A magyar miniszterelnök már úgy jár Strasbourgba, az EP-meghallgatásaira, mint haza. Ha jól számoljuk, ez volt az 5. alkalom, hogy pellengérre állították. Messze ez volt azonban a leggyengébb teljesítménye, mondhatni, magas labda.
A bírósági tárgyaláson (aka. parlamenti meghallgatáson), valamint az előtte és utána tett nyilatkozataiból szemezgettünk. Tényleg csak a legnagyobb ökörségek.
“Ezekből a vitákból Magyarország mindig megerősödve kerül ki.”
Ezzel kezdeni a felszólalását azért elég erős. Magyarország ugyanis egyáltalán nem megerősödve került ki ebből sem, sőt, ebből a legkevésbé.
Minden szónok, még a néppárti frakcióvezető is kifogásolta a halálbüntetés lebegtetését, Orbán mellett csak a fideszes EP-képviselők és a jobbikos Balczó Zoltán állt ki egyértelműen. És mivel a felületes szemlélő az országot mindig a vezetőjével azonosítja (ahogy az oroszokat Putyinnal, a mongolokat Temüdzsinnel, a németeket Hitlerrel) nyilvánvalóan úgy tűnhetett neki, hogy nem Orbánt, hanem a magyarokat támadja mindenki. Ezek valami gonosz népek lehetnek.
A Fidesznek és személyesen Orbánnak a hazai megítélése saját törzsszavazóik körében esetleg javulhatott (sérelmi politika: már megint minket bánt mindenki. pedig a Viktor csak kiállt az érdekeinkért), de Magyarországnak ez kétségtelenül ártott.
Csak a Fidesz már megint
azonosítja magát az egész országgal.
Jóllehet tavaly áprilisban a választók mindössze harmada támogatta őket, ősz óta pedig méginkább megroppant a népszerűségük, és három választást is veszítettek.
(Kép: FB/Orbán Viktor)
“Hogy tizenhatodszor is megkérdőjelezzék Magyarországon a demokráciát, annak nem sok értelme van.”
Abból, hogy mindenki szembejön az autópályán, érdemes volna talán annál szofisztikáltabb következtetést is levonni, mint hogy ellenségeink irigyek.
“A menekültügyet nem lehet taktikai kérdésként kezelni.”
Ez annyira durva, hogy alig jutunk szóhoz. Éppen a magyar kormány használja taktikai kérdésként a problémát a támogatottságának jelentős visszaesése miatt. Ez Magyarország számára amúgy nem is akkora probléma: bár tavaly jelentősen megnőtt a menedékkérők száma, az emigránsok tranzitországnak használnak minket, és a kvótatervek szerint csak évi 300 menekültet kellene befogadnunk.
Orbán cinizmusa határtalan.
A nemzeti konzultáció nyers megfogalmazásával semmi baj nincsen, mondta, csak nem “brüsszeliül van írva”.
A kérdőív nyilvánvalóan nem kíváncsi a választók véleményére, hanem sulykolná a kormánypártokét. Nem a megfogalmazása nyers, hanem egyszerű
propagandaanyag közpénzen.
“Az illiberális demokrácia magyarul teljesen jól cseng, angolul viszont úgy hangzik, mint egy vérvád.”
Hát már mitől csengene jól magyarul az illiberális demokrácia? Amikor azt még a szélsőjobber Lovas István is azzal tudta csak védeni, hogy el se hangzott ilyen tavaly Tusnádon, hanem Orbán illiberális államról beszélt. Mintha a különbség releváns volna. És mintha nem beszélne azóta már folyton illiberális demokráciáról. Tehát számára sem volt jelentős.
A politikai és gazdasági verseny kiiktatásának szándékát 5 éve figyelheti az érdeklődő Magyarországon. És a szándék deklarálása nem hangzik jól magyarul, egyáltalán nem. Legfeljebb a Fidesz-szavazóknak.
“A kérdés az, hogy jó eszköz-e a halálbüntetés a még élők, ártatlanok életének megvédésére.”
