Mikor T. instrukciói alapján elkészítettem életem első paprikás krumpliját, egy félreértés miatt ez lett az egyik kedvenc egytálételem.
Elöljáróban annyit el kell mondanom, hogy nem főzőtanfolyamon tanultam főzni, és nagymamám sem állított soha a tűzhely mellé, hogy már most pedig megtanulsz főzni! Főzőtudományomat innen-onnan: internetről, anyutól, ajándékba kapott szakácskövekből, barátnőktől, barátoktól szedtem össze.
Gyerekkoromban a paprikás krumpli nem tartozott a kedvenc ételeim közé. Gondolom, édesanyámnak sem, mert nem sokszor volt terítéken. Talán éppen ezért úgy alakult, hogy nem tőle, hanem a volt pasimtól, T-től hallottam először a receptjét.
Azért is szeretem, mert nem csak finom, hanem az elkészítése is baromi egyszerű:
Paprikás paprikás krumpli
- 1 hagyma
- pirospaprika
- só
- 3 tv paprika
- 3 paradicsom
- 5-6 szem krumpli
- kolbász
A feldarabolt hagymát egy nagyobb lábosban párold meg, sózd, paprikázd. Ha már üveges, tedd rá a felszeletelt paprikát és paradicsomot, hagyd azt is párolódni, majd tedd rá a felkockázott krumplit is. Öntsd fel vízzel, épphogy ellepje. Kb. háromnegyed órán át főzd. A felkarikázott kolbit pedig az utolsó 10 percben dobd rá, hogy ne legyen “fosállaga” (Ezek T. szavai).
“A lényeg, hogy ugyanannyi paradicsomot kell bele tenni, mint tv paprikát”
– meséltem lelkendezve anyunak, milyen fenséges fogást készítettem.
– Tv paprikát? – hűlt el anyu – Kislányom, te hülye vagy. A paprikás krumpliba csak piros paprikát kell tenni.
Hát lehet, hogy hülye vagyok, mert nekem tényleg nem esett le, hogy a pirospaprika, és nem a tv paprika miatt hívják a paprikás krumplit paprikás krumplinak. Ettől függetlenül viszont a félreértett “titkos hozzávaló” működik, nagyon finom így.
Próbáljátok ki!