Az év utolsó hétvégéjén, szombat délelőtt egy csoport ácsorog a Szépművészeti múzeum lépcsőin Arccal a Hősök tere felé fordulva, kezükben transzparensekkel élő installációként állnak ott, nem megtörve, inkább kiegészítve a múzeum homlokzata és az épp aktuális, nagy sikerű kiállítás molinója által alkotott összképet. A lépcső két oldalát udvariasan szabadon hagyták: itt hosszú sor kígyózik a bejáratig, a Renoir-kiállítás közönsége várja türelmesen, hogy bejuthasson a múzeumba. A lépcsőn állók kezében ilyesféle feliratok olvashatók:
Láss, ne csak nézz!
és:
A művészet tehetetlen, ha az, akinek alkot, vak (Renoir)
December végén robbant a hír, hogy jövőre már választhatóként sem lesz jelen az érettségi tantárgyak között a művészettörténet. Eddig is csak külön fakultáció, érettségi előkészítő keretében, vagy erre vonatkozó egyedi eltérési engedély birtokában oktatták a középiskolák, most azonban ez a lehetőség is megszűnik. Beépíthető más tantárgyakba – szól az érvelés, ami rendben is lenne, ha ezek a „más tantárgyak” ezzel párhuzamosan nagyobb óraszámot és kisebb bemagolandó követelményhalmazt kapnának. Csakhogy ez nincs így – és emiatt a művészettörténet hivatalosan kiszorul a középiskolákból.
Ezért állnak ott a múzeum lépcsőjén szombat reggel azok, akik pedig készülődhetnének a szilveszteri bulira, vagy kirándulhatnának a családjukkal. Vagy ott állhatnának abban a sorban is akár, ami mellettük kígyózik. Mi tagadás: többségükben tanárok. És nem szeretnének mást, mint hogy néhány év múlva ugyanekkora sor kanyarogjon egy-egy kiállítótér bejáratánál; hogy az emberek még akkor is emlékezzenek rá, ki az a Renoir és miért érdemes megnézni a műveit.
