A délelőtt folyamán Facebook-oldalunk Fodor Ibolyától, Pécs városának volt Fideszes, jelenleg független képviselőjének nyilatkoztatától volt hangos. Vele többet nem foglalkozva elhatároztam, készítek egy összeállítást pártoktól és személyektől függetlenül, a humort segítségemül hívva.
Bemutatkozik a “Pökhendi Moslék-“, valamint a “Tróger politikus.”
Ha bárki, bármilyen párthoz fűződő közszereplővel hasonlóságot vélne az alábbiakban felfedezni: az a véletlen műve. De teljesen. (Aki mégis felismerné magát valamelyikben, kérem, szíveskedjék jelentkezni!)
A tegnapi nap folyamán a hatvanadik életévét betöltő, zseniális Rowan Atkinsonnak, pontosan megfelelő az arckifejezése – Fotó: stuffpoint.com
A “Pökhendi Moslék” képviselő
A Pökhendi Moslék számára kötelező, hogy külsejében és beszédstílusában részint a lehető legvisszataszítóbb benyomást, részint egy dolgos, ápolt, elhivatott, tiszteletet érdemlő személy benyomását keltse. (Felfele nyal, lefele tapos.)
Fellengzős, arrogáns, emellett rendkívüli módon aljas: persze csak azokkal, akik a hierarchiában alatta állnak. A betegnek is joggal nevezhető szexuális étvágyát az őt kritizáló állampolgárok, ellenzéki képviselők és újságírók páratlan bemocskolásával képes kielégíteni.
Felettesei bizton állítják, hogy a Pökhendi Moslékunk a legkiválóbb beosztott a világon: hiszen emberünk kialakított magában egy fals küldetéstudatot, amelyre minden létező témát felfűz. Elsősorban ilyen lehet a hazaárulózás, esetenként komcsizással, nácizással, libsizéssel, buzizással, zsidózással, cigányozással, ufonautázással megspékelve. Habitusától függően kendőzetlenül vállalva mindezt, de inkább kétértelmű mondatokat fabrikálva, huncut, amúgy szintén pökhendien moslék-mosolyával tetézve azt. Felettesei szemében így imponál a slampos megjelenése is, elvégre akit “szeretünk”, azt szebbnek látjuk. Persze moslékunk csak a lehetőséget keresi urai elárulására…
Mindenki mással szemben ordenáré módon bunkó, kötekedő, fenyegetőző, igazi “kihaénnem” popsiarc. Szent meggyőződése, hogy ő mindenkinél jobb és rátermettebb, így minden létező pénzből megérdemel egy csipetnyit – le is csípi.
Ebből eredően komoly mennyiségű nyilatkozatot tesz: hol mosolyogva és majdnem kedélyesen – majdnem: a szem a lélek tükre, ahogyan a mondás tartja -, hol röfögve-böfögve.
Közösségi oldalakon elérhető. Többnyire egy elhivatott, tisztességes, érzelmes ember benyomását próbálja színészkedni. Családot is főként ezért tart, ha tart. Persze egy kutyus vagy egy cicus is megteszi, akikről elképesztően bárgyú képeket posztolgat, szivecskékkel igen gyakran megtűzdelve mondandóját. (A családtagjain, kisállatain az általa okozott sérüléseket, roppant gondosan képes eltakarni. Ha mégis valaki észrevenné a tettlegesség nyomait, azonnal a kutyusra/cicusra keni rá a dolgot: mindenkit teljesen idiótának nézve.)
Megjegyzendő, értelmi szintje erősen korlátozott! Kamerák előtt képes magából teljesen kikelni, másokat a sárga földig lealázni: majd mintha semmi sem történt volna, pár perccel később, egy megnyerő nyilatkozatot tenni. Igazi pszichopata lenne ő, csak a pszichopaták általában igen értelmesek.
Mivel teljesen hüye, előbb-utóbb belebukik a viselt dolgaiba és sok esetben, nyomtalanul kiesik a politikai életből. Az utókor számára csak egy-két, igen pökhendien moslék mémet hátrahagyva, röhögés gyanánt.
A “Tróger” képviselő
A Tróger gyakorlatban munkát nem végez, de mindezt olyan pompásan képes palástolni, hogy ez az elkeserítő tény egyik kollégájának sem tűnik fel meg akkor sem, ha már több parlamenti ciklus óta képviselőtársuknak tudhatják őt. Mi több, folyamatosan segíteni szándékoznak a “munkájában”, hiszen “olyan rengeteget dolgozik szegény!” Ő meg röhög a markába és minden létező juttatást felvesz, a többségét persze egyáltalán nem erkölcsösen. Mondjuk ezt a kifejezést nem igen ismeri.
Az üléseken rendszeresen mással foglalkozik, mint ami gyakorlatban a feladata lenne. Mókái között szerepel a nyomtatott-és elektronikus sajtótermékek tanulmányozása – lehetőleg a legagyrohasztóbb bulvársajtóé -, a laptopján, telefonján, esetleg tabletjén történő gyermeteg játszadozás. Nem beszélve az alvásról.
Az átlagos, politika iránt érdeklődő állampolgár soha az életben nem találkozott a nevével, hiszen Trógerünk – természetesen – az életében egyetlen alkalommal sem adott interjút, nem szólalt fel a Tisztelt Ház előtt.
Közösségi oldal-profillal magától értetődően, egyáltalán nem rendelkezik.
“Munkája” végeztével erőteljesen urizál, persze a kollégáival meghívva ömagát. Saját ötletei nem igen vannak – minek? Az is munka! -, de feltétlenül kikönyökli magának azt, hogy ő is benne lehessen valami jóféle mutyiban.
Ha valamelyik, igen szemfüles kollégájának feltűnne az a tény, hogy életében egyetlen köteg húszezrest sem tett még keresztbe, azt minden létező, viselt dolga kiszivárogtatásával fenyegeti meg, hiszen kagylózni azért ő sem rest.
Magánéletét tekintve általában nem rendelkezik tartós kapcsolattal, hiszen egy másik emberrel törődés, számára elviselhetetlen nyűgöt jelentene.
“Dolgos munkanapja” után, külsőleg lenyűgözően gondozott és gazdag, belül alpárian lepukkadt “kéglijében”, szakadt, foltos, ingatag díványára ledőlve, az iszonyatos mennyiségű és persze minőségű piától, részeg álomba szenderül. Álmában általában részletesen végigveszi a következő napjának minden lehetséges mozzanatát, majd jól eldönti azt, melyik szituációban, hogyan nem fog semmit sem csinálni.
Másnap vagy beér a munkahelyére, vagy nem.
Tojik rá.