Tévhitek a görög válságról

Tévhitek a görög válságról

Biztos ismerik a régi viccet, amikor az egyszeri ember kölcsönért megy Kohnhoz, zálogba fölajánlja a tévéjét, és úgy jön el tőle, hogy se tévéje, se pénze.

És az implicit tanulság persze, hogy Kohn a hibás. Az ő zsugorisága. És véletlenül se az, aki kölcsönért folyamodott, pedig ismerte a feltételeket. Mert az nem volna igazságos.

draxmes.jpgA görög krízis és a pillanatokon belül várható államcsőd olvasata számos. Itt van mindjárt a neokomcsi. Eszerint a megszorítások káros volta teszi, illetve tette tönkre ezt a jobb sorsra érdemes országot, az egyszerű emberek földjét, akik csak jobban akartak élni. És föl nem merül, hogy már miért volt szükség a restrikcióra, valamint hogy az egyszerű emberek mire alapozták a jobb élet reményét, anélkül megtermelték az ahhoz szükséges profitot.

További újbalos interpretáció, miszerint a görögöket egyszerűen kiszipolyozták (elnyomták,  kizsákmányolták) a bankhitelekkel, meg a német ipar termékeivel. Hogy nekik sem a hiteleket nem volt kötelező föl-, se a német autókat megvenniük? De hát jobb életre vágytak,

ez nekik járt.

Amerikát még nem sikerült belekeverni, mivel nekik az eurozónához nem sok közük van, de a geopolitikai stabilitáshoz annál több érdekük fűződik, a görög államcsőd viszont bizonyára az orosz befolyásnak engedne teret a Balkánon (ld: az I. világháború előzményei). Marad így a különösebben nem behatárolt Nyugat, és a nacionálpopulista értelmezés. Eszerint megtagadták a hitel nyújtását

egy demokratikusan megválasztott kormánynak.

Ó, de ismerős ez. És ugyan miért ne tagadhatták volna meg? Támadást indítottak a demokratikus fölhatalmazású kormány, és annak legerősebb pártja, a progresszív Sziriza ellen. És ugyan miért ne tehették volna?

Ez nem kicsit emlékeztet a CÖF-CÖKA futóbolondjainak érvelésére, amely szerint ha valaki Orbán döntéseit, állításait, céljait támadja, az a legitim kormány megdöntésére törekszik, és a nemzeti érdekekkel szemben politizál, sőt, a hazát támadja.

Pedig egy legitim kormányt is lehet támadni. Miért is ne lehetne? Az ellenzéknek például ez dolga. Ezt Fritz, ifj. Lomnici és Csizmadia felfogni is képtelen (csak akkor, ah nem ők vannak hatalmon), de mástól azért elvárható.

Lehet azzal érvelni, persze, hogy bal- és jobboldali populisták alkotta, a szélsőjobb által kívülről támogatott kormánykoalíció nem erre kapott felhatalmazást, ezért nem fogadhatja el a megszorító csomagot. Ebből nyilván az következne, hogy az eurozóna pénzügyminisztereinek, meg az EKB bankárainak kutyakötelességük lett volna olyan ajánlatot tenni Ciprasz és Varufakisz elé, amely levezethető a Sziriza programjából, és amely többséget kapott a választáson. (Csak relatív többséget, persze.)

De ez illúzió.

Talán nem kellett volna irreális ígéretekkel kampányolni, irracionális várakozásokat kelteni, betarthatatlan ígérteket tenni. Egy demokratikusan megválasztott kormánynak csak parlamentáris többsége van,

igaza nem feltétlenül.

Se a Sziriza, se a Fidesz 2014-ben például nem szerezte meg a választók többségének támogatását, csak a választási rendszernek köszönhetően alakíthattak kormányt. Ettől még persze lehetne igazuk, de az sem kizárt, hogy mások úgy gondolják, nincs.

Görögország 6 éve, a Ciprasz-kormány 4 hónapja húzza az időt, és kap újabb és újabb haladékokat a törvényszerű csőd előtt, az volna a csoda, ha kapott volna egy újabb hetet a népszavazásig. Amelyről botor módon az gondolhattuk, hogy azért írták ki, hogy támogatást kapjanak a népszerűtlen, de elkerülhetetlen restrikcióhoz. Ugyan. A Sziriza a nemek mellett kampányol, és azt várja, hogy emiatt majd jól meghátrálnak Európa nagyhatalmai.

Egy balpopulista képviselő szerint se csőd nem lesz, se megszorítások, az eurozónából meg biztosan nem lépnek ki, mert erre nem kaptak fölhatalmazást a választóktól. Az meg se fordul a fejében, hogy ehhez azért a klub többi tagjának is lehet némi szava, valamint, hogy nem is lesz más választásuk, ha az EKB – mondjuk a jövő héttől – nem küld több készpénzt.

Ciprasz körbetelefonált mindenkit, és biztosította róla, hogy hatalmon marad. A magyar balblogok ezt úgy értékelik, hogy ezzel megnyerte a chicken game-et, meg hogy ebbe a klubba egyre kevésbé érdemes tartozni.

Persze, ha a klub kirúg, akkor még a legjobb, ha ezt mondjuk. A chicken game-nek meg sokszor ütközés a vége, és abban a kisebb jármű sérül jobban. Kérdés az, hogy ezúttal ki ül a tankban, és ki a biciklin?

A szegény, kizsákmányolt görögökkel, meg az utat mutató újbal kormánnyal Magyarországon szimpatizálók

nem igazán látják, hogy ez éppen az a voluntarizmus és szabadságharc, ugyanaz a populizmus a pillanatnyi (és relatív) többségre alapozva, de azt az egész közösségre kiterjesztve, amit itthon Orbán és az ő pártja képvisel.

A görögöknél már megvolt az olimpia, most jön a rezsicsökkentés, nálunk ez fordítva lesz. De a szabadságharc olyan jól hangzik.

Facebook Comments