Csütörtök délután. Egy rossz mozdulat, kicsi roppanás és éles fájdalom a lábamban, ami ugyan idővel enyhült, de nem múlt. Nem vagyok orvoshoz járó típus, de elgondolkodtam, hogy jó lenne, ha szakember látná, mert mégis, na hát fájt, nem tudtam rendesen lépni. Valószínűleg az anatómiai ismereteim szélesebbek, mint átlag állampolgárnak, ezért a törést és az ödémát ki tudtam zárni, de ezen túlmenően nem vagyok egy diagnoszta sportorvos.
Ekkor elkezdtem számba venni a lehetőségeimet, és a végére rájöttem, többek között miért is nem vagyok orvoshoz járó típus. (Köztudomású, hogy a magyarok nagy része nem megy el orvoshoz, ha beteg, vagy fáj valamije. De nézzük csak tovább a saját esetemet.)
Első, legkézenfekvőbb, hiszen a jövedelmemből szépen vonják az egészségbiztosítási járulékot, hogy elmegyek a területileg illetékes ortopéd orvoshoz. De ez nem ilyen egyszerű.
A kerületben, ahol lakom, háziorvosi beutaló és előjegyzés szükséges. Amíg ezt kiderítem, addig azt is elolvashatom, hogy az ortopédia fő profilja a műtéti kezelés. Csodálatos. Nekem egy manuális vizsgálatra, egy diagnózisra és egy gyógytornasorra lenne szükségem, nem sebészkésre. Elengedem az előítéleteimet, és végiggondolom, ha másnap elmegyek háziorvoshoz, akkor kapok beutalót, ez ugye péntek. Annak az esélye, hogy hétfőre kapok időpontot az ortopédiára, szinte nulla:
jobb esetben következő hét szerda és péntek között jutok be egy szakemberhez.
(Egy ismerősömnél most diagnosztizáltak vesekövet. A műtétet augusztus 15-ére tűzték ki. Addig képtelen két korty levesnél többet enni egyszerre, ráadásul iszonyatos fájdalmai vannak. Viszont mehet magánorvoshoz, egy vérvétel 5 ezer (az olcsóbbik orvosnál), a műtét száz ezer felett van. Inkább vár és szenved.)
De én mit csináljak a jövő hétig, míg egyáltalán megvizsgálnak? Kenegetem zúzódás és húzódás ellen, betapaszolom, jegelem és pihentetem – amit logikusan az orvos is mondana.
De nekikezdhetek a hosszú várakozási idő alatt a Google-lal is keresni, hogy mi lehet ez, és szerdára már attól fogok tartani, hogy le kell vágni a lábam. (Néhányan ellenőrizetlen gyógyszert rendelnek gyorsan, mert bedőlnek a marketingdumáknak, mások a homeopatához és egyéb kuruzslókhoz fordulnak – az is pénzbe kerül, de legalább nem kell várni rá.)
Mivel a fájdalom elég ijesztő, ezért körülnézek a magán ortopéd-szakorvosok között is. Azért itt is durva összegek forognak,
félóra tizenpárezer forint.
Ami egy kicsi tapizásért és egy diagnózisért elég sok, ha csak nincs kitömve a zsebem húszezresekkel, de mint tudjuk, a legtöbb magyar embernek nincsen. Talán, ha holnapra sem múlik, akkor elindulok ezen az úton.
(Az embernek olyan érzése van, hogy az összeomló magyar egészségügy és a mellette kiépülő magánszektor nagyon szépen kihasználja azt, hogy hajlandóak vagyunk az egészségünkért fizetni. Viszont az átlagembernek a magánrendelésben elkért összegek iszonyatosan drágák, ha csak nincs akut krízishelyzet. Néha az “állami” kezelés se olcsó: a legolcsóbb szülés 60 ezernél kezdődik.)
Ezért maradt a jól bevált módszer, a telefonálás. Felhívtam egy gyógytornász ismerősöm, aki mondott pár gyakorlatot, amit azóta is végzek, pihenek és jobb. De ha nincs egy ismerős, akkor
még mindig csak várnék az időpontomra.
Eljátszottam a gondolattal, hogy szépen várok és elérkezik a nagy nap – valaki egy hét, két hét után megvizsgál.
- Egyik lehetőség, hogy eddigre nagyon fáj, odasántikálok, és a szolgáltatói szemléletről közismert orvos leszúr, hogy miért nem jöttem hamarabb.
- Rosszabb esetben rögtön ott is tartanak és vágnak.
- A másik lehetőség, hogy okosan, ügyesen pihenek, minden házi gyógymódot bevetek és a nagy napra teljesen elmúlik a dolog (minél később van ez a nap, annál nagyobb ennek az esélye), így hát oda sem megyek. Persze ekkor is én vagyok a rossz, mert lefoglaltam más rászorulók elől az időpontot.
Most épp felpolcolt lábbal várom a megváltást, és azon tűnődöm, hogy a bruttó fizetésem jelentős hányadát képező (lánykori nevén)
tb egészen addig jó, amíg nem akarom igénybevenni.
A veseköves ismerősömnek azt tanácsolták az orvosok: tettesse, hogy iszonyatosan fáj, és akkor sürgősségivel beviszik és operálják.