemeknek, vagy vissza lehet adni az államnak és az – aktuális – kormánynak, de ezzel mindenképpen a rendszer, a privatizáció, a “modellváltás” lényege veszik el.
Mondjuk ez már valójában ott elveszett, hogy a finanszírozás kötelezettsége az államnál maradt.
A “modellváltás” alapvetően megszorításként indult: a 2020-ban meglehetős pénzügyi nehézségekbe került magyar állam megpróbálta magáról ledobni a feneketlen kút jellegű financiális igényekkel jellemezhető felsőoktatást.
- Az egyetemek e terv szerint a piacról kellett volna éljenek, ahol az állam is csak egy a megrendelők közül.
- És amely kapacitásra nincs piaci igény, azt le kell építeni.
- A tudásalapú társadalomnak ez a megtagadása azonban nagyon korán kivihetetlennek bizonyult, ezért próbált a kormány a helyreállítási alapból uniós pénzt szerezni a finanszírozásra.
- Neki magának ugyanis a választási pénzszórásra készülve nem volt erre költhető forrása.
Miután az EB – éppen a pártállami privatizáció miatt – ezt már 2 éve, 2021 tavaszán(!) visszautasította, nem maradt más, mint törvényben rögzíteni a magyar állam finanszírozási kötelezettségét – és – akkor azt gondolták – így már senkit nem fog zavarni, hogy komisszároknak adták oda örökhűbérbe az egyetemeket fenntartó alapítványokat.
Az egyetemek azonban nemhogy nyertek volna, de a Horizont- és az Erasmus-programok megvonása miatt még veszítettek is az átalakításon, miközben a magyar állam ezirányú kiadásai sem csökkentek.
Aki némileg mégiscsak kaszált a dolgon, az a pár tucat Fidesz-, Orbán- és kormányközeli kurátor, aki havi egy-másfélmilliós (az ő mércéjükkel) zsebpénzez jutott.
És most a gonosz, valamint sorosista és kommunista Brüsszel még ezt is elvenné tőlük. Hallatlan hungarofóbia!