175 éves a Magyar Honvédség, amit a szervezet különféle rendezvényekkel ünnepel meg. Ezek sorába illeszkedik a héten a Stefánia Palotában tartott esemény, ahol a Honvéd Vezérkar magas rangú tisztjei elismeréseket adtak át, és több beszéd is elhangzott. A köszöntőt Gion Gábor, a Honvédelmi Minisztérium védelmi stratégiáért és humánpolitikáért felelős államtitkára mondta. Emlékeztetett rá, hogy 1848-ban a kor viszonyai között mennyire modern hadsereget szervezett az ország, és felhívta a figyelmet rá, hogy most is alkalmazkonunk kell a kor kihívásaihoz.
Hazánk békéjét csakis jól szervezett, jól felszerelt; a haza iránt elkötelezett katonákból álló Magyar Honvédség képes garantálni. Szeretnénk tehát minél több olyan fiatalt a hadsereg soraiban tudni, akik nem csak fizikailag, de szellemileg és erkölcsileg is felkészültek erre a szolgálatra.
– hangzottak el a jól ismert panelek, hangsúlyozva, hogy soha nem volt nagyobb szükség a hazájukért kiállni akaró és képes fiatalokra, mint most. Nehéz nem meghallani, hogy a férfias buzdítás valójában segélykiáltás: alig akad ma olyan pályaválasztás előtt álló tizenéves, aki a fegyveres erőknél kíván karriert építeni, pedig a mostanában sokszor hangoztatott fiatalítás lendületében az érettebb, tapasztaltabb katonák jelentős része kényszerül pályamódosításra.
Eközben a rendőrség nem győzi bizonygatni hősies helytállását a péntek esti diáktüntetésen: nem alkalmaztak durva kényszerítő eszközöket, pedig a felbőszült tömeg agresszívan viselkedett, és papírrepülőkkel dobálta meg őket – ami, lássuk be, életveszélyes.
Ezek a fiatalok éppen olyanok és azt teszik, amire a honvédelmi vezérkar buzdítja a legifjabb generációt. Megvédik a hazájukat, mert az fontos számukra; erkölcsileg tiszták és határozott értékeket vallanak.
Nem titok, hogy a honvédség és a rendőrség is súlyos létszámhiánnyal küzd. Pedig nem játszik kevesebb gyerek rendőrösdit és katonásdit, arról álmodozva, hogy egyszer ő maga is nagy tettekre lesz hivatott. A kereslet és a kínálat mégsem tud találkozni: a hazájukért tenni akaró fiatalok nem hajlandóak kiszolgálni a hatalmat, inkább minden lehetséges módon kiállnak azért, hogy a fegyveres erők ne a megfélemlítés eszközeként működjenek az ország vezetésének kezében. Ezen nem segít az iskolákban tantárgyként bevezetett honvédelmi alapismeretek, a Honvéd Kadét program, amely anyagi és működési biztonság ígéretével húz bele oktatási intézményeket az utánpótlásképzésbe, de még a hátrányos helyzetű térségekben egyre határozottabban megjelenő toborzóprogramok sem.
Hadseregre és rendőrségre szükség van. Szükség van a hazájukért kockázatot vállalni képes fiatalokra is: itt vannak. Hogy valóban kiállnak magukért és az országért, hogy bátrak, hogy szeretik ezt az országot még akkor is, ha az minden eszközzel próbálja letörni ezt a lendületet, és ezeket a tulajdonságokat csak hangzatos beszédekben értékeli, az nem az ő hibájuk.