Ha ez a kérdés, akkor itt válasz: nem. A felderítési arány veti vissza a bűncselekményeket, nem a büntetés mértéke. Ebben konszenzus van a szakirodalomban. Nem beszélni kell róla,
elég utánaolvasni.
De Orbánnak nyilván nem az a célja, hogy érdemi vitát folyasson. A ráció és a bosszúvágy között milyen párbeszéd volna lehetséges?
A jelenleg érvényes nemzetközi egyezmények, amelyek Magyarországot kötik, “nem isteni kinyilatkoztatások, hanem emberi alkotások”, amelyeket meg lehet változtatni.”
Ezt a halálbüntetés tilalmáról mondta, és ez valóban így van. Van azonban egy isteni kinyilatkoztatásnak mondott dolog, amit egy bigott vallásosnak, mint Orbán, illene is annak tekintenie: a Tízparancsolat. Ennek egyik pontja az, hogy
Ne gyilkolj!
Lehetne akár konzekvens, és akkor nem csak a vásárnapi vásárlás tilalmát határozná meg a fundamentalizmusa.
“Szíven ütött, hogy az Afrikából érkező bevándorlókat egy kalap alá helyezzék a szovjet tankok elől menekülő magyar forradalmárokkal.”
Ez komoly tájékozatlanságra utal. Az 56-os menekültek nem a szovjet tankok, hanem a kommunista rezsim alatti kilátástalanság elől menekültek. 200 ezer kivándorló hagyta el az országot 1957 tavaszáig, miközben ennyien messze nem vállaltak komoly szerepet a forradalomban. Túlnyomó többségük maradhatott volna, bizonyára nem érte volna represszió.
A perspektívanélküliség, az alacsony életnívó és -lehetőségek elől menekültek; ők bizony gazdasági kivándorlók voltak. A célországok tekintetében pedig gazdasági bevándorlók.
“Nem érzik visszásnak, hogy Önök akarják elmagyarázni, milyen szellemi felfogásban írt a nagy nemzeti költőnk?”
Ezt egy spanyol liberálisnak mondta. De akkor Dosztojevszkijről csak az oroszok mondhatnának véleményt? Shakespeare-t csak a britek idézhetnének? Ha az orbáni logikát követjük, akkor a Videoton fekete bőrű litván középháthátvédjének játékát se értékelhetné a csapat magyar szurkolója (pl. Orbán), mert hát hogy jön már ő ahhoz.
Nem beszélve arról, hogy Márai messze nem olyanformán kanonizált, mint Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, etc, ezért némi túlzás őt nemzeti költőnek nevezni.
Pláne költőnek.
Az emigráns(!) Márai prózájáról ismert, elsősorban regényszerző, mindössze 3 jelentősebb verset írt.
“Mi magyarok azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké lenne. Magyarországot pedig meg szeretnénk őrizni Magyar-országnak.”
És Románia is nemzetállam, Szlovákia meg a szlovákoké? Ez a nacionalista igazi buktatója: a sajátja érdekében el kell tűrnie mások sovinizmusát is.
“Sosem voltunk multikulturális társadalom: mi értéknek tekintjük azt, hogy Magyarország a kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat.”
És ezt az az ember mondta, aki óriásmecsetet építene. Jó pénzért bármit, persze.
Amúgy a homogenitást lehet értéknek tekinteni, de ahhoz azért kellett a vidéki zsidóság és svábság deportálása is a XX. században. Azért azonban, hogy Magyarország sosem volt multikulturális társadalom, már az érettségin is buktatnak. Nem kell István intelmeihez visszamenni, vagy még korábbra, Bulcsú harka Bíborbanszületett Konstantinnak az ország kétnyelvűségéről tett nyilatkozatáig, vagy valamivel későbbre, a középkori és újkori szervezett bevándoroltatásokig.
Elég csak ránézni az 1910-es népszámlálás eredményére, gróf Teleki vörös térképére, hogy tudjuk, Orbán téved vagy nem mond igazat. Szóval hülye vagy hazudik.
És most szavazzon!