Papp főkapitány vasárnap este fél 7-kor mondta azt, hogy egyértelműen a rendőrei voltak a célpontok, őket akarta levadászni az elkövető szombat éjjel fél 11-kor a Teréz körút – Király utca sarkán.
- Ezt már vasárnap reggelre tudták.
- Akkora, vasárnap hajnalra az elemzők 7 lehetséges verziót állítottak föl a merénylet okait illetően.
- De ezek már nem tartalmaztak olyan lehetőséget, amelyik szerint nem a rendőrök lettek volna a célpontok.
- Erre lehet következtetni abból, hogy már vasárnap reggel átadták a nyomozás irányítását az ügyészeknek,
- Ezt Keresztes főügyész is megerősítette.
Ekkor azért eszünkbe juthat, ami a sajtótájékoztatón lévő újságíróknak nem, hogy
mi került a hatóságoknak 20 órába, amíg elmondták mindezt.
Miért nem tájékoztatták a sajtót, és rajta keresztül a nyilvánosságot jóval korábban, akár már vasárnap éjjel, de legkésőbb reggel?
Ha nem is mindenről, amit tudtak, de hát vasárnap este se mondtak el mindent, amit tudtak. Ha kizárták volna a már nem lehetséges verziókat, mint terrortámadás például, azért jelentősen csökkenteni tudták volna az országlakosok bizonytalanságát.
- Ez a kríziskommunikáció 3 alapelve: nyugalom, kompetencia, információk.
- Mert a rendőrségnek nem csak a közrend és a közbiztonság, hanem a köznyugalom fenntartása is a feladata.
Ehhez képest nem kommunikáltak egy teljes éjszakán és egy teljes nappalon keresztül. Miközben a párizsi és a brüsszeli merényletek után a rendőrség pár órán belül sajtótájékoztatót tartott, fontos politikai szereplők, mint a miniszterelnök és a belügyminiszter pedig amint tudtak, megszólaltak, hogy megnyugtassák a lakosságot.
Nálunk viszont mintha se Orbánt, se Pintért nem érdekelte volna a dolog.
(Nem az a kérdés, hogy hol volt Orbán. Neki nincs ezzel dolga. De nem tudtuk, hogy nincs ezzel dolga, mert nem volt senki, aki ezt közölje velünk.)
Nem mondták ki, hogy nem terroristák voltak.
A rendőrök közben dolgoztak, amit lehet tudni a munkájukról, alaposan és kimerítően nyomoznak. A sajtóosztály (vagy kommunikációs igazgatóság) se vett ki szabadnapot, ezt onnan lehet tudni, hogy már vasárnap délelőtt felhívást tettek közzé további szemtanúkat keresve.
De közleményt nem adtak ki arról, hogy mi történt, pedig akkor már órák óta tudták.
A nyomozást nyilván nem befolyásolta volna, ha valamelyik rendőri vagy politikai vezető kiáll, akár már éjjel egykor, és megnyugtató szavakat mond arról, hogy nincs szó terrorveszélyről. Ez jelentősen csökkentette volna a bizonytalanságot. Hacsak éppen nem
a bizonytalanság és a félelem fenntartása volt a céljuk.
Nem a rendőröknek. Nincs okunk, hogy őket gyanúsítsuk ezzel.
Nyilvánvalóan a politika vonta magához a az ügy kommunikálását. Illetve inkább a nem kommunikálását. Erre utal például, hogy az első hivatalos megszólaló
- nem a rendőrfőkapitány
- vagy valamelyik rendőrség szóvivő volt,
hanem a Miniszterelnökség kommunikációs államtitkára. Tuzson Bence viszont nemhogy csökkentette volna a bizonytalanságot hanem inkább növelte azzal, hogy az elkövetők elfogására szólított fel,
szintén fontos, hogy amennyiben voltak tettesek, kézre kerüljenek.
(Amennyiben voltak. Mert persze a kormány szerint volt olyan opció, hogy robbanás volt, de robbantó, elkövető nem.)
Közben keringtek a félig, illetve teljesen megalapozatlan verziók. Hivatalos tájékoztatás hiányában mindig ez történik. Mindig. Kivétel nélkül.
- Pedig, aki józan, az már abból kizárhatta a terrorista merényletet, hogy nem éppen a legforgalmasabb helyen történt a robbanás. De nem mindenki józan, a világsajtó meg ráadásul messze van a helyszíntől, nem csoda, hogy először iszlamista merényletként tálalták a történteket.
- A gázrobbanás lehetőségét az zárta ki, hogy a körúti ház fala kívülről sérül meg, az ablakok befelé robbantak, meg szögek szóródtak szét az úton, némelyik az autókba is beleállt.
Na, nem mintha gázrobbanásra bárki nagy tétetekben fogadott volna, amikor lehetőségként adódott például a bizony köröknek a kampányhajrában kapóra jövő önmerénylet esélye is. Erről mi is írtunk már. Két hete valószínűtlennek, egy hete nem elképzelhetetlennek nevezve.
- Ebben az esetben azonban se a civil rendőr esetleges korai jelenléte nem volt bizonyíték erre. (Ez amúgy is valószínűleg faktoid, hamis korai információ volt vagy lehetett, mert nem ő szólt be rádión segítséget kérve, hanem az egyik sebesült, de eszméletén lévő egyenruhás járőr.)
- Továbbá szintén nem volt bizonyíték a karhatalom gyors megjelenése. Eleve biztos ad állandó ügyelet egy század a Kerepesi úton. Most pedig meg is lehettek erősítve, tekintve a szombat esti Fradi-Dózsa meccset.
- Ráadásul, ha kormányzati önmerénylet történt volna, abba valószínűleg nem avatják be a rendőröket nagy mennyiségben. Minél kevesebben tudnak róla, annál biztosabb a sikerül.
A legvalószínűbb persze, hogy valami félnótás hülye volt, erre utal a merénylet amatőr volta, hogy még megölni se sikerült senkit.
A kormány és a kormánypropaganda irányítói azonban ezt nem mondták ki, nem engedték kimondani. Inkább hagyták a rendőrséget is gyanúba keveredni,
egyáltalán nem siettek eloszlatni a homályt.
Ha már nem volt olyan történetük, ami segítette volna a kampányt, ha már nem volt narratíva, amelyik ne zárta volna ki a terrorizmust, akkor a bizonytalanságból próbáltak profitálni.
A rendőrség csak akkor kaphatott szót, amikor már nem lehetett, vagy nem volt érdemes fenntartani az információhiányt, mert az a kormány kompetenciáját vonta volna kétségbe.
De amíg tudták, fenntartották.
Az erre fogékonyak hadd maradjanak meg abban a hitükben, hogy terrorista merénylet történt.
Ez azért rámutat arra, hogy az Orbán-rezsim mindent, de mindent alárendel kampány-, politikai, kommunikációs és propaganda céljainak. Ha ehhez egy napig bizonytalanságban kell tartani egy országot, a gyanú árnyéka alá vetni az éppen megtámadott rendőröket, hát akkor legyen.
Semmi sem elég drága.