Ma a Magyar Nemzeti Bank remek példája annak, hogy ha éppen egy Orbán-kedvenc vezet egy intézményt, ott mindent szabad.
A „fékek és ellensúlyok” rendszere kicsiben és nagyban felfüggesztve. Ahogy a Fidesz politikai bizottságában hozott döntéseket sem lehet bírálni, lassan már nincs is kinek, legfeljebb csak végrehajtani, így az intézményekben is hasonlóan működik a maradék szuverenitásuk.
Aki a szemétdomb ura, az kukorékol.
A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodását, működését – tehát nem a pénzpolitika alakítását – elvben egy felügyelő bizottság vizsgálhatja, ellenőrizheti. Mondjuk már az is szép, hogy a jobboldal miként szerzett többséget e testületben (az ellenzéket a fideszes parlamenti döntés értelmében a jobbikos Nyikos László képviseli, igaz ő korábban nem állt távol az MSZMP, től, hiszen 1967-1989 között az egypárt tagja volt, majd a transzmissziós szíj szerepbe kényszerített szakszervezeti mozgalomban töltött be funkciókat, tehát, ha úgy tetszik, több pártot is képviselhet egy személyben).
A felügyelő bizottság elnöke pedig Papcsák Ferenc lett.
Papcsák miatt nem kell különösebben nyugtalanul aludnia Matolcsynak. A Bibó-kollégiumból indult Papcsák hűséges segéd-fegyverhordozó a Fidesz nagy seregében. Különösen ott szeret hordozni, ahol valami kis pénz is le tud esni. Mondjuk az MNB felügyelő bizottsági elnökségéért havi 1,2 millió forint jár neki. De ő az aprópénzért is lehajol. És el tudjuk képzelni, hogy ennyiért az a dolga, hogy lehetőleg semmi se derüljön ki. Se a nehezen követhető műkincsvásárlások hátteréről, sem a furcsa ingatlanberuházások érelméről, de még a külföldi irodák megnyitásának a hasznosságáról, költségeiről se.
Papcsák nem felügyelni, hanem elég nyilvánvalóan
falazni került az intézménybe.
És előélete alapján megkockáztatjuk, hogy a számára megszabott feladatot nagyszerűen teljesíteni is fogja. Ha úgy vesszük tehát, akkor a Magyar Nemzeti Bank felügyelet nélkül maradt. Világ orbánistái, egyesüljetek!
Csakhogy minden ellenkező híreszteléssel szemben, azért ma Magyarország mégiscsak többpártrendszer, ahol ugyan a demokratikus ellenzéknek kevés helyet igyekszik hagyni az autokrata hatalom. De ettől még az ellenzéki pártok politikusai nagyon sok mindent tehetnének, tehetnek.
Matolcsy pechére akad egy ellenzéki, aki meglehetősen jól ismerheti a Magyar Nemzeti Bank belső működését, hiszen ott alelnök volt, rendelkezik a szükséges szakmai ismeretekkel, hiszen a jogi egyetem jeles oktatója. Bodnár Zoltánt ráadásul sokan megismerték már, hiszen a Magyar Liberális Párt főpolgármester-jelöltje volt – plakátja ott virítottak sokfelé a fővárosban.
A Liberális Párt, Bodnárral az élén, hát sorra tesz fel kérdéseket.
- Ki adott felhatalmazást az MNB-nek arra, hogy 4,5 milliárd forintért megvásároljanak egy festményt?
- Milyen megfontolásból vett drága ingatlanokat?
- Igaz-e, hogy egy éremgyűjtemény megvásárlásakor csak a közvetítőnek 100 millió forintot fizettek ki.
- S miután az MNB nem adta ki például a hamburgi nemzetközi iroda megnyitásával kapcsolatos információkat, a párt ezekért most perre megy. Ha már a felügyelő bizottság a füle botját sem mozgatja.
- A párt képviselője, Fodor Gábor például éppen a nemzetközi irodákkal kapcsolatban írásbeli kérdést adott be a parlamentben, és így tovább.
Természetesen, csodák nincsenek. De hát egy valódi felügyelő bizottság is csak ennyit tehetne. Információkat gyűjt, kérdez, aztán
az eredményről tájékoztatja a tulajdonost.
Ha az MNB felügyelőbizottsága ezt elszabotálja, akkor legalább egy ellenzéki párt tegye meg.
Természetesen a „tulajdonos” nem fog meglepődni ezeken az információkon. Matolcsy, amíg Orbán kegyeltje, azt csinál, amit csak akar. Ha meg már nem lesz az, akkor meg azért nem számít a felügyelő bizottság – valódi vagy az ellenzéki – álláspontja.
Ezzel együtt így valami keveset megtudhatunk mégiscsak az MNB működéséről. S nyilvánvalóan eljönnek majd azok az idők, amikor az MNB vezetősége már nem kerülheti el, hogy válaszoljon.
Addig meg, az FB-jelentések helyett ellenzéki nyilatkozatokat böngészünk, ha tudni akarunk valamit.
D.J.