Novák Katalin már októberben bejelentette, hogy életre hívja a Demográfiai Kerekasztalt, mivel a kormánynak ugyan sikerült egy családbarát fordulatot elérnie, de a demográfiai fordulat, ami ennek kívánatos eredménye lenne, még várat magára. Az akkori közlemény után egy kis szünet következett, míg végül november elején sor került az alakuló ülésre is a Sándor-palotában. A kerekasztal célkitűzése, hogy hazánk azzá az országgá váljon, ahol Európában a legmagasabb a gyermekvállalási kedv. A kedvezményesen felvehető hitelekkel valóban megnőtt az utóbbi időben a házasságkötések száma – és ezzel vélhetően azoké is, akiknek tíz év múlva hatalmas adósság terhe szakad a nyakukba, mert különféle okokból nem voltak képesek parancsra reprodukálódni.
Az alapító okirat bevezetőjéből idézve:
Kifejezve a nemzet egységét, felismerve, hogy Európa történelmi demográfiai kihívásokkal szembesül, meggyőződve arról, hogy bár Magyarország élen jár e kihívások elleni küzdelemben, de további hathatós intézkedésekre van szükség a demográfiai fordulat eléréséhez.
A felkért tagok között a családokkal és népesedéssel foglalkozó szervezetek vezetői mellett olyan szakembereket is fellehetünk, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia frissen kinevezett vezetője (eredeti foglalkozása szerint építész), a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke.
De mi is a dolga egy ilyen, sokféle szakemberből álló testületnek? Megbeszélhetik, mások hogyan, mikor és mennyit szüljenek, és bár a munkájukért személyesen egyiküknek sem jár díjazás, afelől semmi kétség, hogy lesznek itt még drága pénzért megrendelt tanulmányok, elegáns konferenciák különféle kastélyokban, nemzetközi utak más országok stratégiájának tanulmányozására.
A kerekasztal tagjai azt az apróságot talán kevéssé vették figyelembe, hogy a magyar fiataloknak kedvük ugyan lenne gyermeket vállalni, pénzük viszont kevésbé; az állami apparátus pedig a kis honpolgárok legyártása után az életben tartásukra lényegesen kevesebb figyelmet fordít. Már megszületésük időpontját is gondosan meg kell tervezni, hiszen hétvégén és ünnepnapokon sok helyen nem működik a szülészet a kórházakban. Amennyiben sikerül eljutniuk az iskolás korig, akkor újabb kihívások jönnek: hogyan sajátítsák el pedagógusok és működő oktatás rendszer híján azokat az ismereteket, amelyek a későbbi boldogulásukhoz szükségesek. Mindeközben pedig makkegészségesnek kell lenniük, mert ha bármilyen egészségügyi problémájuk akad, azzal csak hónapokkal később jutnak el egy vizsgálatra vagy esetleg műtétre. Valószínűleg az is lendítene kissé a népesség reprodukcióján, ha az egyébként még bőven családalapításra képes középkorúak nem hullanának tömegesen a stressz és az egészségtelen életmód következményeként kialakuló szív- és érrendszeri megbetegedések miatt.
A közismert szófordulatnak nálunk az ellentéte igaz: itt csak megszületni nem nehéz.