A kormány életpályamodell-fixációja a napokban utolérte a védőnőket is. 2023. július elsejétől lépett életbe az a rendelet, amelynek értelmében többé már nem az önkormányzatok megbízásából dolgoznak, mint eddig, hanem átkerülnek a területileg illetékes megyei (upsz, legyünk pontosak és aktuálisak: vármegyei) irányító kórház alkalmazásába. A változást annyira gyorsan vezették be, hogy egyetlen érintett sem tudott felkészülni az új helyzetre: sem a szervezetek, sem az innen oda csoportosított alkalmazottak.
Védőnői hálózat több, mint száz éve létezik Magyarországon. Ennek ellenére ez egy olyan szakma, amiről viszonylag kevés szó esik: segítői hivatás ugyan, de az életük csak egy bizonyos szakaszában veszi igénybe az emberek a védőnők támogatását, és azt is sokféleképp. A városi értelmiség számára, akik magabiztosan állnak a gyermekvállalás és gyermeknevelés kérdéseihez, és rengeteg forrás áll rendelkezésükre, hogy tájékozódjanak, sokszor ez csak egy formaság: a védőnő jön, mindent rendben talál, esetleg ad egy-két kéretlen tanácsot, és ennyi az egész. De a kisebb településeken a védőnők szerepe elképesztően fontos.
Csak felsorolás szintjén, mi mindennel foglalkoznak:
- a szociális jelzőrendszer fontos elemei: gyakran ők veszik észre először, ha egy család életében változás áll be, és az addigiakhoz képest más vagy több segítségre van szükségük
- Kapcsolatot jelentenek az intézményrendszerrel, segítenek eligazodni az egészségügyben
- Ötletekkel, tanácsokkal látják el a tapasztalatlan szülőket
- Figyelnek a védőoltásokra, szűrővizsgálatokra – akár a felnőtt családtagok esetén is
- Főleg a kisebb településeken mindenkit ismernek, így a helyi közösségi élet alakításában is fontos szerepük van
A most életbe lépett változások éppen a vidéken dolgozó védőnők életét változtatják meg a leginkább. Azzal, hogy megváltozik a munkáltatójuk, elveszíthetnek olyan alapvető munkeszközöket, mint az addig használt szolgálati telefonjuk, számítógépük, esetleg akár a szolgálati járművük is, ha éppen abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy kaptak, és nem a sajátjukat kellett használniuk. A béren felüli juttatások, amelyek a jövedelmük fontos részét képezték, mst áláthatatlanná, bizonytalanná váltak. Nem csoda, hogy elindult egy felmondási hullám ezen a területen is. Annak, hogy sok helyen nem lesz védőnő, hosszabb távon lesznek érzékelhetőek a következményei.
Amit a kormány most tesz, az bátor lépés, és igen, lehet, hogy ráfért már egy reform a rendszerre: de ezt akkor lehet biztonságosan és fokozatosan megtenni, ha az ellátások más körei át tudnak venni részfeladatokat erről a területről, amíg ki nem alakul egy új egyensúly.
Amire ehhez szükség lenne: jól működő oktatás és stabil egészségügy.
Remekül állunk, nem?
A védőnői hálózat meggondolatlan, kapkodó átszervezése egy újabb tünete annak, hogy már a kormány is világosan látja: ez így nem mehet tovább. Azt pedig mi láthatjuk világosan, hogy nincs ötletük, mit tegyenek. Ha a családpolitikai terveik csak részben is beválnak, és sikerül megnövelniük a születésszámot, miközben az ellátórendszert ellehetetlenítik akkor most születik az a generáció, akiknek egészséges, életrevaló felnőtté válását már csak a szerencse fogja segíteni – mert más nem marad körülöttük, amire támaszkodhatnának.